Lyon-ban gurultam kilencven percig –
szédültem, pörögtem, csavarodtam.
Huszonkét dühös, de elszánt és hercig
legény üldözött, háborodottan.

Lehunyom a szemem, az éj betakar,
az álom elkerül, nem jön egyhamar,
rám borul a csönd, az erdő mély csöndje,
itt nem zavarnak, ez a senki földje.

HÁTUNK MÖGÖTT A FAL

Fenn az égen ragyognak a csillagok
Égi Íjász jeled ad ma magyarok!
Ünnepre hív,szívekbe nyilat lő
Ujjong a tömeg,az együtt ünneplő!

Nagyapám a hittel egyidős volt:

A székelyek nem tehetősek,
csak egyszerűek és szegények,
de mégis vendégszeretőek,
csavaros eszűek, szerények.

Tanár voltam, most nyugdíjas pedagógus
Vagyok, prológus, finálé epilógus,
Közte mintha nem történt volna semmi sem,
Egy üres dráma, a sorsom már csak ilyen,
Nem rekviem ez, van még vers bennem ezer,

Ha majd életed alkonyán
visszagondolsz az elmúlt évtizedekre,
eszedbe jut a letűnt időszak,
s emlékszel még a részletekre.

575575

Ne menj még, maradj.  Add a mozdulatodat,
ölelésedet, melynek hiánya
hiába keresem, nincs nap, naponta.már.

Szeretettel bélelt,
biztonságát érzed,
példát mutat néked,
hogy érdemes élned.

Háborul a világ, atomfelhők gyűlnek –
Sztálin orgonázik vérrel tömött fülnek,
lopakodó halál antiradart hadar:

Pipitér, pipitér
áruld el, hogy ki mit ér:
rózsafejed mit ítél?

Elvirágzott a Rhododendron virága
Fehér,lila szirma hullik az avarba
Isten veled szép virág örökre
Szomorúan hulltál le a földre
Lapulevél betakarta virágod

Az utolsó pohár vörösbort
az ördög itatja velem.
Az isten se tudja, hogy miért:

Megkésett tavaszon, hideg májusokon,
Koravén nyarakon, vagy fonnyadó őszön
Is lüktet az élet, és halkan Himnuszom
Dúdolom, kedvem magamnak híven őrzöm.
Mert öröm tolakodik búra, keservre,

A kutya megérzi a rákot:
kiszagolja, mint a heroint.

Meglásd,
megöljük egymást!