Hej, ha megszólalna,
mit tudna mesélni,
bánatot - boldogságot
tudna elzenélni.

Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja

Letörölném könnyeidet,
hogy újra sírni tudjál,
sírd ki magadból a fájdalmat
hogy örömkönnynek utat adjál..

Néha furcsa dolgokat produkál az élet, még a látássérülteknél is:  

Temetőben szomorúan állnak,
míg böjti szél borzolja a fákat,
koszorúk csokrok szegélyezik az utat,
gyermektől-apától-baráttól búcsúznak.

   1944. január 22-én születtem a Somogy megyei Tabon. Már gyermekkoromban megszerettem a verseket, édesapám sok verset tudott és én boldogan hallgattam.

Szép mosolyodban nevető virágokat
simogatok, és megköszönöm mind,
mint kis patak az apró, forgó fodrait.

Piros pozsgás gyermek arcon
ott ragyog minden tisztaság.

Borús délutánon kis ibolyát láttam.
Kéken, szépen,
Ibolya-színében
Ragyogott e borús, esős délutánban.

Végy egy tojást, s liszttel, tejjel 
keverd nagyon simára, 
ízesítsd meg egy csepp sóval, 
mert a tészta kívánja. 
Öntsél kicsit e masszából 
palacsintasütőbe, 

Kivette észre ezt a csöndet -
öreg malom árkában nőszirom,
már nem forog erecske vízétől lapátja

  Amikor arról volt szó, hogy írjak magamról valamit, elgondolkodtam mit is írhatnék.  Nem könnyű az embernek magáról írni.
Debrecenben születtem – és élek.   

Csoda történt egyik reggelen
Sütött a nap már jó melegen
Kedvünk támadt a Dunára menni
A partról vadkacsákat etetni

Ezerkilencászhetvenötben születtem
Tiszaföldváron, 
gyermekkorom kis részét
ott éltem meg.

Vendégnek szánták a kemence sutját,
ott pihenhette ki fáradságos útját,
korán ébredt körbejárta malomnak házát,

Hol hordod orrod, te nő?
Beleesik az eső.
Fejed lágya benő,
akkor leszel majd menő.

  Mióta az eszemet tudom, két ballábam van, ami aztán /ahogy illik/, rendre összeakad. Már zsenge gyermekkoromban is sokat estem, így aztán lassan hozzászoktam a gondolathoz, hogy elkövetkezendő életemben nekem ez jut osztályrészül.

Sárgul már világunk, ékei komorak,
Minden felé csak giccsek virítanak,
Pusztulás, elmúlás, tépett értékek,
Bármerre jársz is, a szél szabdalja szét a lelked.