Ötvenen túl már nem hazudik az arc,
kiül rá a harcod és a kudarc.
Hiába smink, vigyor, a mesterkedés,
lényeged leplezni mindez kevés,
|
cs 11/26/15
Dáma Lovag Erdő...
Vártam rád
Belépsz az ajtón
Hozod felém kinccsel telt szíved
Csak egy szót szólsz: Szeretsz !
|
|
sze 11/25/15
Lénárd József
575575
.
Ha megérinted kezemet, mosoly-ajkad
vágy-szeretetét sugározza szét.
Összegyűjtöm mindig, hogy együtt, fény legyen.
|
Múló tavaszok pillantanak szemed íriszébe.
Élsz, mint cseppben az ős tenger, e tükörképbe
mozog minden, amire éppen rátekintesz,
ám az idő intő ujjára kérdőn visszaintesz.
|
Nos, vége…Álom volt csupán?
Ma bottal járok az emlékek nyomán.
Mert forrásokon, s berkeken,
s a földön, hol csak járhatok,
|
...üzenet az égbe...
|
Már a kertjeink alatt portyázik a tél,
az ember befűt, mert hideg már az este,
kályha melegével parolázik, a tér
elfogy, de teától megbékél a lelke.
|
Indulnék talán, de már nem visz a lábam,
ha bánatos vagyok, szeressen valaki,
csak az kívánom, mert az ember magában
felesleges, elfelejtett, vacak holmi.
|
k 11/24/15
Dáma Lovag Erdő...
Viktória a nevem
Gyarapodik szókincsem
Tizenhat hónapos vagyok
Vigyázzák álmom az angyalok
|
...kutyából nem lesz szalonna...
|
h 11/23/15
Dáma Lovag Erdő...
Dörög az ég, villámlik
Ádáz küzdelem dúl
Szegény parasztság
Küzdelme elindul
Voltál már magyar
Zsellér a földeden!
Drága anyaföld
Már másnak terem!
|
Sorokat írok játékból, komolyam,
az éj közepén körmölöm le versem,
mert higgyétek el ilyen csoda is van,
lehet, reggelre ezt el is felejtem.
|
Itt járt őseid nyomát járod szüntelen,
ismerős szemmel nézelődsz a szelet térben.
Palástot kanyarít rád a naplemente pírja--
takaróddzál vele! Tévedéseid a messzeségben
az idő, úgy is ráncaid közé, homlokodra írja.
|
szo 11/21/15
Dáma Lovag Erdő...
Hajnal fénye festette az eget
Narancs színűre a szálló felleget
Ami csendesen úszott a város felett
A Báger tó tükörképében megjelent
|
Gyorsak, és szét robbannak a percek,
szilánkokká törve jajdulsz belé.
Jajgat benned a gyermek,
hogy van indító kezdet,
de nincs út visszafelé!
|
Amíg én lázadtam, addig Te tűrtél,
engem fájdalom kínoz, Téged annak
hiánya vitt a halálba, és a tél.
|
Itt vagyok, nevem Marmaduke,
Származásom, dán dog, mint tudjuk.
Kicsi vagyok, vagy esetleg nagy?
Ez attól függ, te mekkora vagy.
|
Csak egy volt a sok százezer közül.
Talán nem is volt annyira fontos?
Két nagy vaslemezt szorított fölül,
És a szorítása hajszálpontos.
|
Lombos fák alatt álltam,
hallgatott a barna ég,
a vén estét csodáltam,
s a nyár keblén estikék
üzentek át hozzám.
|