p 04/05/19
Dáma Lovag Erdő...
Itt a tavasz, kék az ég
Kikeltek a kis csibék
Esik az eső, fú a szél
Vándor gólya hazatért
Kell az eső a szomjas földnek
De nem a madár fészkeknek
Nyugati szél tépázza a fákat
Mint egy vad csikó vágtat
|
p 04/05/19
somogybarcsirimek-.
Újévnek hajnalán hát mit kívánhatok,
legyen minden jóval terítve asztalod,
körötte a sok szék rajta szeretteiddel,
küszködnek majd a sok finom étekkel.
Tízekét hónapnak lesz hát első hava,
hideg szeles majd fergeteges a játéka,
hát szánkókat elő vagy a hókorcsolyát,
keressük meg télnek a valós mosolyát.
|
cs 04/04/19
somogybarcsirimek-.
Fából készült a ringató bölcső,
mellette dúdolt altatódalt anyám,
idővel kapaszkodtam a rácsában,
boldog voltam, ha mosolygott rám.
|
cs 04/04/19
somogybarcsirimek-.
Akkor valaha rég,
a Dunán beállt a jég,
választásra készült a nép,
megtelt a vár alatti rét.
|
cs 04/04/19
Dáma Lovag Erdő...
Akik boldogan hallgatták
Gyermekük első szívverését
Vigyázták minden kis rezdülését
Értették gyermekük üzenetét
S mikor megszületett a várva várt csoda
Édesanyának volt a legboldogabb mosolya
Minden mozdulatát vigyázták
Szeretett gyermeküknek az édesanyák
|
sze 04/03/19
Mezei István
Magamban mindig tereket hagyok,
hiába izzaszt nyár, szorít a tél,
bennük él még Anyám, ki rég halott,
és szól hozzám, ha hallgat is mesél.
Tudta, én nem hittem, gyorsan elmegy,
a világ üres lett, csendes a ház.,
képek, tárgyak, nagy rideg termek
maradtak csak, és az örök gyász.
|
sze 04/03/19
somogybarcsirimek-.
Ők a szépséget hordozzák magukba,
anyaságot kapnak felnőtt korukra,
kiskorúktól játékuk sok-sok baba,
vörös, fekete vagy a szőke barna.
Cserfesek és oly kacagók mint gerlék,
ha eltörik a mécses nincs rá kellék,
sírásuk olykor szívekbe markoló,
gyógyír rá simogató vigasztaló.
|
sze 04/03/19
Mezei István
Ha megóvod önmagad lényegét,
nem lesz gondtalan és könnyű a lét,
a szavad, a hangod pusztába vész,
veszélyes itt a szabad gondolat,
középszerűség selyme fojtogat,
megtartva magadat nem sokra mész.
|
Az a szélcsendes tisztaság,
amit a lélek vergődése
után kigyöngyöz magából,
csak az marad meg: csöppnyi párlat
a kád-teli erjedő mocsokból.
Három perc béke a lüktető
ereken, s görcsét oldja
a szorongatott szív, s tüdő,
megemészti szúró tüskéjét a gyomor,
|
201./Amig az erő nem lett szenvedés
Magamért az ima már kevésnek bizonyul
Más meg a létemből sietve kivonul
Csak a múlt könnyű árnya lett rajtam nehezék
|
k 04/02/19
somogybarcsirimek-.
Parasztkocsma már ősöreg
benn pár szomjazni vágyó,
majd betért ide a nyáj őrzője
emberi beszédre hírekre áhító.
Kék kötényébe törli erős kezeit
pulthoz ér majd komótosan odalép,
megkérdi a kocsmáros mivel szolgálhat
óhajt valamit kedves új sütötte vendég.
|
Téged választott gyakorlóterül:
valakit szívedtől szólítani talál.
Szele sír, hogyha közeledbe kerül,
és már késő a sikoly – rabolt a halál.
|
h 04/01/19
Dáma Lovag Erdő...
5.nap Rakonczay Expedició
Gödöllő. és Gyúró között.
Ötödik napja futunk már
Szép fővárosunk a Duna két partján,
is minket vár!
Ragyog a nap, s fél győzelem!
Szeretet és jó étellel várnak a WHC helyen
|
h 04/01/19
Dáma Lovag Erdő...
4.nap: Heves—Gödöllő között.
Rakonczay Gábor és Ötvös Ádám nyomán.
"Fut a suli"..WHC.
Dányban követett minket lelkes csapat
A sport kell, megmutattuk a fiataloknak
Az iskolájukat is futva értük el
Kis pihenő után itt is indulni kell!
|
h 04/01/19
somogybarcsirimek-.
Csak úgy hanyagul idedobva,
mit ér rózsacsokor a porba,
szeretettel én neked szántam,
vázát hirtelen nem találtam.
Ezt pár sort hozzáragasztottam,
emlékek a rózsacsokorban,
nézzed és szuggeráld kedvesem,
sok évet benne elrejtettem.
|
|
v 03/31/19
Dáma Lovag Erdő...
3.nap. A folytatás …Március. 23.
"Fut a suli" ..Rakonczay Gábor beszámolója nyomán.
|
v 03/31/19
Dáma Lovag Erdő...
Rakonczay Expedíció
/Futás : Magyarország Keleti és Nyugati határa közt.
Whc támogatásában„Fut a suli” a mozgás,a futás jegyében.
Részt vevők: Rakonczay Gábor és
sport társa:Ötvös Ádám. Megtett út:640 Km./
A kezdet:
Elindultak ők ketten
Lelkes kis csapat
Felrázza majd a szellem
A mozgásra vágyó ifjúságunkat
|
Segíts nekem, segíts, hogy érezd,
hogy tudd s lásd, mennyire szeretlek,
segíts nekem, de hévem fékezd,
ha nem szeretsz, s én eleresztlek.
|
Az idő bennünk egyre nagyobb űrt ás,
morzsolja csontunk hatás, ellenhatás,
már minden perc veszély, próba, kihívás,
végső mentsvárunk marad az áthárítás.
|