Hajnalban kidobtam Édesanyám gyúródeszkáját,
Készítette rajta a pogácsákat évekig serényen,
" Robi egyél , Robi egyél ! " - ezt ismételgette végtelen.

Kifut lassan ez az év is,
Szívszorító a harmónia és a napsütés.
Varázslatosan illatos tájon,
Falevelek borítják a víztükröt.

Körös-körül gyermekhantok,
két-három hetet,évet élt,
apró, kocsiny  lelkek,
Bucikáét is végre meglelem
és hosszasan beszélgetek vele.
Idén elment az Édesanyánk,
ha lenne feltámadás,
hová is mehetnél haza?

Aszkétahajlamú, koplaló szabadság,
az ország egy szétzavart szanatórium,
mákony után tántorgunk városon, falun,
mit kezünkbe adtak, töklevél, nem virág,
az aljasság, a gőg jutalma hatalom,

Kötéllel a nyakában
Láncot a lábára
Traktort elébe
Legyen-legyen vége
És száll a szikra

Akárhogy is próbálja az ember elkerülni a csalódásokat, szinte lehetetlen. Azoktól kapjuk a legnagyobb pofonokat, akiktől legkevésbé várjuk. 

Volt egy kis vörös párizsi kokott
Ki éjjel-nappal csókokat lopott
Szeretőit váltogatta
Szépségét így elkoptatta

Már két hete fekszenek a kórházban. Lujza legyengült. Napközben jobban van, de estére mindig felszökik a láza. Erősen fájlalja a melleit,karjait alig bírja felemelni.

575575

Mindenkinek a lelkében őrtorony van.
Visszatekintve magát szégyelli,
vagy magasztalja? Madár is ezt károgja

Egy hét múlva Lujza erős fájdalmai miatt kórházba került. Másnapra megszülte kisfiát Zsoltikát.

Ahogy mondani szokták, anya és csecsemője jól vannak.  És mégis!

/1956.emlékére/

A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel

Egy sárgult fénykép került a kezembe,
Anyám, Apám sétál a rengetegben,
Vagy csak a szélén üdén, fiatalon,
Miben reménykedhettek nem tudhatom.

A Független Újságírók Szövetsége elnöksége nevében tisztelettel meghívunk mindeen kedves Barátunkat 2015. október 24-én, délelőtt   10,00 órától  az 1956-os forradallom és szabadságharc emlékére tartandó ünnepségünkre.

...mi ketten...

Szereplők:  Dr. Balogh Bendegúz, ügyvéd
Csintalan János, ügyfél

Csak mentem kiszabott utamon
Egy októberi ködös nappalon
A köd fehér subáját terítette a tájra
Bekúszott az erdőbe, rászállt fűre, fára