Ott állt... magányos, mély csendjében
Tripoli felett, fenn a hegyen,
karját az ég felé nyújtotta,
a tájat egymaga uralta.

Köszöntsön ragyogó nap az égen!
Nyíló virág a réten
Dalos madár az ágon
Ma öröm érjen,  azt kívánom!

Ma téged is virággal köszöntelek
Köszönöm áldott jó szívedet!
A dalokat, a meséket
Ölelő karodban a szeretetet

Mindig többet gondolok rád vissza.
Múlt éjjel is rólad álmodtam, Anya.
Már virágba borult udvarunk, kertünk.
De boldog is lehetnél itt most velünk!

Köszöntenélek, hogyha elfogadnád,
s előtted állhatnék most izgatottan,
mint mikor szívem sokszor rád nyitottam,
ha szeretni illett minden jó anyát.

Mikor azt gondoltad végre!
Már kiittad a bánat poharat!
Jön az élettől még egy fájó emlék!
Mely örökké szívedben megmarad!

Ne sírj, ha fáj is a szíved!
Ne sírj, ha azt mondod elég!
Neked ezt szánta a sors!
A szerető, hűséges szívedért!

                      Unokám első születésnapjára

A porig égő lelkem
hamvadjon szívedben,
így ott leszek mindig
bűnbánó lelkedben.

Szép asszonyok, szép leányok,
Kincsei a férfi nemnek.
Sóvárogva szól hozzátok,
Minden szó, mit versbe zengek.

Én láttam virágot
vihar tépett széjjel,
hatalmas ős fákat
kicsavart tőkével.

Édesanyám szentem, köszöntelek én ma,
Te vagy a jó Isten áldott ajándéka.

Mikor köztetek járok, csak susogjatok
gyengéd szeretetet, empátiát felém,
lassan magam sem értem már,  ki is vagyok
e kitárulkozásban, május elején.

Zsuzsá(m)nak szeretettel mert.  és egyben ezzel a verssel el is köszönök, úgy "andikásan", és  mindenkinek további jó alkotó munkát kívánok. :)

Május elsején a szív kivirágzik:
tarka kert, körötte zöldell a rét.
Nőszirommal pünkösdi rózsa játszik,
s orgonabokor bólogat odébb.

Szavaimat széjjel szórom,
majd egy rostán átszitálom,
égnek sötét kárpitjára mind
így átrendezve feldobálom.

Egy új út kell, meg is kaptam
majd ott büszkén végigmegyek,
de most kövezik még csak ki
úgy illenek hozzá ezek a rímek.

Napsugár fújt ébresztőt a fáknak
Csupa levél, ragyogással ébredtek
Áthatolt a napsugár a lombokon
Mint szívemben a remény tavaszon
Suhogó patak rohan tova
Selymesen öleli útjában a köveket
Mint ha dalolna nekik víg éneket
Oly kedveset, leírni sem lehet

Magyar vigyázz! Meg ne tévedj,
lugasodban el ne révedj –
esélyed ha maradt még egy!