Ennek a napnak jó, hogy vége,
Mert egy kissé elfáradtam már
De mesze van még a hétvége,
Vajon a héten rám még mi vár?

A mai napom iszonyat volt,
Betegben bizony nem volt hiány,
Az idő szájból-szájba hajszolt,
Kísérte félelem és sirám.

Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik december,
tépi őt is szél, a fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.

Ó azok a szép gyermek évek
Egymás után emlékké szelídülnek
Mint öröm ,kacagás
Tanáraink és a kirándulás

Mikor a csillagok ragyognak az égen
Azt nézem melyik hozzád vezet
Mikor a szél nyargal a falevéllel
Vele küldöm üzenetem neked
Mikor a felhő hullajtja cseppjét

E versemet Schauta Endrének, kedves barátomnak, keresztapámnak ajánlom, aki még talán nálam is jobban szereti a szülőfaluját

...magunknak, s a csendnek...

Fehér hótakaróval köszönt az ünnep
Lelkem csendesen ünnepelt
Téli nyugalom szállt a tájra
Nehéz hó pihent a fákra
Az ember csodát várta,várta
Hogy eljön a Karácsony éjszakája

Az évek csontkeze lassan felém nyúl,
csak pereg előttem hónapok neve,
mert olykor szelíden máskor meg vadul
tör rám a testem, de megküzdök vele.

Minden Advent négy vasárnapján
Négy kis angyalka égből leszáll,
Vékony, karcsú, halvány alakján
Megtörik a fény, s lopva megáll.

...ecce homo...

Kétezer és néhány éve, hogy napkeleti bölcsek
Reménycsillag ragyogásban csodát jövendöltek.
Mentek, hittek és jártak a csoda nyomában:
Valami nagy békességnek szívbe ható feltámadásában.

Maglócán egy kis faluban
Élt az én nagyanyám
Virágtól illatozott háza,kertje
Emlékeim visszahoznak ide

Az öregedésnek is van balladája,
Ne gondolj a holnapokra csak a mára,
Weöres Sándor és az okos Füst Milán,
Olvastam tőlük, ez volt az én nagy hibám,
Ők is panaszkodtak, hol itt fáj, hol ott fáj,