Félelmeinket mélyre ássuk,
fájdalmainkból vetünk ágyat.
Kétségeinkkel takarózunk,
magunkba zárva minden vágyat.

Fent a sziklák, csupasz ormán,
sasok köröznek, az ő birodalmuk,
lent a lankákat, erdők árnyalnak,
ahol feltűnnek, zergék muflonok.

Ott vagyok mindig, az álmodók között,
a sötétség kalandorai, bűvös csapatában,
hegytetői fennsíkon, ahonnan körbelátni,
mi történik köröttem, széles nagyvilágban.

Hullámzó arany búza,
virít sok pipacs benne,
sok közte a búzavirág,
de szép csokorba szedve.

Míg beszélsz, rád sem hederítek,
mobilbonon  valamit játszok,
gombokat nyomkodok,  válasz helyett,
többre tartok virtuális világot

Elmegyünk egymás mellett csendben,
mint falevelek a rengetegben.

Kék nefelejcset szedtem,
közben gondolataimban,
ott jártam ahol te elvesztél,
hogy ezzel a virággal éppen,
vágyaiddal hozzám üzentél.

Merülnék le, hol tenger mélye,
oly csodás élménnyel fogadna,
medúzák, korallok, sok, fajtájú
vízi lények, mesés látványát adna.

Fülembe súgtad: 
- Szeretlek kedvesem!

Életemben először szerelmesnek lenni...
Nem pont így képzeltem...
De hiszem, hogy éppen ettől jó. Hogy ettől lesz később még jobb!
Hogy vele, vagy mással az eldől majd...
Mama! Képzeld, most már tudom, hogy létezik első látásra szerelem!
Hiszen nekem is elég volt egyetlen pillantás, hogy az első szerelmem szárnyra kapjon!

Úgy bizony nekem sokszor csak,
a csupasz lerágott csont maradt,
majd szedegethettem, így a mások
által kidobott virágot, mi elhervadt.

-Milyen szemei vannak már annak a fiúnak? - kérdezi tőlem a barátnőm, miközben állunk a tömegben.
-Gyönyörű, világítóan kékek a  szemei, de hékás!, ő az enyém! - mondom neki nevetve, de annál komolyabban.

575575

Hazádnak mindig „rendületlenül” híve
légy, ellene ne tégy soha. Bontsad
a múltat, építs jövőt, fogj össze magyar!

Bimbóból fakadó rózsaszál,
áraszd el veletek kertemet,
színek közt nem válogatok,
virágaitokkal vallok szerelmet.

Őseink vallása nem a pogányság;
Hitének alapja: természetimádás.
A villámló égzengések, s a zivatar,
Elemek tombolása, mennydörgés,

Ütött-kopott gyári házak,
vasúti töltés egyik oldalán,
állt egy közösségi kemence,
ahol fakéregnek parazsán,

Nem látja a szem, nem hallja a fül,
Ki is lakik benned, ott legbelül,
Válladon a világ keresztje ül,
Kicsúszik a lényeg kezeid közül,