Egy múltbéli hólepte nap margójára...

Széttépte a hajnal függönyét a reggel. Megcsodálom,
amint melletted állok, alszol még, és várom,
hogy rám nyisd két szemed fénylő sugarát.
Már simogatnám csókkal a szemed, a szád,

A lelkemre hull, behavazok lassan,
e lágy selyem csak susog szakadatlan,
a szélben szikkad, szárad az ajkam,
odafenn tízezrek tejben és vajban,
idelenn nyomor, és nagyon nagy baj van.

Valamikor nagyon régen, amikor még a csillagok a földön éltek, és csak este mentek fel a sötét égre világítani, volt egy öreg király, aki vak volt.
Egyedül élt a hatalmas várában, ahol minden színaranyból volt. Még a legapróbb szeg is ebből a nemesfémből készült.

(Képforrása:internet)

...hitegettek, reménykedtem.
Akarva, akaratlan
minden szóra felszisszentem,
zokogtam, és nevettem.

Ködfátyolba öltöztette, rá homályt hunyorgott,
fénypalástját hercegnőnek vállára hintette.
Ártatlan szemérmességgel félszegen bolyongott,

Kedves Öregapám!

Este van már és csend, madár sincs a fán,
Ölemben dorombol nagy, vörös macskám,
„Hagyd az embert, legtöbb irigy, és kaján,
Itt a helyed az élet bal oldalán.”

     -Milyen furcsa ez a világ!- gondolta volna Pistike, aki hét évesen félárva lett, és csak késő ősztől kora tavaszig járhatott iskolába, mert „szolgálata” volt.

Ásotthalmi tanya világ
Az ember lát ott szép csodát
Fenyves erdők közepében
Tanyák éldegélnek szerényen
Hol homokot fú a szél
Történetem róluk beszél

Mint szomjas szarvas
Hűs forrást keresve
Úgy vágyik a szívem a kikeletre
Mint éneklő pacsirta

Énekét, ha zengi

Tán énekem másnak csak disznóröfögés,
Innen az ellenszenv és a meg nem értés,
Agyaram simogat akár a tőrszúrás,
Nincs más célom, csak az életben maradás,

A január mindig oly sötét és levert,
de éltet még most is maga a gondolat,
napfény lassan issza a téli foltokat
tépetten a téltől, és vad gazban a kert,
csak virgoncan az agysejtek szorgoskodnak.

Augusztus 22-én hajnalban,
Macskanyávogásra ébredtünk.
Szaladtunk is nyomban,
Kiscicák lettek! Jó a kedvünk!

Erdő mélyén barlangjában
ugrándozó kis bocsával
mackó néni, mackó bácsi
éltek vígan, - mind kíváncsi.