Párizsban szeretnék egyszer sétálni,
Csak veled.
Az eső áztatta utcák kövét járni,
Csak veled.
|
Réges régen volt egy álmom
Van egy széplány, nagyon távol
Csak reám vár, de szép mámor
|
Közeledik a tél,
a halk szavú istenek
csupán nézik
a meggyötört fákat,
vacogó csendben
jajong a szél.
|
szo 10/22/16
Lénárd József
Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évtizedeken
át az út porát verte itt sok esőcsepp.
|
Csöppnyi gyermek mosolya
ragyogó, ragyogó,
szemében minden csoda
|
szo 10/22/16
Juhászné Bérces...
Itt vagy, pedig nem vártalak,
beosontál a fák alatt,
nyár éjszakán észrevétlen,
hűs szellő kíséretében.
|
Vulgáris bölcselkedés 70 évesen
Mindenek előtt és már azokon is túl
Szívem összeszorul
Kevesebb vagyok de mégis csak több lettem
|
Négy-öt magyar soha ne hajoljon össze,
keresztet ne vessen harangkondulásra.
Ne tűzzön kokárdát, ne hulljon a könnye,
ha Himnuszt kottázna szíve dobbanása.
|
”Költő” Nagy Imre emlékére.
Mint egy éjszakában eltűnő messzi kép,
Úgy látom, már távol… idézve szellemét.
Fénye még körbeleng, s fölöttem úgy ragyog,
Akár a csillagok… akár a csillagok…
|
Nyújtózik a hajnal,
kukucskál a ház,
az ablakon kopog
egy diófaág.
|
sze 10/19/16
Lénárd József
Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évezredeken
át, az út porát, verte itt sok esőcsepp.
|
A diófám szem-telen:
úgy döntött, hogy nem terem -
lehet, hogy csak nem-telen?
Leveleit ha verem,
|
Vallomás aláírva
Lehull a levél, elfonnyad a szirom,
Ismerem jogom és az összes törvényt
Elkövettem az életem, bevallom,
Igen Uram, megtettem, és meg is történt,
Gondoltam, mondtam, majd papírra írtam.
|
Mert magyart akartak verni újra:
kéjjel ütni leszármazottakon –
a bosszú népének lelki útja
|
h 10/17/16
Juhászné Bérces...
Én nem birkának születtem,
ki bandukol a tömeggel,
s fejet hajtva bólogat
tűrve, hamis szót fogad,
|
Fehér botja mögötted kopog, s te félreállsz,
Helyed átadod a buszon, szánakozva felállsz.
Utat engedsz neki, s átkíséred szánva.
Némán, megrendülve nézel a botjára.
|
Ősz van, fáradt napsugarak
próbálják melengetni a tájat,
rőt színű avarcsendben
minden út vacog.
|
Sűrűszemű esőnek zörgése
Kopogtatta házunk tetejét
Telefonunk sürgető csörgése
Napfényt hozott, lelkünk melegét
|
Nem vagyok más,
csak egy fuvallat:
Álmokból szőtt.
röpke pillanat,
|
szo 10/15/16
Lénárd József
Már minden reggel ködtakarót rugdos lea kapaszkodó, őszi napsugár.
Zajtalan, ahogy turkál, az avarban még.
|