Nem dicsekvés a szándékom, inkább az örömömet osztanám meg veletek.

Lehet százszor is leírtam már:
szeretem a hazámat,
és még ezerszer öntöm szavakba,

Szép ez a táj akkor is,
ha épp ködbe öleli
az Ég

Vigyorog a tél az ablakon –
ki mondta meg neki, hol lakom?
Bár a rossz az rám talál vakon…

Egy pillanatra megállt az idő -
abszolút nulla fok volt, megfagyott,
s ami lett, az Istennek őrjítő:

Itt van a tél, itt van újra...

István kiállításokat épített nemcsak itthon, hanem külföldön is.

Fák virágaiból szőnek
selyem- fényt
a mindennapok.

Sándor, József, Benedek,
csalódtam ám bennetek!
Naptár szerint itt vagytok –
s velem együtt megfagytok!
Hanyag fiúk, zsákotok
fejtörésre ad okot:
nem voltatok elegek –
ellopták a meleget.
Vagy kilyukadt az a zsák,
s ti voltatok túl lazák?

/170. Március 15./
Mikor eljön a nemzeti ünnep
Lelkedet felöltözteted ünneplőben
Mikor kitűzöd a kokárdádat
Szíved fölé,hogy mindenki lássa
Neked szívedben ünnep van
S viseled hazádért, a hősökért boldogan

Én szót fogadtam.

Valahol egy ringyó felhő
együtt hált a kóbor faggyal –
frigyük fattya frissen felnő,
s tavasz útján vígan nyargal.

 Képzeljétek el, merre jártam tegnap! Magam sem mertem elhinni, hogy elmehettem a szivárványgyárba.

Forrás: ingyenes  https://pixabay.com/hu/sziv%C3%A1rv%C3%A1ny-river-term%C3%A9szet-fekv%C5...

A vonat lassított... közel az állomás,
izgatott emberek, feszült várakozás,
csak egy fiú süti le szomorú szemét,
sandán fordítva az ablak felé fejét.

Öreg tölgyek, sötét árnyában,
lomboknak védő takarásában,
napfény talált utat magának,
és egy csodás, erdei Nimfának.

Szeret engem a kutyám,
bár ő nem tud róla –
csak jön a gazdi után,
mintha árnyék volna.
Akárha láthatatlan
pórázon vezetném
delejörvvel a nyakban –
a többi mély rejtvény…