Áldott szép lesz a Szenteste,
állj meg Barátom egy percre,
hunyd be kérlek a szemed,
s hipp-hopp, ott leszek Veled.

 Értelmezési kísérlet   

Nem született Ő istállóban,
párát lehelő barmok közé,
nem aludt szalmán se jászolban,

Azt mondta, nyugalomra vágyik, elege van a családból, és úgy mindenből, nem nőtt még fel ehhez ehhez a feladathoz. 

  Anikót nem ismertem még, amikor egy Amerikában élő, idős Magyarerős tagunknál tapasztaltam, hogy plagizál. Hiába figyelmeztettem. 

Hópihe pelyhek
Hullnak az égből.
Hó-puha bundát
Ölt a fenyő.
Hó-pici selymet,
Fény-verítékből

Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag, fényes csillag
Hol a Messiás megszületett, mutatva az utat

Zárt palackot ha kinyitod
vad szelek feszítik a fákat,
versekből szőtt üzenetek
leveleitől kopaszok az ágak.

Csendül az ének,
gyúlnak a fények,
büszke fenyőfán
gyertya köszönt.

- Na, milyen gyorsan hajtott?
- "c"-vel...
- Neve?
- Fo Ton.

Lillácska egy aranyos, de nagyon kíváncsi kislány volt. Minden nagyon érdekelte. Egész nap szüleit, sőt még a nagymamáját és nagypapáját is nyaggatta, hogy, mi ez, hogy mi az?

( Kép forrása internet)

Démonokkal teli est –
fekete fátylát felvette,
kiült a parki padra úgy
hogy, Csillagokat Holdat nézte.

   A kis városszéli fogadóban már kora hajnalban nagy volt a jövés-menés. Ki-ki végezte a maga megszokott, mindennapos dolgát.

Harsan a versem,
friss ez a verseny
túl a keserven.

Csendes a ház!
Nem volt maradás!
Eljött a szent est
Szívekben mi van odabent?
Szól a csengő, száll a hangja

Meggyújtjuk a gyertyát,
Az adventi gyertyát
Lássuk a világunk,
Gyújtsuk fel a lámpát

Bérceken, síkon
ünnepi stóla,
mindnyájan vágyunk
isteni jóra.

Látom ostobák
mekkora a dühötök,
szavaimat tépitek
hátamba döftök.

Rád hajolok, meg ne ázzál,
csókolgatlak, meg ne fázzál.
Szívkamrámban rejtegetlek,
pitvarából nézegetlek.