.
A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.

Összetartja könny, s Házsongári temető.
Kolozsvári ló. Ott vágtat Mátyás
egy helyben, s utolérik az évszázadok.

Álmom reggelre feledem
fukar hozzám a jelenem
bennem kallódó foszlányok
ízre színre nem találok

Vajh' mikor is történt, már igen nagyon régen,
éppen ezerhétszáz éve talán.
Ha nem így lenne, hát nem mondanám,
de így maradt fenn sokak emlékezetében.

Út,melyen elindulsz
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?
Ki üldöz hazádból?
Ki elől menekülsz?
Út,melynek nincs vége

MAGYARORSZÁG !!!
"Köntösödre kockát vetettek"!
Mint Krisztust keresztre feszítettek
Szaggatják,irtják nemzeted !

Nem búcsúzom... a halál csak egy állapot,
egy végleges, bár számunkra szomorú tény,
hisz nem érzünk mást, mint oly fájó bánatot,
mely bennünk tombol ott, a lelkünk legmélyén.

A hallgatásból most, végre kilépek,
Mint gondok gyötörte ember, halandó,
Tolakodnak jó és rossz napok, évek,
Torkom karcolva gyógyítja minden szó.

Bármikor is kezdődött el az életünk,
Újjá születünk minden egy szürke napon.
Megújul a lélek és legyengült testünk,
Borostás arcom ismét beszappanozom.

Sárga napraforgó ragyog a fényben
Fordítgatja fejét a nap felé tekintve
Sugárzik a nap,meleget ont a tájra
Napraforgó örül, hisz ezt várja

Mi is szavaztunk ötvenhatban:
hexiteltünk volna bátran –
piros tintával iksz alakban
írtuk: nincs hitünk a pártban.

Cseppnyi szobából
nézem a tájat,
isteni nyílhossz
messzire láttat.

Csináljatok egy másik uniót –
a szovjet megbukott: túl sok volt a vér!
Mondtam Leninnek, Sztálinnak: rejtsék
el, de kérkedtek – a hulla volt a bér.

Ember, ne bántsd a szúnyogot,
hisz ő is állat,
s ahogy muzsikálgat,
ha meglát nyári estén a teraszon,
jelzi: szeret téged, kuncsorog
érted, s ez szívbéli haszon.
Nem kérdi: milyen a vércsoportod,
szívesen vételez belőled –

1:3 után léptek pályára a fiuk,
ma a munka mindenkinek kijut.ű
A brazilok kezdenek jobban, mint mi,
de ott a védelem, ment Mátrai Sanyi.

575575

Sokszor pár szóval az érintés, lehelet
csupán,.de nagyon kell egy vágyódó 
csók-szó, mely egy igenlő együtt-sóhajtás. .

Az öröm mindig  jótékony. Szomorúság
ha nincs. Haldoklik a fény, hogy hozzád
tartozom. Múlt lehelet Törött a sorsom.