Életet hordozó csillagok az utcán,
csípők, formás lábak szent hitű lányai,
élet-adó ajándékot, kacajuk szirmát
osztják, és csókokkal hívnak játszani.

...Nem tudok írni, csak sírni...

Küldeném Nektek. Ó fogadjátok lelkem
apró vágyaim virágos kertjét
A szép virágok szavak varázsálmaim.

Mintha szólt volna hozzám valaki,
vagy ez a legújabb tévedésem,
talán, egy hangot fogok hallani,
és megtorpantam, az égre néztem.

Tavasz nyílásakor jöjj ki a rétre,
S nézd, hogy nyílik sok tarka virág.
Ilyenkor újból zöldek az ágak,
A színpompás természet, gyönyörű világ.

Ragyogj csak napsugár
Űzd el a felhőket
Nyíljon a sok virág
Örvendeztesd meg szívünket

Ágakon rügy pattan
Tavasz ébredőben
Madár dal megszólal
Erdő sűrűjében

"Nagyra becsülöm azt a barátomat, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."

Szép tágas Felvidék, szülőhazám nekem.
Drága magyar népem, érted dobban szívem.

Éj nyugodalma,
csendje kavarva,
szélakaratra
dőlnek a fák,

Ősi gesztenyefák árnyékában
megpihenni tér a fáradt vándor,
a rég elmúlt idők homályában
még vissza-visszaköszön a mámor.

Homok, kő és végén néhány dübörgő rög
Szép sztaniolpapírba becsomagolva,
A hétmérföldes mesefilm meg csak pörög,
Mintha az életünknek értelme volna.

Egy pillanat, benne festett álom.
Naplementés színek alatt látom,
sásbuga ring a vízen, mint kis hajó.
Lentről visszhangot hoz a
szél - értelmét oldozza
a szájról röppentet szó.

Varjú ül az ágon,károgja kár!
Károgja a múltját,keres új hazát!
Belepi a tájat és a fát
Csendben még,de nézem!
Mikor lesz vége kérdem?

Egy nagyobbacska Nephila pók,
Kinek hasa szőrös és pufók,
Hálójában békát fogott,

Erzsikének most főhetett a feje. Nem is tudta, kit sirasson, kit sajnáljon, kit várjon haza. Varga Gyurka volt a szíve szerelme, de mégis Hubai Józsi volt a jegyese. Talán mégis őt illene haza várni.

Vasárnapi az időpont,
izgulunk, hogy ne legyen gond.
Fél tizenegy óta várunk,
ülőhely nincs, hát sétálunk.
Tömött váró, feszült percek
vontatottan, lassan telnek.