Születik, felsír, körülnéz az ember
ártatlanul nyílt-kék csecsemőszemmel.
|
Nőtt a sólyom,
én egy testes pasas vagyok.
Pedig annyit eszek, mint egy veréb,
közel sem annyit, mint a véreb.
Nyúlháj, bakháj, varjúháj.
|
cs 07/30/15
Marika Lovász
Hamar kiderült, hogy nem tudom beosztani a fizetésem. Soha nem mértem fel, mi mennyibe kerül, csak megvettem, mert volt pénzem éppen.
|
sze 07/29/15
Dáma Lovag Erdő...
Ha a turulmadár visszatérne,
nem ismer a tájra,
Nem ismer a sok szétrombolt várra,
Benőtte már az enyészet virága,
|
Honnan jön az ihlet, miből támad hajlam?
Távolba tekintesz, messze, elmerengve.
Miért is oly fontos? Újra meg kell valljam!
Mikor arcom ragyog csillogó szemedbe.
|
Az eldobott kő, néha gömbölyű.
Talán pont azt emeled fel,
mely parázs volt egykoron.
|
Ó, hogy feketéllik a tükrös égbolt:
Afrika ontja a népfolyamot –
mint valami sáskahad. Elég volt,
mondja az elme (ezek szólamok).
|
újra és újra
fényedbe csobban
az ég
|
Húsz év után is itt feszeng az átkozott múlt jelenléte.
Elnyűtt, roszkabát életű embereket dobál a sors,
mint ezt az agyongyötört öreg embert is,
aki mégis régi, remegő szerelemmel, féltő
|
Vajon megkaptad e a küldeményemet?
|
A nagy nap eljött, köszöntelek
Névnapodon nagy szeretettel,
Ne hidd, hogy én elfeledtelek,
Áldást mondok rád tisztelettel,
|
h 07/27/15
Dáma Lovag Erdő...
Búzavirágot szedtél
Csokorba kötöttél
Névnapomon kedveskedtél
Kék volt a vadvirág
|
Gondolatszilánkok
Válogat, szelektál az emberi elme,
mi a jó, mi a rossz, minek volt értelme.
|
Kedves Annácska!
Mindannyiónk nevében kívánok nagyon-nagyon boldog névnapot!
|
575575
Hogy lehet, hogy egy ilyen gyönyörű arcot
eddig nem láttam. Sugárzó fényben
tündöklő tavasz minden szomorú, bús nap.
Nevess, mosoly a múlt. A mozdulatlanság
elkopott emlék. Itt-ott már csak én
élesztgetem. Mint parázs, hamuvá válik.
|
|
Mitől lesz tökéletes a házi nokedli?
A nokedli az egyik legegyszerűbb köret, mégsem sikerül mindig tökéletesre.
|
Kérdések Lacihoz:
Kapo László > pakolászol?
> a pók szálló?
|
szo 07/25/15
Dáma Lovag Erdő...
Hálás szívvel mondok köszönetet: vitéz Gyöngyösi Zsuzsannának, a Magyarerő vezetőjének, a Független Újságírók Szövetség Elnökének a csodálatos Antológiákért, a saját köteteimért, melyet áldozatos, művészi munkával elkészített, kiadott ebben az évben is. Anna
A könyv
|
Ő tanított engem két kezem imára
összetenni – ó, hogy hiányzik: ím árva
lettem. Ki rabolt el tőlem? Üzenj, ha tudsz,
csak egy kis madárral. Nem baj az, ha hazudsz
|