Messze, messze idegenben
Száguldozó képzeletben
Láttam egy csodás világot
Amit ember sosem látott

Libasorba megy a csapat,
vállukon lapát,
fülükre sapkát húznak,
míg a sínpárok
a végtelenbe futnak.

Álszent reggeleken
befagy a tó vize,
vacogó fák közt
bolyong az ég

Megtörtem a csendet:
kíváncsi voltam –
mit rejt a héj alatt
oly nagy titokban?

Ránk zuhant a tél, a sok fagyos éjszaka,
tízezrek laknak az ég alatt, nem házban,
dermeszt a hajléktalanok rekedt szava,
nyomorukkal leszek én most is hazátlan.

Egyszer, amikor Szegeden a Szőke Tisza partján sétáltam magamban, egy kicsi manó ugrott elém.

(Kép forrása internet)

Hófehér a táj, 
csillogó jégpárnákon
mosoly ragyog,

Komárom várának bevételével, és az ostromgyűrű szétszakításával nagyon előnyös helyzetbe kerültek a Felvidéken harcoló magyar seregek. A  várőrséggel megszaporodva az osztrákok hátát már közel ötvenezres had szorította, és Rákospatakon túl pedig ott állt ugrásra készen Aulich Lajos tábornok hadteste.

Sárika egy tünemény:
bio alma sütemény,
porcukor a tetején –
szőke haj van a fején.

A II. világháború eseményeiről

Megsárgult fényképek, tanúi a frontnak,
felkavar a látvány, - borzalmakról szólnak.
Részvéttel lapozom apám örökségét,
mesélte, hogy várták a háború végét!

Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! A szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

Ecset vonásokból
építed fel a képet,
színek varázslata
nyitja meg a teret.

Ha meghalok
átköltözöm a gesztenyefába
a méhek zsongásába,
a zöldellő vetésbe,

Csend van, titokzatos méla csend.
Minden alszik, csillagok és a holdvilág
Hinti az ablakra halvány sugarát.

   Volt két szomszéd, egyiknek fia volt, a másiknak lánya.  A kislányt Zsófinak, a fiút Pistinek hívták.   A gyerekek még kicsik voltak, amikor a két család a településre költözött. Együtt jártak óvodába, iskolába.

Ki és mi vagy Te ?
Hogy szavak tengeréből
„Tűzmadárként” szállsz
Fel az égbe?

Hideg van kint, fúj a szél –
a világban dúl a tél,
sötét napok búja kél.

Amikor minden új, minden szép,
s a valóságban élnek régi mesék,
akkor sugarával kék szemed
boldogítja sokat átélt életemet...