Kiált a Föld ,VIGYÁZZATOK!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok? 
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek, s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ!
Hogy gyökerestől kifordult a fa, letört az ág
Rét kipusztult, nem nyílik nyárban virág
Hogy ember, embernek farkasa
Nem volt emberiség, ily önpusztító soha!

Teleket túlélve, nyarakra várva
a lélek rőzséjét hordom nyalábba.

Nyúlik a nappal,
kurtul az éj -
forr heve borral:
gyúl a fahéj.

Hullik a pelyhó,
bájol a föld,
édes a zserbó,
jár üde kört.

Tél van, valódi tél:
a Természet ítél!
Ember tűrd: hó hull rád –
légy hálás, van ruhád…

 2019.01.07. Cs.T.

Zord nyugati szél támad

Vad nyugati szél veri az ablakom
Hidegen süt rám a napom
Süvít, tépázza a fákat
Térdre akarja kényszeríteni a világot!

   Mint a kalitkájából kitörni vágyó kismadár, úgy érzem most magam.
Nehogy azt hidd, most először gondolkodom ezen. De a mai nap mindkét eseménye felerősítette ezt bennem.
Olyan keveset tudok Mama, annyira keveset látok.

Im memoriam Vajda Laci

A játékos ember

Mikor az égen fénylenek a csillagok
Megvilágítják ablakod!
Gondold azt boldog vagyok!
Boldog, mert enyém a fény
Mely szívedből világít felém!

Mikor a hold felül az égre
Szikrázik feléd sárga fénye
Légy boldog azt kívánom én
Öröm ragyogjon életed egén

Én, a dérlepte réten sétáló férfi,
a fagyott fűnek, zúzmarás dombnak dalom
adom, mint akinek van még mit remélni,
omló partokra bátran felkapaszkodom.

Elmúlt a csatazaj, az izgalom, a fémjel,
a durrogtatás, a várt kabarék.
Eltűnt az éhes útról a sok söpredék.
Egy árva gyermek utánuk nézett. Amott
takarja magát éhség szégyene
egy újságlappal, s falhat, ami még maradt

Valamikor nagyon régen, amikor még nagypapám is aprócska gyermek volt, falujukban élt egy szegény család. Olyan szegények voltak, hogy még az éhenkórász egerek is messze elkerülték a házukat.

Karácsonykor szerettelek,
szilveszterkor nevettelek,
életen át kerestelek,
álmomban sem feledtelek…

Látom, te úgy nézel mattuló képeket:
rajtuk szöszi lányunk épphogy csak lépeget,
jó apád mosolya elrejti a rákot,
örökös hűséget esküdnek barátok,
sekély hóba süpped legelső kiskutyánk,
kertünkben a nyírfa éledő friss husáng,
házunkon a jövő oly ravaszul villan,

/Viktória 20.levele/

Vártam a Karácsonyt
Igaz szeretettel
Ablakunkban fény a jel
Angyal merre gyere
El ne tévedj a nagy sötétbe

Szólt a csengőszó
Az angyalka megérkezett
Elhozta nekünk az örömet
Karácsonyfán kigyúltak a fények
Alatta ajándékok, szépek

Bizonytalan még a holnap,
Oly édesek még a szavak,
Látom mosolygó, vonzó ajkad,