Lehetséges,
hogy nem vagyok
tehetséges?

   Hű, de régen is volt... Sok-sok évvel ezelőtt egy barátom kitalálta, hogy hozzuk létre a Magyarerő honlapot.

Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol, s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?

Gyönyörű este volt, a nappali forróságot már elnyelte a kezdődő éjszaka komor sötétje, miközben egy langyos szellő úgy simította végig a tájat, mint ahogyan a legpuhább anyakéz szokta simítani édes gyermekét.

hóterhes a felhő,
Karácsony ím eljő
már.

Mostanában nem tudtam fenn lenni a lapon, az Interneten is keveset voltam, szinte semmit. Az elkövetkezendő időben is sajnos keveset leszek fenn, sajnos, édesanyámmal sokat jártam orvoshoz, most kórházban van.

 Röpít a képzelet,
   szürkék a fellegek,
   repülök veletek,
   lenézni nem merek,
   kinyitom szememet,
   s itt vagyok Teveled.

Jézuska, én nem kérek ajándékot:
ne hozz pizsamát, csokit, se játékot.

Ázik, fázik, hej, a bojtár.
Nem segít az senki dolgán.
Tétovázik, menjen-é ő:
Hogy lesz ebből jó kísérő?

Eljött az utolsó hava az évnek
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek
Örülök a reménynek
Melyet szívem óhajtva vár

Mikor jön már a Jézuska
Kérdezi a kis gyermek
Közben áhítattal nézi
Az égből hulló hópelyhet

puha-fényes
bársony-kényes
recés-érdes

Holle anyó megrázta hóval telt dunnáját, 
S milliónyi hópehely az égből alászállt. 
Sűrűn szitált, takarót borított a földre, 
Fagyott hátát mindenütt vastagon befödte. 

Az öregség szabadsága

Siess Zsuzsának, utcám béli ikonfestő, művésznőnek ajánlom.

Mezei István

A Mikulás olyan bácsi,
Nem lehet őt sosem látni,
Titkon suhan ő az éjben,
Titkon él gyermek szívében.