Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Az idő

Rovatok: 
Vers

Az idő elnyelte az éveket,
csendesen, nesztelen,
mint a kanyargós mély folyó,
mely magába szívja a fényt holdfényes esteken.

Hatalmas gyomrában tűnt el
a gyermekkor gondtalansága,
apró porszemekként a szélben
messze repült bolondossága.

Cirka
Cirka képe

Apró örömök

Rovatok: 
Vers

Egy szép formájú levél,
rádióban kedvenc zeném,
egy gömbölyű kavics,
nyitva van a fagyis.

Egy jól sikerült lecsó,
faágon csacsogó rigó,
egy csillogó gomb,
távolban egy zöldellő domb.

Barátnős jó beszélgetés,
ücsörgés, kis semmittevés,
frissen egy forró kávé,
hozzá kis csokoládé.

Cirka
Cirka képe

Szomszéd

Rovatok: 
Irodalom

   Gyuszi egyedül élt a szüleitől örökölt házban, a maga módján igyekezett is rendben tartani. Kertjében zöldségek, gyümölcsfák, és az ablakokban, ahogy anyjától megszokta, muskátlik virítottak.

Cirka
Cirka képe

Lélek útja

Rovatok: 
Vers

Ha a lélek szabadulni vágyik,
a test börtönévé válik,
hiába illatoznak már virágok,
hívják a messzi, idegen világok.

Hiába simítja szél a tájat,
már nem érinti, vele nem szállhat,
csak csendre vágyik, lebegésre,
egy ismeretlen, tiszta fényre.

Cirka
Cirka képe

Kunyhó

Rovatok: 
Vers

Szalmatetős kicsi kunyhó
rogyadozva áll,
lakója rég elköltözött,
ott csak madár jár.

Vályogfalát rózsa futja,
s virágos a tornác,
kapaszkodik, illatozik,
mintha élni hívná.

Öreg teknő szomorkodik
fal mellé támasztva,
rozsdás kapa árván lóg
fa ágára akasztva.

Cirka
Cirka képe

Nyári suttogás

Rovatok: 
Vers

Az ablak alatt suttog a nyár,
levelek közt a szél zizeg,
párnámra csönd szendereg,
s emlékké válik a kikelet.

Messze harangszó elillan,
idő és tér nem köt össze,
csak a pillanat halk szava,
s a napfény üzen a völgybe.

Cirka
Cirka képe

Három madár

Rovatok: 
Vers

Három madár repült,
magasan a felhők között,
szárnyaikon napsugár ült,
csillogott, és fényben fürdött.

Tudhatták, merre az út,
mert vissza nem tértek,
a szabadságot keresték,
s csendes otthonra leltek.

Egyik álmot vitt a tájra,
másik a széllel szállt tova,
harmadik egy fára szállt,
s nem lett égbolt vándora.

Cirka
Cirka képe

Évezredek

Rovatok: 
Vers

Évezredek úgy suhannak,
mint szél a sivatag fölött,
idő, mit ember meg nem állít,
csak álmodik a porszemek között.

Piramisok, templomok álltak,
dicsőség volt és bukás,
istenek hangja zengte át
a világ vad zaját.

Bölcsek suttogták a titkot,
kövekbe volt zárva a szó,
s míg romba dőlt száz birodalom,
az idő maradt örök béklyó.

Cirka
Cirka képe

Mivé leszünk

Rovatok: 
Vers

Mivé leszünk, ha elfogy az erő,
ha újat gyűjteni nincs már idő,
ha a szív csak csendben dobban,
és a lélek már nem moccan?

Álmaink porrá foszlanak,
hogy fényként messze szálljanak,
csak emlék lesz, ami valaha élt,
vagy új útra lel, amit nem remélt?

Cirka
Cirka képe

Válaszok

Rovatok: 
Vers

Talán minden eldöntetett,
mikor a lélek beköltözött,
és választottunk születést,
nem kényszert, s nem büntetést.

Őseink szavát hordozzuk,
álmainkban újra hozzuk,
tudásuk ott él szívünkben,
vérünkben és a hitünkben.

A lélek célja nem titok,
minden érzés benne lobog,
vágyban, fényben, fájdalomban,
nyugalomban, viharokban.

Cirka
Cirka képe

Kérdések

Rovatok: 
Vers

Az éj csöndjén túl, hol nincsen szó,
álmok közt jár egy hajó,
lelkem evez benne hangtalan,
és kérdés visszhangzik számtalan.

Sorsunk vajon el van döntve,
életünknek minden perce,
kész tervekkel születtünk,
tervezett a küzdelmünk?

Cirka
Cirka képe

Beavatás

Rovatok: 
Vers

Szavak nélküli kapuban állok,
vén fák ágai suttognak,
a nap fénye köztük átragyog,
ősi titkokkal biztatnak.

A tűz körül megáll a világ,
lelkem lángjai fellobbannak,
a szikrák vigyáznak rám,
s én követem ősi utamat.

Cirka
Cirka képe

Kívánság

Rovatok: 
Vers

Mit kérnék, ha lehetne, pontosan nem tudom,
de magam előtt ezt látom, ha szemem behunyom,
hogy szeretnék békét, szép új világot,
egymás mellett jól megférő, sok boldog országot.

Az öregek nevető gyerekeknek mesélnek,
és nem gyűlnek felettük sötét fellegek,
a földön nem lenne más, csak örömkönny,
és mindenki szép ruhába öltözzön.

Cirka
Cirka képe

Álom

Rovatok: 
Vers

Rossz álom kísért sötét éjben,
suhanó árnyak, nincs menedék,
a néma csend felébresztett,
mintha valamit megéreznék.

Egy kapu nyílik a falon,
függönyön túl a titok bújik,
idegen arcok, de mind ismerős,
álmomba egy emlék kúszik.

Cirka
Cirka képe

Álmodozás

Rovatok: 
Vers

Lágy fény a fák között,
csendben ringó gondolat,
egy titkos eldugott helyen
a lélek messze szárnyalhat.

Ott, hol nem köt tér, sem idő,
csak képzelet sodor tova,
színekből szőtt halk rejtekű
álomvilág színpada.

Ahol minden szó és dallam élt,
egy perc, mi végtelenné vált,
a holnap sem oly távoli,
és már semmi nem fájt.

Cirka
Cirka képe

Varázslat

Rovatok: 
Vers

Holdfény sző hálót a lombok közé,
ezüst híd vezet a végtelenbe,
az est csendjében csillagok ragyognak,
mindent rábízva a képzeletre.

Lassan köd hull a völgybe,
ősi, elfeledett mesét regél,
eltakarva a csillaglámpást,
vezet a láthatatlan felé.

Cirka
Cirka képe

Csillagkapu

Rovatok: 
Vers

Lassan kihuny a hold ezüstje,
suttog az erdő, a sötétség lehelete,
fák között fények táncolnak,
a ködön át lelkek hajolnak.

A csend beléd mar, mint ősi varázs,
szólít oda, ahol nincs már határ,
de a csillagok szeme mindent lát,
hívlak, suttogja, míg világ a világ.

Cirka
Cirka képe

Ketten az úton

Rovatok: 
Vers

Hetek óta a mamával álmodok,
fogja a kezem, kisgyerek vagyok,
egy végtelen úton ketten haladunk,
nem sietünk, csak lassan ballagunk.
A világ csendes, engem ő vezet,
mutatni akar nekem egy jó helyet,
de messze előttünk nem látszik a vége,
csak valami halvány, mint a lemenő nap fénye.
Szívünk dobbanása lépésünk ritmusa,

Cirka
Cirka képe

Gondolatok

Rovatok: 
Vers

Léptem még bizonytalan, halk,
mint akit a múlt még visszatart,
de valami bennem újra mozdul,
mint a fény, ha hajnalban kifordul.

Nem felejtek, csak helyet hagyok,
a seb is él, de már nem ragyog,
megtanultam, nem jó végleg eltemetni,
elég, ha hagyom, és tovább tudok menni.

Cirka
Cirka képe

Vihar előtt

Rovatok: 
Vers

Próbálta kibújtatni a sugarakat
a sötét felhőkkel viaskodó nap,
mint lyukas zokniból a lábujjakat,
de az szőtte egyre csak az árnyékokat.

Vihar közelgett, villámot hozott,
gyorsvonatként dübörögve mozgott,
terhéből esőt bőven zokogott,
mint üres gyomor, nagyokat mormogott.

Oldalak