A téli szünetem alatt újra elővettem a Baizáth Miklós című, készülő elbeszélő költeményem. Ez lesz a kezdő verse:

Első ének

Az éjszaka rejtelmeibe belevetem
átölelve téged és önmagamat,
közben gyertyafény táncol
lidérc árny lebegteti fátyladat.

Kint a pásztor a pusztába’,
Egy szőrpamacs jár utána,
Mintha hűség szobra volna.
Mindig tudja mi a dolga.

Eredj erre, eredj arra!
Egyszer jobbra, másszor balra,
Mikor merre küldi éppen;
Nehogy a nyáj kárba érjen.

Egykoron szarvasok uralták a földgolyót. Ember volt a szolgájuk, aki minden jóval kényeztette a gazdáját.

(Kép forrása: Internet)

Vedd ajkamról a csókok árját,
add csókomra az Ő csókját,
így érzem rózsának illatát,
a szerelemnek örök varázsát.

Ásít a ködös hideg reggel,
ágakra fagyott víz cseppekkel.
Hova is mennék, minden borzongató,
befagyott a patak, befagyott a tó.

Ragyogj csak napsugár
Űzd el a felhőket
Nyíljon a sok virág
Örvendeztesd meg szívünket

Oly kecses, Oly szép,
Mintha az álom
Ringana vízen
Angyali szárnyon.

Zsákmányul ejtem
legnagyobb vágyamat,
míg a kívánság listát nézem
véletlen – törlöm magamat.

Ó győztes olimpiák Ti meggyújtjátok a lángot!
Lángot vivő futárok,bejárták a világot
Felgyúlt a láng,  a sport lángja
Békét hirdetve a nagyvilágba!
Magasan lobbant a szeretet a szívekbe
A győztest az Isten is segítette!

Az embert nap mint nap érik csalódások. Van, hogy csak apró bosszúság az ami kicsit beárnyékolja a kedvünket. Aztán vannak olyan embert próbáló, égbe kiáltó dolog, amitől teljesen begőzölünk.

Te lennél az kedves élet a való
melyet sokan kéjjel dobnak el,
sokszor nehéz a küzdés – de
küzdök, küzdünk sokan örömmel.

Kristálytiszta, gyógyerejű,
Palackba zárt finom nedű.
Kóstolj hát egy kupicával,
S megbékélsz e rút világgal.

Ragyogó napsugárra ébredt a város
A tó vizén megcsillant a fény
Egy suhintásra olvad a jég
Mátyás megtörte jegét!

Mátyás, a szekercéd vedd elő bújtából,
Engedd ki a tavaszt szép szűröd ujjából,
Szépen szóló sípját osztd ki a madárnak,
Hadd zengjék a hírét szép feltámadásnak.

Sok öröm, nevetés, kevés méreg, pia,
kapcsold fel teleden nyaraknak melegét,
bár a halál ellen nincs gyógymód, terápia,
de azért igyad a szép szót, a jó zenét!

Kimúlt a Tan? Badarság:
torz szelleme itt kísért.
Volt papjai nem adják
ki az elrejtett klisét.

Ahogy a gyors patak töri az útját
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, medrét nem nézve
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!