Mesterien dúlnak tüzek a képzeletemben.
A messzit győzködöm, a borongás hallgatag
rejtekeit. Ahol senki sincs csak egyedül Te,
s vágy ölében tekeregve mutatod magad.
|
Ha meglátnak, mint visszatérő bűnös,
koldusod vagyok. Harcos életemben
az alázatosság megalázott. Lennék rabló
kis cinkosa, vagy tüzes Jeruzsálem,
|
cs 08/06/15
Marika Lovász
Hogy van az, hogy a mamák tudják? Nem később, - majd - hanem rögtön,akkor! Elsőre.
Én semmit sem akartam tudni, de azt elismerem, kezdetektől fogva éreztem , hogy valami rosszat tettem. Igen hamar kiderült, hogy nem kellett volna, nem kellett volna hozzá mennem.
|
Már rég bezárt a fűszeres,
sorsa a péket lapátra tette.
Bevarrta szemét, s már nem tűt keres
a szabó – a kelmét is feledte.
A helység kalapácsa nem lel üllőt,
a kurta kocsma cifrán lezüllött.
|
|
sze 08/05/15
Mezei István
Ránk tört a forróság, a rekkent hőség,
De miénk a nyár, miénk az aranytál,
És Te újra hívtál, kedvesen szóltál,
Ezüstbilinccsel köt hozzád a hűség.
|
sze 08/05/15
Dáma Lovag Erdő...
Tavasz köszönt,nyílt szép virág
Légbe ontotta illatát
Zöldült levél,lomb sátora
Virágokat méh porozta
|
Amikor hanyatt esnek a hegyek,
a folyók is visszafelé folynak,
mikor a hóhér gyakorol kegyet,
s csak egy hajszálon múlik a holnap –
|
Veled élve önfeledten,
mint ősi szerelmes sámán,
úgy pihentetlek mellemen.
Élethű valóság ágyán
|
k 08/04/15
Dáma Lovag Erdő...
Édesanyám lelkem
De szerettél engem
Magadhoz öleltél
Szép hangon énekeltél
|
Egy árny suhant át az elmén, egy madár:
sötét gyásztollakkal – holló, hosszú szárnnyal.
Ó nem, csak képzelődsz, hisz most ragyog a nyár -
csupán belső kép: az agy játszik az árnnyal.
|
h 08/03/15
Dáma Lovag Erdő...
Jártam az országot,munkálkodtam
Hajtott a vágy,s szívből alkottam
Jártam alföldön,hegyek között
Hol ért szőlő rám köszönt
Jártam dombokon,lankán ,völgyben
A tenni vágyás űzött előre szívemben
Azt gondoltam terveimmel szebb lesz a világ
Zöldebb a mező,nyílik sok virág
Jártam folyón,patak partján
Búza mezőn tengert látván
|
Az eresz alatt ült,
nézte két korty között
a csillagokat, és
az ifjú est mesés
|
Eltűnő, s megújuló vándorai az égnek –
csipkés szélű habtesttel vajon merre hajóztok
tükörképén tengereknek? Csillagnyájak égnek
fölöttetek, holdsarló vérez, s űznek napfoltok.
|
...elmúlt idő...
|
szo 08/01/15
Marika Lovász
Tamással így kezdődött a kapcsolatunk. Levelezve, mert mondanom sem kell, ezután hetente érkeztek a levelek Nagyatádról, ahol katonai szolgálatot teljesített.
Egy napon teljesen váratlanul beállított. Zavarban voltam. Hogyan kell ilyenkor viselkedni?
|
Ne kérd, akkor sem adom fel,
Ha minden nap megbántasz miatta,
Nem nézem, ne félj, közönnyel,
De már könnyeimet felitatta
Egy újabb vers.
|
szo 08/01/15
Dáma Lovag Erdő...
Napfényes Hortobágyon
Andalog folyója,
Nádassal benőtt
Annak partja.
|
Eddig is befogadó nép voltunk. Nagyon is. És ennek két nagy veszélye van. Akik nem akarnak a magyarsággal azonosulni, azok még az utódaik nevelésével is bomlasztják a magyar szellemet.
|
Kérdezd meg a csillagokat: honnan
buzog mélyükből fürtös fényük?
Mivé válnak, ha kétfelé robban
forró testük – fröccsen és végük?
Feketelyukban fognak nem létezni,
s fodros csillagfényükre emlékezni.
|