Mesél a tenger, 
hűs vize hulláma,
benne susog 
szerelemesek

Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság,dombok ,hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága

Idővel sem törődve itt
vagyok kettesben veled,
szótlanul követem a szemed,
szád hús-piros ívét 
keresi a szám--
kezem minden rejteked.

Vannak ilyenek.
Egész életükben szeretni
Csak egyet képesek.
A sírig.
Mindíg csak egyet.
Ezért az egyért, minden kínt
Elviselnek.

Bordás barázdák között,
puha lábú szellő poroszkál.
Szőlő munkások rög-barna
kezén—kapás vállakon
bandukol velük haza a
csillagösvényt követő nyár.

...egyszeri és megismételhetetlen...

Mint kivégzőosztagot vezénylő tisztek,
Szaporodó évek, tizedelő ikszek,
Húszasok, százasok, vénülök veletek,
Álnok közömbösséget sosem tisztelek.

Leesett az ég minden könnye
a zsibbadt emberi közönyre –
siratóének búg a tájon…

Volt egy kakas, tudós, jeles.
Vagy talán csak fő kotnyeles?

Kapirgált ő itt is, ott is
Hajtotta a tudásszomj is.

Te vad nyugati szél!
Mindig veled álmodtam el,s keltem
Hol lágyan zörgetted ablakom
Hol crescendódra feleltem

Csend ül a tájon...

Petőfi Sándor 
verse jelen időben is időszerű

Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok?
Viszket e úgy egy kicsit a nyakatok?
Új divatú nyakravaló készül most
számotokra, nem cifra, de jó szoros.

Ildikónak

Mint a nap, aranylón a kékben,
úgy ragyog kedvesem szemében
az élet ajándéka--ifjúsága,

Úgy látszik, annak idején nagyon rossz vásárt csinált ifjú Mátyás királyunk, „az igazságos”, mikor a habsburgokkal az utódlásról egyezkedett. Ezek a ravasz habsburgok mindent akartak, csak nem a magyar nemzet jobb sorsát.

WWW.AVO/AVH.HU

Keverjünk egy hörpnyi történelmi mixet –
lássuk, hogy pörögnek fordítva az X-ek:
csapjunk kettőt-hármat a homokórára,
s lépjünk vissza bátran Rákosi korába.

Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb,bal partját
Suhog a víz,rohan az ár
Túl parton valaki vár
Hidat verek,hozzád megyek
Karjaimmal átölellek

Az én csodám Te légy! 

Dereng már a hajnal,
a nap ébredőben
sugarait szórja
erdőre, és földre.