Levetkőztek a fák, 
ágaikról elröppentek 
a madarak

 /Egy trilógia I .verse...USA Baltimore.1.Díjat kapott a 3 vers. 2OO6.ban. Szabad Magyar Újságírók Szövetségétől /

Réges régen volt egy álmom
Van egy széplány, nagyon távol
Csak reám vár, de szép mámor

Közeledik a tél,
a halk szavú istenek
csupán nézik 
a meggyötört fákat,
vacogó csendben
jajong a szél.

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évtizedeken
át az út porát verte itt sok esőcsepp.

Csöppnyi gyermek mosolya
ragyogó, ragyogó, 
szemében minden csoda

Itt vagy, pedig nem vártalak,
beosontál a fák alatt,
nyár éjszakán észrevétlen,
hűs szellő kíséretében.

Vulgáris bölcselkedés 70 évesen

Mindenek előtt és már azokon is túl
Szívem összeszorul
Kevesebb vagyok de mégis csak több lettem

Négy-öt magyar soha ne hajoljon össze,
keresztet ne vessen harangkondulásra.
Ne tűzzön kokárdát, ne hulljon a könnye,
ha Himnuszt kottázna szíve dobbanása.

Nyújtózik a hajnal,
kukucskál a ház,
az ablakon kopog
egy diófaág.

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évezredeken
át, az út porát, verte itt sok esőcsepp.

A diófám szem-telen:
úgy döntött, hogy nem terem -
lehet, hogy csak nem-telen?
Leveleit ha verem,

Vallomás aláírva

Lehull a levél, elfonnyad a szirom,
Ismerem jogom és az összes törvényt
Elkövettem az életem, bevallom,
Igen Uram, megtettem, és meg is történt,
Gondoltam, mondtam, majd papírra írtam.