Bomba robbant bennem, hogy rám néztél,
Oly kedvesen s szeretve becéztél,

Az augusztus teraszán ülök
arról hegedül bölcsen egy tücsök
hogy a körforgás végtelen örök
lágyan ciripel szépen és halkan
ismerős kedves nékem e dallam

Fúj a szél, hideg támad
Eső esik, nincs kabátod
Te szegény, úton menekülő,
Más hazát reménykedve kereső

Cél nélkül, csak úgy barangolok. 
Hajamon szaltót vet a fény.
Magamnak már nem parancsolok,
Megyek az álom ösvényén.

575575 

Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.

A selyemgubó hatása

      Sok éve már annak, hogy láttam egy csodálatos filmet. A címe: Selyemgubó. Nagy hatással volt rám.

Verőfényes napsütés volt,
Szikrázott fenn a kék égbolt,
Ketten ültek ott a padon
Egy szép júliusi napon.

„Pistike, nyisd ki a szemed!“- Könyörögtek az öt éves gyermek körül rémülten  sürgölődő szülei, mikor a Csipke domb -ról sikló szánkó egy hóbuckán felborult.

Álom ring egy csillagon,
rád tekint az ég,
csöndre hajló utakon,
fény a mindenség.

Ó Istenem hallgasd meg fohászomat
Védd meg magyar néped,hű alattvalóidat
Mert elszabadult a borzalom pokla
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat
 

     „Elindultam szép hazámból…”- így kezdődik egy csodálatosan szép népdal. Nekem is ez járt az eszemben, mikor a feleségemmel álltunk a tömegben , Kassán a repülőtéren.

Süvít a szél nyugat felől
Álmodtam én szeretetről
Álmaimból felébredtem
Elfújták a szelek az emlékem

A kései prédikátor.

ballada

Virrad a hajnal, harmat szitál,
álmából ébred a táj.
Sóhajt a szellő, hajlik az ág,
felhőkben résre talál.

Első lépések

/ Csurka István költő emlékére /

Beköszönt az ősz ragyogó napsugárral
Mint,ha nyár lenne forró ragyogással
Szomjazó föld az esőt alig várja
Nyíljon még a mezőn millió virágja

Volt egyszer egy legény, akit Jánosnak hívtak. Ez a legény arról volt híres, hogy állandóan fején egy nagy süveget hordott. Állítólag ebben a fejfedőben volt a tudománya.

(Kép forrása: internet)