Hosszú vándorlásom során,
hozzád értem egy éjszakán,
kopogtam házad ablakán,
csak szállást kértem csupán,

Rózsakertnek illatával
ékesítem a kis szobád,
gyémánt tükör sugarával
világítom meg ablakát.

Tartalomjegyzék   I. kötet   (Sajnos nem tudom szépen beírni. Nyilván a könyvben nem ilyen szétszórtan van. 

Milyen drága voltál nekem
Én édes Egyetlenem
De itt hagytál
Azóta minden idegen

- Ölni tudnék mérgemben! - toporzékolt a gyilkos galóca. Kalapja félrecsúszott, még a tönkje is ki-kiugrott a bocskorából.

Hol a fák mesélnek langyos esti szélben,
Hol az ember sétál emléktől kísérten,
Hol a bokrok árnya, mind megannyi emlék,
Ott jártam, hallgatva néma esti csendjét:

Szárnyaszegett turul madár
Hova akartál repülni?
Nem tudsz már te a nemzetbe
Újra lelket adni!

Nyitva maradt kiskapunál,
nincs szomorúbb látvány,
elhanyagolt kicsi házban,
fészket rakott csend, magány.

/ ifj. Vígh Sándor emlékére /

Víg citera hangját hallottam az éjben.
S izzón tüzet láttam egy legény szemében,
S ahogy pendítette, s a nótáját fújta…
És mert úgy szerette, újra kezdte, s újra.

Há kettő o,
te csodálatos jó.
Nélküled az élet,
sehol nem létezhet.

A szél vad csikóként üli meg a tájat
Tépi, cibálja, dönti a fákat!
Nem ismer kegyelmet, amerre vágtat!
Tör, zúz, tombol, amerre járhat!

   Este volt. Az alkonyat messze elbújt már a távoli erdők mögött, s talán, hogy az égbolt mégse maradjon üres és fénytelen, rajta a Mindenható Isten, millió csillagot gyújtott. Olyanok voltak ők, mint megannyi gyermek, ha szabadjára engedik őket a végtelen határban. Ám egy vigyázó szem mindig figyel rájuk, mint most a csillagokra. Ő a hold.

Csak mosolyogj, ha sírnod kéne,
Ha a dalodnak lesz majd vége,
A könnyeknek már nincs értelme.
Ne bánd, mikor vége a nyárnak,

Leírnék néhány oldalt neked,
áh – elvetem inkább gyere velem,
megmutatom csodás birodalmamat,
mit alkotott tudatom és a kezem.

Emlékek ködfátylán át, előjönnek,
feltűnnek, a veszettnek hitt emlékek,
látom azt is, hogy nem száradtak le,
ott vannak a szemedben a könnyek.

Törzsed öreg, idő marta!
Koronádon számtalan ág rajta
Két rigó fészek bújik szerényen
Gondos rigó szülők rakták serényen

Gyönyörű szép vagy
együtt a kelő nappal,
szemeid sarkában
megbújó bánattal.