Zeng a táj, zeng a táj,
csengő- bongó a határ.

Vágtat a vas-ló,
Kattog a lába,
Szén-tüze egyre
Hajtja tovább.
Füstje gomolygón
Lebben a tájra,
Két szeme fénylőn
Messzibe lát.

Ó, a bűn az arcra ült
leprarózsa, a lélek
bűzlő gennye, agyba gyűlt
kígyóméreg – csalétek.

Ne higgy a hízelgő szavaknak,
Melyek oly könnyen tőrbe csalnak,
Higgy mindig az őszinte szóban,
Melyben nincs rossz, csak mindig jó van.

Elnémulnak a kacajok,
kihunynak a sziporkázó
halovány de olykor
fényes Csillagok.

A nagy ismeretlen epekedve vár,
de még ti itt vagytok mellettem nekem,
bennetek nincs gát, és nincs végső határ,
csak az élet, sóhaj, édes szerelem.
Hol voltatok eddig félve, megbújva,

Olyan szép a táj,
mikor megfogja  kezem
a hazám. 

Ó, a vád vak sújtólég,
orvul robbanó metán,
szívet célzó fúrógép,
cseppből fröccsent óceán.

Vadtól a szelídig

Már friss hó takarja a régi szemetet,
figyelek rozsdás évtizedet és váltót,
egy kedves arcot hiába is keresek,
kapukig vezetnek tétova vadnyomok.

Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

És csend, fagyhalál
Mindenütt amerre kaszált

Ó, a gúny az fáj nagyon!
Tán nem is a szívbe szúr:
a léleknek ártalom,
mert a magjáig befúr.

Kis patak, kis patak,
csordogál a kert alatt.

 Kis és nagy vizitek

Mielőtt keserű poharam iszom,
Csak pénzért kapok egy kis klóros vizet,
A nagyvizit léptei a folyosón,
Nincs nálam semmi, a feleség fizet.

Csönd volt. A tél fehéren terült el a hideg éjszakában, eltakarva mindet, ami élő.
Későre járt, már a tanyások is rég hazamentek, s nyomukat eltakarta a frissen esett hó.
A falu olyan élettelennek tűnt, mintha a nap lementével minden más élet is nyugovóra tért volna…

Hajnali csendekbe
fonódik a szél,
 

Január közepén kopog a fagyos tél,
Dermesztő a hideg, elpihent a szél.
Szikrázón süt a nap, s csillogón deres
Ablakon át is csalogat a táj, oly kies…

Jön megint egy éjszaka
álom leplét rám öltöd,
intim játékod bársonyos ujjaiddal
csiklandozva testemen szét töröd.

Kinyílott a téli rózsa,
rátapadt az ablakomra,
s bontogatja szirmát sorra.