Februári sűrű ködben
Kis cinke hangja szól
Reményről füttyent
Hangot ad, vigaszt adót

Erdő szélén, hegyoldalban, 
kertek alján, kis csoda: 
zöld fű között csoportosan 
nyílik ki az ibolya. 

Úgy szeret engem a tél –
csókolnak szilánkos fagyok.
Tudja jól, hogy lelkem facér,
s mint ő, magányos vagyok.

Mindenemet adnám, csak Őt láthatnám
még egyszer, és aggódó tekintetét,
tán tudta előre, mily nagy lesz a tét,
„légy jó kisfiam”, mintha szólna ajkán.

Ajkadról lecsókolnám a szót,
ajkadról lecsókolnám a mondatot,
lecsókolnék mindent ami rossz -
ajkadról lecsókolnám a bánatot.

Összeszedem gondolataim
Korunk falára mit írhatok?
Sokasodnak soraim!
Amit mind, mind elmondhatok!

Én csak úgy írom a dalt,
mert a lelkemben dal van,
s ha néha dúdolom is,
hát szerényen és halkan.

Mi dolga van az effélének
mint neked vagy nekem,
begyújtom a tüzet – vagy
kávét készítek – ez a reggelem.

Nap közelben torz üstökös:
csóvája tépett, fénye matt.
Körötte szürke füst köröz –

Töredékek
1.
Tán meggyötört öreg az Isten
de tavaszt megújulást ígér
hideg ködökön át is érzem
a fényét melegszem tüzénél.

Erdei út fenyők illatos árnyán
utána majd a tölgy lombja takar,
itt – ott gombák kínálatát látod
de sokakat rejt a dús avar.

Az idő lejárt
A dal tova szállt
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már
Emlék csupán
A dal, a vers, a próza
Elhalkult a hegedű

Kinézek az ablakon
Téli nap süt nagyon!
De hó takarja a tó partját
Hó, hó, ameddig a szem ellát
Tél még mutatja a fogát!

Drága testvéreim! Szívem bő fájdalma
sajog e levélben, mély gyásztól áthatva.

Hallom a víznek moraját
vélem, - közel a tenger,
majd sötétség telepszik elém

Átsüvölt rajtam észak vihara,
Bőrömön érzem vad leheletét,
Belém borzong szép Skandinávia
Tengere, látom, hol szürke, hol kék.
Jöjjetek szelek, jeges ciklonok,
Hozzátok tiszta felhő lelketek,

Megkérdeztem a dalos madártól
Miért énekel a boldogságtól?
Megkérdeztem a tavasz nyíló virágától
Miért nyit ki, mikor jő a kikelet?
Megkérdeztem a felhő vonulástól
Miért hozza az esőcseppeket?

A múlt eléd lökte koncát,
mielőtt a jövőd falatoznád,
nem kérdés melyben nincs értelem,
ezt tanították volna az egyetemen.
NEM.