(Sajó várja Hacseket)
Hacsek: (be, részegen, énekel): „Mások vittek rossz utakra engem, mások bűne az én hibám”! Heló Sajó, mijó! Hogysmint?
Sajó: Hacsek! Maga tökrészeg! Nem szégyelli magát?

Új évi kívánságom
Békét, harmóniát
m. i.

Ragyogó fények,
Pompásan átölelnek,
Érzem, szeretnek.

Jucimnak szeretettel

Bármit teszel, vagy bármit nem teszel,
Lehettél jámbor, vagy vad szörnyeteg,
A Fény már örökre ott van veled,
És majd te magad is csillag leszel.

ZÚZMARA s köd terpeszkedik
a hideg, téli ugaron,
csak a FENYŐ nem fázik már,
védi a csend és nyugalom.

Fülét hegyezi,
Farkát csóválja,
Magát legyezi,
Lábát lóbálja.
Mit adsz, megeszi,
Csendben csócsálja,
Szavaid lesi,
s így meghálálja
gondoskodásodat.

Gyertya lángja hívja táncra,
csillagot szór sziporkázva,
üveggömbre, fenyőágra,
s közben mintha muzsikálna.

MINDENKINEK

Legyen a Karácsony védett boldog ünnep,
s a tavaszváró Új Év egészségesebb!
 

Még szundikál a hideg. 
Telet bujtat a kabát alá. 
Fázás útját elképzelt 
szánok suhogják fájdalommá. 

Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag,fényes csillag
Hol a Messiás megszületett,mutatva az utat
 

Csitulj világ, csendesedj,
Várd az égi kisdedet,
Ma éjszaka érkezik,
Pontban éjfélkor lesz itt.

Csend az est homályában
Szívemre települ
Fáj valami ott legbelül
Ünnepre készülünk

Lassan kigyúl minden gyertya, 
karácsony közeleg,
fehérbe öltözik a táj

A 
fán 
díszek 
ragyognak 
csillagszóróink 
pompás fénye ad 
bájos varázst e napnak 
gyertya ég, csilingel csengő 
nézd csak a gyerekek feszengő 
s várakozástól kipirult arcocskáját 
Angyal szállt le közénk, itt van végre 
s szeretet költözik az emberek szívébe 

Odakinn most a köd és a szürkeség,
Felette csillagos a fekete ég,
Benn a kis karácsonyfán a gyertya ég.

"A kürtőskalács egy szép nagy lyuk,
Tésztával jól körültekerve"
Érdekes e név, ezt mondhatjuk,
Vajon mért lett így elnevezve?