Tegnap este a farakás mögül néztem, amint leszáll az égből, hóna alatt egy kis fenyőfával, és egy karácsonyfa talppal. 

    Tavasz van. Minden mi életnek mondható elindul egynyári útján, hogy aztán újra nyugovóra térjen egy hófödte álomban. Tavasz, a mindenség reggele, egyetlen szó csupán, mégis mindent rejt, ami csoda: ébredés, születés, élet.

Csupán három napra,
csupán hetvenkét órára,
Krisztus Urunk áldására,
szeretet szálljon a világra.

Lobban a tűz a kohóban,
szén szeme néz ki a lángból -
mesteri mű, ami készül:
vaskarikák puha fából…

Cseppekként hullik
az idő serlegébe
létünk nektárja

A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk, szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk
Ők vigyáztak ránk

Csengők szavát hallom, de csak a szívemben,
Amúgy csönd van, hideg, végtelen téli csönd.
Csillagszórók meleg fénye ül szememben:
Percnyi boldogság… ’melyről – kérdem én – ki dönt?

  Megint egy nappal közelebb a karácsonyhoz, a szeretet ünnepe lenne, de közel sincs hozzá, sem itt sem a világban. Valahogy a világ is kisiklott mint az életem, és egyre kevesebb benne minden ami emberi.

Boldog Karácsonyt és Új Évet Minden EMBERNEK

Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.

Fehér hótakaróval köszönt az ünnep
Lelkem csendesen ünnepelt
Téli nyugalom szállt a tájra
Nehéz hó pihent a fákra

Erdei út a forrás felett
mely úgy körbe vezet,
beépített zeg-zúg kunyhók
itt-ott azért van épület.

Csillog a fagyban a Tél palotája,
zúzmara hullik, s hópihe rája.
Jégüveg ablaka, hűs a szobája,
köd fala rejti szürke homályba.
Jár-kel a tájon a szél csoda szánja –
csendes a birtok, dér foga rágja. 

 Figyeljünk Rájuk! 

Vén koldus ül az
aluljáró mélyén,
alatta rongyok,
arcán redők a gondok.

Képzeljétek nálunk
pöttyös Mikulás járt

    Az orvos reggel, már egész korán ért Annáék házához. Sietett megnézni kis betegét, akit éjfél körül hagyott ott, miután sikerült csillapítani láztól égő testének gyötrelmeit. Mikor belépett a kis, állott szagú házba, mindenütt sötét volt, csupán a kislány szobájából szűrődött ki pislákolón a fény.

Sírtál-e már ma Kedves,
vagy hagyod:
csak mérgezzen a bánat?