Hallod a zenét,s a néma csendet?
S mi mögötte zajlik a vészes üzenetet
Mi történik az országban?!
Kitört a forradalom!

Szirmot bontott tulipánom
Harminckilenc éve,
Gonddal ápolt virágkertem
Legféltettebb éke.

Élj köröttem láthatatlan,
mint a kötés házfalakban,
mint a mértan száz alakban,

Neked adnám én
az ég ezernyi csillagát
a nyári rétek
millió színes virágát,

Fütty koncert szállt fel az égre
Mondd erre tanított apád,anyád?
Hősök tiszteletére fütyülj!
És ne mondj értük hála imát?

Óra vagyok, ketyegek –
halott időt temetek.
Két mutatóm feszület,
rajtuk pihen a szünet.

Ha szíved a szívemhez ér,
a harmatcseppek
tükröződő csobbanásaiban,
tavaszillatú 
napsugár ragyog.

Esik eső, eresz csepeg
Elbújnak most az emberek
Kertünk fái is pihennek
Nézelődnek, elmélkednek.

Tiltott gyümölcs, mit kívántál,
Több volt ez a szimpla vágynál.
Neked termett, úgy érezted,
Tetszett vagy nem, Te elvetted.

Múltba, gyermekkorba gyakran visszatérek,
Nem romok közé, melyek rám omlanának,
Az idők mélyén huncut törpék, tündérek,
Szelíd sárkányok, mézeskalácsház várnak.

Hatvan éve!
Mosonmagyaróvár "Gyásznapja" : 1956.1O.26"

Drága Juci!

Egy Édesanya elvesztése az egyik legnagyobb fájdalom, ami egy gyermeket érhet. Még akkor is, ha tudjuk, ez a sorsunk.
A fájdalmakat azonban egyhíteni tudja az a sok barát, aki e szomorú napokban melletted áll - ha testben nem is, de -  lélekben biztosan! 
Mindannyiónk nevében fogadd szívből jövő őszinte részvétünket.

Mi tagadás, kicsi vagyok –
gyümölcsfáim pedig nagyok.
Van egy létrám, égigérő,
minden ágat végig ér ő.
Felmászok rá, füttyentgetek –
aki furcsáll, az a beteg.

   Parádfürdőre kaptam beutalót, nem is akartan elfogadni, de végül is a téli táj is szép. Már egy hetet töltöttem az üdülőben, amikor megpillantottam Őt, 1972. január 26-án, szerda délután fél négykor!!! Két bőrönddel érkezett, olyan kis törékeny volt! Vagy a két bőrönd vitte őt, vagy ő a két bőröndöt, nem mertem megszólítani, hogy segítek vinni a bőröndöket, nehogy tolakodásnak vélje. 

Úgy vártalak. Eddig őrzött a távolság.
Tudtam, hogy vagy, és ez már valóság.
Jó volt álmodozni; éreztem ezt tetted te is.
Üzentünk egymásnak a csillagok által is.

Lehullt a fák levele,
Szíved bánattal tele.
Kínoz a lét, vagy ha fáj,
Édesanyád hazavár.