p 04/10/15
Juhászné Bérces...
Orion AR 302
A szekrény tetején pihen már régóta,
Torkán akadt a szó, meg a régi nóta.
Csendbe burkolózva alussza az álmát,
S én őrzöm gondosan a múlt krónikását.
|
Zavaros mondatok és szimpla szavak,
hibákat talál bennük az olvasat,
írni még tudok valahogy, nem vitás,
a végső konklúzió néha hibás.
Töltögetem a lélek üregeit,
|
Egy kis humoros történet.
|
sze 04/08/15
Dáma Lovag Erdő...
Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék repülnék,szabadon ,szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva
|
Az őszben feketét fest az éj ecsetje,
hallgatunk némán, akkor is megszólalok,
mint ahogy a reggel köszön rá az estre,
vajúdnak, születnek bennem a mondatok.
|
v 04/05/15
Dáma Lovag Erdő...
Most tavasz van,mostoha
Ablakom kopog,eső mossa
Nagy szemekben hull a hó
Belepett mindent a hótakaró
|
szo 04/04/15
Juhászné Bérces...
Elárulva, elítélve,
A korbácstól nem kímélve,
Megalázva, megkötözve,
Kínok kínjától gyötörve,
|
szo 04/04/15
Dáma Lovag Erdő...
Tavasz van, szeretetre,szépre ,jóra vágyunk
Zölddel a rét,virágzik az ág
Virágról virágra zümmög a méh
Ragyog a nap,tiszta kék az ég
|
Nem hagyom magam
Ajánlom Komoróczky Zoltán barátomnak
M. I.
|
p 04/03/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget
|
cs 04/02/15
Dáma Lovag Erdő...
Aki tavasszal
Csokorba szedte az ibolyát
Aki hallotta zsendülni
A határt
Aki megmerítkezett
|
Állok a porban, ember arcomban
a másik ember szeme-fénye ég.
Egymást tipró tömegsorsban
közöny hull ránk, ítélhető kép.
|
sze 04/01/15
Juhászné Bérces...
Ej, bolondos április,
csalóka vagy és hamis.
Kicsapongó életed
hol ragyog, hol fénytelen.
|
k 03/31/15
Juhászné Bérces...
Isten fia, ki kereszten megfeszítve kínlódtál,
Némán tűrve a szenvedést és az iszonyú halált,
Emberiség bűneiért magadat feláldoztad,
Örök élet reménységét mindnyájunknak megadtad.
|
k 03/31/15
Dáma Lovag Erdő...
Kering a Földünk a világ tengerében
Hold-Föld,Nap körül csillagok özönében
Egymásra hatnak, vigyáznak
Isten teremtette egyensúlyban vannak
|
Vitriolba mártott tolladból
maró gúnytinta
idétlen pacákat hagy a
vétlen papíron,
|
h 03/30/15
Dáma Lovag Erdő...
/ Húsvéti gondolatok/
Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
,,Bocsáss meg nekik Atyám"
|
Ez a palóc táj bennem énekel,
életét völgyvárosom mondja el.
Fenyvesek zöldjét oldja a szél
-rügyek moccannak, remény-zöld a táj-
már hosszabbodó napokról mesél
az ágak közt ugráló kismadár.
|
|
Csermelyt csepeg az eresz, felejtet
szeles hideget, havas, hosszú telet.
Sárgába fordult a fűzfa ritka ága is már--
viháncoló szél duruzsol tavaszról éneket.
|