A tó tükréből hiányoznak a színek.
A nádasok suttogása
jégbefagy.

Keskeny az ösvény, amin már rég járok,
 tudom, nehéz, de enyém és végtelen,
utam nem díszítik kedves virágok,
 bár nélkülük is egész az életem,
hiába köröttem sánc vizesárok.

Gólya madár, gólya madár
De hamar haza jöttél
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél 
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is
Nem hallod a cinke szavát
Szomorú élet vár itt rád .

Oly korban élünk
hol a törtető lelket zabál
Fényesek a páva tollai
lopott szóval kiabál

Madéfalván megmozdult a kőturul,
Erdély szerte feszülnek a zászlók.
Székelyföldön a békesség fölborul:
láng gyúl, ami száz éve parázslott.

Eltemettük az óévet hó nélkül,
Nem havazott, tavaszt hozott.
Madarak szállnak, nem dalolnak.
Kiskertünkben rügyecskék bújnak,

/2O13.O1.12/

Tanult-e valaha, s ha igen, tudós-e
Dákóföld havasi embere, Tudose?
Milyen okos tanból van doktorátusa,
ha úgy izgatja a székely haláltusa,
hogy Csaba királyfi kései fiait

Hallgattam a dalt, zongorista játszotta
Szállt az egekig a dal, s szép hangja
Lélek dallamát szívből játszotta
Hol magas, hol mély hangokat adta

                            Április 8-ról szóljon az ének

Hát elmúlt már Karácsony,
majd szilveszter is és Újév,
vízkereszt után újra vígság,
farsang, esküvő, a nász éj.

Legújabb Ramszesz piramist épít –
ne legyen olyan üres a sivatag:
fáraók múltját tettek dicsérik,
elfeledik őt, ha ebből kimarad.

Az igaz keresztényi szeretet
Mezei István

Felettem nincs ég, valamibe mégis
kapaszkodnak a csillagok,
néha kézen fogják egymást

Görcseidet fejsze vágja szét...

Kiált a Föld, VIGYÁZZATOK!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok? 
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek, s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ
Hogy gyökerestől kifordult a fa, letört az ág
Rét kipusztult, nem nyílik nyárban virág
Hogy ember, embernek farkasa
Nem volt emberiség, ily önpusztító soha

Ennek a kornak se íze, se bűze,
nincsen Krisztusa, árva hegedűse.
Nem feszül fölé ölelő szivárvány –
nem állt a világ még soha így árván.

/Kiss Rita, Rajka/

Rita virágai Sissinek is nyílnak
Összeköti velük a jelent s a múltat
Gödöllőn csodálják, Pesten és Budán
Új művész nyitja virágát
Paverpol technikán

Színes páva tollát mindenki csodálja
Alkotásait dicséri, aki csak látja
Jó szívét osztja, felnőttnek, s gyereknek
Nem sajnálja tudását megmutatni mindenkinek