Hír:

Hazánk fia, Teker Ede nyerte az idei Túr de Franc kerékpár viadalt. A kiváló magyar versenyző maga mögé utasította a tavalyi francia bajnokot, Luis de Cangát,. A harmadik helyre Bica Jóska futott be. Edzőjük Tréner Elek úgy nyiltkozott: - Ötvenöt éve nem nyert magyar biciklis ezen a rangos versenyen.

Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel!
Ne aludjon a hazaszeretet el!
Hazám minden kis zugában lobban
Őrizzük szívünkben, otthonunkban!

Késő őszi alkonyatban 
Bandukolunk megroskadtan, 
Idestova nyolc éve már 
Együtt megyünk, én és anyám. 

Főnix madár tért úgy vissza,
hogy tűzben ujjá született,
érzem én is, hogy heves láz
égeti mardossa lelkemet.

Oly néma a nappal
mintha éjjel volna,
kakas sem kukorékol
kutya is csak bújna.

Ott állt a Hargitán
Nézett Magyarország felé
Mögötte harsogott az EHHO TV
Székely föld a székelyé!

Valamikor nagyon régen, tán még öregapám sem tudja, mikor. Egy szegény vándor ballagott a poros úton. Olyan meleg nyári nap délutánja volt, hogy még a verebek is elaléltak a forróságtól.

(Kép forrása internet)

Pajkosan öltötted rám
édes formás nyelvedet,
emlékeim megőrzött fonalába
így szőttem bele arcképedet.

Volt egy madár
Fecske madár
Nem is olyan régen
Itt az idő, történetét elmesélem

Mint omló ház vészes recsegése,
melyből felrémlik megmentő kiút,
mint részeg folyó, mely tengerig fut,
a versem a megoldást keresse.
Legyen pontos, édes, kézenfekvő,
ne tépjen bennem véres sebeket,

Igaz - szavakkal nem lehet jóllakni,
de kenyérben sem lehet lakni,
mond házat hol lehet építeni,
ahol boldognak is lehet lenni.

Rám mered tüzes két szempár
vágyak fényei kavarognak benne,
ajkainak szép formája vonzó
ez a kéj tüze – égni ebbe kellene.

A pásztorkunyhóból nézve a hold olyan volt, mintha a kútágas tetején ülne, elfoglalva az öreg sas helyét, aki ott szokott ülni, kémlelve a végtelen rónaságot.

Ó drága kikeleti napsugár!
Ragyogj, ragyogj végre már!
Várom már erre száll
Egy szép hangú, boldog madár

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.

Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró,morajló habok futnak tova
Szaladnak, mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

Itt toporgott a küszöbön,
bebocsátást várva,
korai még, - úgy gondoltuk -
a látogatása.

Fényikon mozaik képei
egykor szerte foszlanak,
ha eltűnik a sugárzó fény
csak árnyéka leszel magadnak.