Jézuska, én nem kérek ajándékot:
ne hozz pizsamát, csokit, se játékot.

Ázik, fázik, hej, a bojtár.
Nem segít az senki dolgán.
Tétovázik, menjen-é ő:
Hogy lesz ebből jó kísérő?

Eljött az utolsó hava az évnek
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek
Örülök a reménynek
Melyet szívem óhajtva vár

Mikor jön már a Jézuska
Kérdezi a kis gyermek
Közben áhítattal nézi
Az égből hulló hópelyhet

puha-fényes
bársony-kényes
recés-érdes

Holle anyó megrázta hóval telt dunnáját, 
S milliónyi hópehely az égből alászállt. 
Sűrűn szitált, takarót borított a földre, 
Fagyott hátát mindenütt vastagon befödte. 

Az öregség szabadsága

Siess Zsuzsának, utcám béli ikonfestő, művésznőnek ajánlom.

Mezei István

A Mikulás olyan bácsi,
Nem lehet őt sosem látni,
Titkon suhan ő az éjben,
Titkon él gyermek szívében.

Álomvilág fogadott 
februári reggel, 
a természet varázsolt, 
amíg szenderegtem. 

2525-ben talán minden más lesz
De most a 21. században élek
Meadows függvénye szétesést sejtet
Életterek omlanak, újakat keresnek

Könyörtelen a lélek rákja:
körbefonja, s tépi, rágja –

Építészetet tanultam, tehát ismerem az aranymetszés szabályait - a matematikában, geometriában is.

Megpendítem húrját ”Molnár” citerámnak,
Milyen szépen dalol rajta még a bánat,
Milyen szépen sírja búját a szívemnek,
Igaz társa lészen fájó-keservemnek.

Volt nekem egy kicsi barátom Peti. Már nagyon várta a Mikulást. Igaz nem tartozott éppen a legjobb kisfiúk közé.

(Kép forrása internet)

Őrzöm magamban a színeket, fényeket,
messze a kikelet.
Odakinn a köd gomolyog, mint bennem múlt,
a világ lehalkult.
Elszenderül , álmos ilyenkor a remény,
a föld ,a  sors kemény.