Néhány kedves kép a barátságról.

   Valamikor a ’70-es években Édesanyám munkahelyén dolgozott Rozi néni, aki igen bőbeszédű lévén, naponta számolt be kolléganőinek családi ügyeiről. Így aztán nyílt titok volt, hogy Rozi néni férje csöppet sem veti meg az itókát.

Nem a zászlólengetés és fellengzés,
De a hétköznapok baktató sora,
Szónoklat, szavalat és a fellengzés
Helyett kenyér kerüljön az asztalra.

Hegedűn játszik a 
költő. Szivárvány öröme 
pattog vonója talpán,
pendíti a húrt-
szemében játszik a tűz,
és fokozza hangulatát
az ütem, a melódia.

Megtörtént az eset.

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem tálalta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, „szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Láttam a fájdalmat a szemében. 

Robog a vonat,füstje száll
Édesanyám haza vár
Hegyek,folyók suhannak el
A szívem zakatolva énekel

Elmondtam „Az aktív idősökért” Pécsi Szenior Akadémia
3.szemeszterének záróünnepségén

Ez a palóc táj bennem énekel, 
élő dalait lelkemnek Ő mondja el.
Kint erdőt, rétet takar még a tél
-fehér alapon rügyekben él a táj-
egyre hosszabbodó napokról mesél
az ágak közt ugráló kismadár.

    - Ezen a szegény Pistán valami átok van.- súgtak össze az asszonyok, mikor jöttek ki a vasárnapi miséről. Pista, mint harangozó és temetőgondnok a sekrestye ajtóban állva, lehajtott fejjel hallgatta a misét.

E kort nem értem, és már te sem érted,
De félreállva azért élsz és élek,
Előbb rémített a marxi kísértet,
Most meg demokratikus a kísérlet

(in memoriam Korpás Gyuri)

Álomból álmot
sző már az éj,
lombokat ringat
a csillagfény.

Dér lepte virágos kertem
Fázik az utolsó rózsaszál
Szívemben még a nyár muzsikál
Hópehely csendesen szitál

A Keleti-Kárpátok közepén,
Nagy sziklahegyek koszorújában,
Tarkő hűvös és lankás rejtekén
Élt három tündér a kastélyában.

  Alábbi esemény jó pár évtizeddel ezelőtt történt. Szereplői már régen átköltöztek a Túlvilágra, nincs aki nehezteljen ennek közreadásáért.