Meghalt... Ki siratta akkoriban, nem tudom
De ádáz gyilkosok állták körül a sírját
Vérrel és könnyel áztatott dokumentumon  
Döntötték el a kegyetlen megcsonkítását

Valahol a város sűrű zajától
Messze, távol a forgalmas világtól
Gondtalanul élt egy szürke kisegér,
Evett és ivott mind, mi csak belefér.

Egy fájó sírást hallok az éjszakában
Egy kutya ül egymagában
Elhagyta a házat gazdája
De ő vigyázza,visszavárja

Kedves Magyererő Társak!

Úgy döntöttem, hogy megosztok Veletek egy olyan tartalmat, ami a 2015. április 25-én Budapesten lezajlott építész évfolyam találkozó alkalmabából született ún. Emlékkönyv. A cím: Mi történt velünk 33 év alatt?

Kölykedzett a kutyám, micsoda
szégyene ez e fajnak!
Idegen vért kevert ez a
magyar vizslafajzat.

Hiába tudtam, egyszer így lesz,
A győztesből válok majd vesztes,
Szerelembe voltam szerelmes.
Eltűnt régen minden büszkeség,

Megtörtént? Igen, ez valóban megesett,
Mert csodák még most is léteznek.
Nem messze, csak hétezer kilométerre
Élt egy kisleány, Tess a neve.

    Március 15-e alkalmából Farkas Istvánt a Gyurcsány-kormány igazságügyi és rendészeti miniszterének javaslatára a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki.

2015. június 4-e, éppen 95 éve ezen a napon írattatták alá velünk Trianonban a világtörténelem eddig legtragikusabb és leggyászosabb békediktátumát, amely során Magyarországot és annak lakóságát megnyomorították.

Volt egyszer egy gyönyörű,
Fehér bőrű kisleány.
Szőke fürtjein táncolt
A szikrázó napsugár.
Szeretet a szívében

Felszabadult lelkem,
Sötétből bújt elő.
Kíváncsi a Napra,
Mely korán felkelő.

Londonból érkezett ez a kis történet,

Non, non, non

Háborúból jött, megjárta a poklot,
Lelke mélyén mégis a remény lobogott,
Talán egyszer, végre, ő is hazatér,
Családja várja már és nem a csatatér.

Néma harangok !
Mi történt veletek
Talán szomorúságban
Tört meg szívetek
Megrepedt testetek?
S gyászba borult Európa
Egy átok súly alatt ?

Olvasónk szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig hangoztató Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak.

Megemlékezés június negyedikéről

Már nem hittünk, kevés volt a remény. 
Négy hónap bolsevizmusában éltünk. 
Az oláh ordított, minden az enyém!