Miután hazatért mindenki, keresték Tündét, de még mindig nem volt otthon, és továbbra sem tudtak igazán kapcsolatot teremteni vele.

Tündét sokáig tényleg nem tudták utolérni sehogy sem barátai, de mindig gondoltak rá, és míg ők a Föld felszínén voltak, addig megismerték annak szívének gyermekeit is.

Tünde egy kis idő múlva újabb világba csöppent, ahol tizenkettő sötétruhás hatalmas mágus várt rá.

Repce virága,
oly délcegen sárga,
szerelmesen néz fel
az alkonysugárra.

A Nap ölelné,
de nagy a távolság,
csókot dob, s küldi
mosolysugarát.

Érintené is,
de mert el nem éri,
az esti szelet
szépen megkéri,
ölelje helyette
a kedves virágot,
vigye el néki
a szerelmes álmot.

Fehér liliom illatozik kertemben,
Tavaszt hozza minden évben.
Nyíljál hát, liliom, szép virágom,
A szépséges színed megcsodálom.

Fehér virágszál emlékeimbe fűzve,
Kitől kaptam, szívembe zártam örökre.
Drága, jó László öcsém ajándékként adta,
Ha kinyílik, szívem mindig boldogítja.

Tünde időközben felnőtt, kicsit hamarabb, mint a társai. De ezen senki nem lepődött meg. De azzal tisztában voltak, hogy egy ideig el kell válniuk

Zsuzsikám, nagyon boldog névnapot kívánok neked szeretettel a saját és a Magyarerő csapat minden egyes tagja nevében.

Zsuzsanna jelentése: Liliom

Zsuzsanna

Kedves Zsuzsika!
Minden jót kívánok névnapod alkalmából, nagy ölelés! Ildikó

    Kedves Zsuzsa!

Névnapod alkalmából köszöntelek téged,
Kívánok minden jót, egészséget néked. 
Rövid versikémben szeretetet küldök,
Áldjon meg az Isten még sokáig nékünk.

TM

     Sok idő eltelt, míg az új ismereteket teljesen elsajátították, és tudták alkalmazni is.

Pár napig még fürdőztek a sikerükben, hisz megtanultak olvasni, és a kulccsal kinyitották újra azt a bűvös ajtót, ami egy újabb bolygóhoz vezette őket.

A szegény ember megbecsülte,
nélküle csak az éhség volt, mi nem kerülte.

Otthon éhes szájak nyúzták,
ekéjét nagy ökrök húzták.

Vetett földbe érte magot,
mit előző évről gondosan elrakott,
ha majd kikel, látja a napot.

Aztán évközben naphosszat csak kapált,
mígnem az éj sokszor leszállt.

Most kell, hogy szerelmesen dalolj,
s e dallammal szívemig hatolj.

Most kell, hogy selymes szoknyád fodrait lengesd,
s közben szívem gitárján, lelkem húrjait pengesd.

Most kell, hogy idebújj hozzám közel,
mint mikor pirkadat után a melengető napfelkelte jön el.

Aznap, mikor lefeküdtek, furcsa álmaik voltak, a betűk világába csöppentek, és el tudták olvasni azokat a könyveket, amiket kaptak.

Langyos már a tavaszi szél,
virágoknak halkan mesél,
csalogatja rügyeiket,
színes, apró gyöngyeiket.

Fagyot elűz havasokon,
patak csordul hegyoldalon,
szalad kora reggeleken,
jeget olvaszt ereszeken.

Harmatvizes hajnalokon
rigó fütyül fenyőágon,
üdvözli a kikeletet,
farsang űzi el a telet.

Hidd el, Isten azért éltet,
nem telt még le küldetésed.
Kaptál időt, te döntöttél,
verset írsz, váltál költővé.
Pozitív a meglátásod,
életedet szépnek látod.
Gondolatod sorba szeded,
sorsod titkát feszegeted.
Kíváncsiak az emberek,
tudd, én is azért szeretlek.
Örömmel látom, megoldod,
tiszta szemű a gyöngysorod.

A birodalom kibővítésével elkezdődött egy új, varázslatos világ.

Egy távoli csillagrendszerben történt az, amit most elmesélek nektek. Az univerzum egy távoli világában született egy kislány, aki az ottani csillagok gyermeke volt.