szo 07/16/16
Juhászné Bérces...
Száll a pille ágról-ágra,
ágon nyíló száz virágra,
szárnya tárva meg-meglebben,
megcsusszan egy esőcseppen.
|
Történt egyszer, tán nem is olyan régen,
Erdőfalva mellett a tarka réten
összegyűltek a kis virágok éppen,
eldöntsék, ki a legszebb a vidéken.
|
p 07/15/16
Dáma Lovag Erdő...
/Aki még tud imádkozni!/
|
Vadászni voltam, gyűjtögettem –
életörömöm még töretlen.
Ősasszonyomnak imponáltam,
amikor vadul lesben álltam…
|
Ön-és évtársaimat biztató ballada
A köztudat pesszimistának ne tartson
Ezért hát naponta önmagam biztatom
Forrástól sodródom le a torkolatig
|
cs 07/14/16
Dáma Lovag Erdő...

Szép idő van ,itt a nyár!
Jelentkezem,mindenképpen
Ahogy azt rég megígértem
Közeledik a második születés napom
Buli lesz már alig várom!
|
|
Én már rég nem figyelek oda -
nem zavar ilyen remek csoda.
Csak azt lesem: miként működik
a varázslat, ahogy üldözik
fitársaimat a hormonok
bentről és a kinti fondorok.
|
|
Ablak a mennyországra? Talán.
Így érzi magyar, lett, katalán,
mikor megfogja az a vagány
kirakat. Szépasszony, avagy lány –
csak a frissesség különbözik:
jönnek a Zsókák, Erzsik, Bözsik,
s tolják maguk előtt védjegyük –
|
Sósak a könnyeim,
sós az izzadságom –
tenger-utód vagyok
valamilyen ágon.
Ha nyári délután
rám tör méla álom –
egy ős hal úszik át
óceáni hálón.
|
h 07/11/16
Dáma Lovag Erdő...
Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs,
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.
|
Gúzslandon kelendő áru a madzag,
kenderkötél, selyemzsinór és vaslánc.
A harakirivel rokon a hastánc,
s fülsüketítő a csattanó maszlag.
|
szo 07/09/16
Mezei István
Két kezemben a fény markolata,
Vele négy égtáj felé suhintok,
És bele döföm a forró Napba,
Úsznak köröttem a zöld moszatok,
Párásodó szemmel, vacogó foggal
Lélek-lángok is melegítenek,
Sikolytok, melyeket más nem hall,
Bepólyázom égési sebemet,
Aknára-futó, kevés reménnyel
Narancsos, vagy ólom alkonyatban,
|
575575
A gondolat, ha megérint, tartsd lelkedben,
s ha szükséges lesz, vedd elő, Tiéd.
Fényleni fog, s nem botlasz meg a kövekben.
A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.
|
rebben a pilla és dobban a szív
csattan a csók és a dal táncra hív
röppen az óra a ritmus remeg
lüktet a vérem megőrjítelek
|
|
Felhők közt száguldok,
elvakít a kék ég,
lenn a fenyves suttog:
"Hozzád visszatérnék!"
|
Jelenetek egy házasságból
|
|