Félszáz éve, vagy már több is talán,
mikor annál az órásnál jártam,
az idő ketyegett kopott falán,
magányos ember rozoga házban.
|
Csendben ülök a szobában,
Köröttem csak egy légy zümmög.
Várom a csodát a csodában,
De csak a férjem hümmög:
Már megint a gép előtt ülsz?
|
k 06/09/15
Dáma Lovag Erdő...
Harangzúgás már megint nem hallatszik
Félrevert harangokat kongat az idő
Pénz a nyomorral játszik
Tipor a hazug,a számla egyre nő
|
Dermesztő a hideg,
Jégszíve mélyében,
Napfény melegíti,
Fénylő tengerében.
|
Ildikó örök"!
A kvarc óra halkan ketyeg,
szinte némán méri az időt,
kint az utcán léptek zenéje
kíséri a messzire menőt.
|
...a réten millió virág...
|
Őrült egy világ – hisz a Sátán?
Kitépett fenyőt visz a hátán,
markában rabolt mirha, tömjén.
|
Egy híres ideggyógyász rendelőjében
Megjelent egyszer egy jól öltözött férfi,
Látszólag jól érzi magát a bőrében,
De tudja, bánatát senki meg nem érti.
|
v 06/07/15
Dáma Lovag Erdő...
Jártál-e a hansági réteken
Érezted-e a friss széna illatát
Hallottad-e a sárgarigó énekét
A pacsirta egekig szálló dalát
Láttad-e a lépdelő gólyapárt
|
Vájjátok ki szemüket a látóknak;
tépjétek ki átkozott nyelvüket;
öntsetek fülükbe gőzölgő ólmot:
hadd legyen mind vak, néma és süket.
|
Tükörbe nézek -
semmibe látok;
ha keresnétek,
ott megtaláltok.
|
Meghalt... Ki siratta akkoriban, nem tudom
De ádáz gyilkosok állták körül a sírját
Vérrel és könnyel áztatott dokumentumon
Döntötték el a kegyetlen megcsonkítását
|
Valahol a város sűrű zajától
Messze, távol a forgalmas világtól
Gondtalanul élt egy szürke kisegér,
Evett és ivott mind, mi csak belefér.
|
szo 06/06/15
Dáma Lovag Erdő...
Egy fájó sírást hallok az éjszakában
Egy kutya ül egymagában
Elhagyta a házat gazdája
De ő vigyázza,visszavárja
|
Kölykedzett a kutyám, micsoda
szégyene ez e fajnak!
Idegen vért kevert ez a
magyar vizslafajzat.
|
Hiába tudtam, egyszer így lesz,
A győztesből válok majd vesztes,
Szerelembe voltam szerelmes.
Eltűnt régen minden büszkeség,
|
Megtörtént? Igen, ez valóban megesett,
Mert csodák még most is léteznek.
Nem messze, csak hétezer kilométerre
Élt egy kisleány, Tess a neve.
|
Volt egyszer egy gyönyörű,
Fehér bőrű kisleány.
Szőke fürtjein táncolt
A szikrázó napsugár.
Szeretet a szívében
|
Felszabadult lelkem,
Sötétből bújt elő.
Kíváncsi a Napra,
Mely korán felkelő.
|
Londonból érkezett ez a kis történet,
|