Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt,valóság tán,

Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.

Májusi hajnal,
múlik az álom,
csillan a napfény,
s gyöngy a virágon.

Egy régebbi versem átirata, összehasonlításként a vers aljára belinkeltem, remélem jobbá tudtam tenni :-)

Mindég kendőben láttam, hol a kertben,
hol a lebbencses fazék fölött—énekelve.
Így végezte megszokott élete dolgát,
nem tudtam, hogy palóc nóták közé temette
szűk napjaink hegymagas gondját.

Írom a mondatok kósza rajzait,
színeket keverek, vések köveket,
olykor megtéveszt, aztán megbékít a hit,
mert nem mindig az arat, aki szánt, és vet.

Mikor virágeső teríti be kerteket
Mikor millió virág nyitja kelyhét
Mikor virágtól tarkállik a rét
Boldogság önti el szíved
Megérzi minden szíved szeretetét

Szonett

Mindenemet adnám, csak Őt láthatnám
még egyszer, és aggódó tekintetét,
tán tudta előre, mily nagy lesz a tét,
„légy jó kisfiam”, mintha szólna ajkán.

Ha rám gondolsz
Megtalálsz minden lepketáncban
A tavasszal nyíló gyöngyvirágban
Erdőt átfűző napsugárban
A csillagos ég ragyogásban

Orgonaillat
széllel száll
kacag a hinta
téged vár
téged vár 

Öreg akác mióta állsz?
Időd számlálót már nem találsz
Törzsed gyötört sok kint kibírt
Vad gerle rólad vitt hírt

Nem zavar, nem bánt a tükörben ez az arc,
a hajnalok frissek, de én már öreg
vagyok, volt elég harc, nem kevés kudarc,
ropognak a csontok, foszlik a szövet.

Tegnap még hirdettétek
Nagy hangon közöltétek
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian !

Mikor köztetek járok, csak susogjatok
gyengéd szeretetet, empátiát felém,
lassan magam sem értem már,  ki is vagyok
e kitárulkozásban május elején.

Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb,bal partját
Suhog a víz,rohan az ár
Túl parton valaki vár

Dallá szelídült az ég...

Kis bárány táncolt az udvarban
Örült neki az unoka
Táncra perdült bégetett
„Nyuszi hozta”,örvendezett
Masni került a nyakába