v 07/19/15
Dáma Lovag Erdő...
Nyitva áll már a kapu,
Szél kinyitotta
Bármikor átléphetsz,
Ki-bejárhatsz rajta
|
Volt egyszer egy hangulatom -
ellopták azt ebül, potom.
Ha csak lehet, visszalopom –
én leszek majd a robotom.
|
Sorsunkon tapos az idő.
Ötven-hatvan éve rongyolódik a bőr,
foszlik az élet, mint a sokat használt könyv.
A kort jelző ránc, mint hegyes tőr,
|
Petőfi Sándor a sírodat ássák –
hol elföldelnek, máskor meg kibontják.
Csontjaid halmán új tudományt szőnek –
pro-kontra bandák túrják szemfedődet.
Mondd: meghaltál-e véres Segesvárnál,
mint hogy kívántad: harcban, mit vártál?
Muszka szuronytól, vagy orv osztrák tűztől?
Miért nem lettél egy a sok űzöttből,
|
|
p 07/17/15
Dáma Lovag Erdő...
Kidőlt,bedőlt kerítése
Nád a tető,szél megtépte
Elhagyott a tanya háza
Gazdája vajon útját hol járja?
|
cs 07/16/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
|
sze 07/15/15
Mezei István
Igen zavaros a hajnalok szeme,
ömlik reám a kétes szenzáció,
rossz már a ritmus, és hamis a zene,
hazudik az írás, a kimondott szó.
|
sze 07/15/15
Juhászné Bérces...
Csillagsátor alatt ülök,
s bámulom a végtelent,
megpróbálom felfogni, hogy
életednek vége lett.
|
k 07/14/15
Dáma Lovag Erdő...
Forrón tűz a nyári nap koronája
Szinte perzselőn a határra
Búzatábla ért kalásszal sóhajt
Mikor jő a szellő,mely enyhet ad
|
Drága Múzsámnak köszönettel az inspirációért, mely arra késztetett, mint próféciát, megírjam e balladát!
|
h 07/13/15
Dáma Lovag Erdő...
Kicsi gyermek ,hogy szalad az idő
Egyet alszunk,s egy éves már ő
Szülei szeme fénye,család drága kincse
Mosoly arca csak úgy ragyog
|
Ahogy múlnak az évek, én is érzem,
mintha két énem volna. Az egyik
tartja magát . A másik könnyezik
a legkisebb szóra, s emlékezem.
|
Ha nem lépek ki többé kertemből, látom
innen is már messzi földrészek, országok
rongyos szőnyegét, azt még amire vágyok,
minden enyém, nem kell a mákony, az álom
|
szo 07/11/15
Dáma Lovag Erdő...
Azt csicsergik a kis madarak
Nagy ünnepre virradtak
Szőke hajú,kék szemű kislánynak
Köszöntőt,szívből dalolnak
|
Egyik kezem a kilincsre ijed
a másik a kezedet fogja,
hallgatásunkban él vágyunk,
és nézzük egymást fogvacogva.
|
cs 07/09/15
Dáma Lovag Erdő...
Nap ontja melegét
Száraz a föld,a rét
Felhő nincs az égen
Szomjazik minden
Virág nem nyílik a réten
|
|
|
Én már csak zizegek, a világ helyettem
morajlik, de ez a szem, arccsont és e száj,
hang belém ivódott, sohasem feledem,
mert lényed hárfája csak nekem muzsikál.
Lágy lebbenő szoknyád és a nevetésed
átring a jelenbe, kései nyaramba,
életem porába kőbetűket vésett,
révedek Terád és egykori magamra.
|