A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Az én hazám Magyarország!
Nem eladó, nem licitálható!
S nem is kell rá foglaló!
Az én hazám csodaország,
Ha mások földjét is elorrozzák.
Elhagyja Őt egy nemzedék!
De aki marad, hű hozzá.
Dolgozik, megszépíti a tájat,
Nem kell ide más népesség!
|
|
Rovatok: Vers „Írjak? - Ne írjak?”
Kérdezted magadtól régen.
Magyarország osztozott a dicsőségben.
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek,
Írni kell, erőt adni a jövő nemzedéknek!
Írni kell, utat mutatni előre!
Mert elfogy lassan nemzetünk büszkesége!
„Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás!”
|
|
Rovatok: Vers Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim, követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.
Iskolákban szavaltak magyarul a gyerekek,
Megtartották a nemzeti ünnepet.
Mert lelkünkben nincsenek országhatárok,
|
|
Rovatok: Vers Liliomok zöld színű levele,
Nyuszi fészket rakott közepébe.
Volt abban színes tojás, nyulacska,
Futottunk ki fészket keresve a szabadba.
Nyuszi fészkét nézegettük, kutattuk,
liliomlevelek közt meg is találtuk.
Liliomnak nőtt magasra levele,
|
|
Rovatok: Vers Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette,
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke.
„Bocsáss meg nekik, Atyám”!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán!
S az anya, aki elveszítette fiát,
Zokogva hullt a semmibe.
Összetörve teste, lelke,
Fájdalomtól szakadt meg a szíve!
|
|
Rovatok: Vers Ó, Jézus,Te áldozati bárány,
Értünk szenvedtél a hit kínpadján.
Értünk áldoztad drága életedet,
Megváltsd a gonosztól az emberiséget.
Nagypéntek van,
Szenvedésedre gondolok,
Életed adtad értünk,
A legnagyobb áldozatot.
Azóta is Te vagy a hitünk,
|
|
Rovatok: Vers Neked szedtem
Csokorba ibolyát,
Fehéret és lilát,
Ott remeg a szívem benne,
Ibolya kis közepébe'.
Terítve volt a fák alja,
Emberszívet csalogatta.
Gondoltam, te is megőrülsz tőle,
Ha illatozik majd kezedbe'.
Neked szedtem, rád gondoltam,
|
|
Rovatok: Vers Elnémult harangok,
Hangjuk Rómába szálltak.
Elcsendesült Róma,
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának,
Pedig most kellene zúgni,
Hangosan félreverni!
Harangozni fel, hangosan az égre,
Siratja fiát a védtelen ember,
Támadó gonosz vérrel ünnepel!
Elnémultak a harangok,
|
|
Rovatok: Vers Ablakomnál csivitelnek,
Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló,
Ki lesz benne a fészeklakó?
Új madárka érkezett meg,
Kicsi a hely, csivitelnek.
Ki érti ezt a cinege nyelvet,
Egyik repdes, másik szárnyát veri,
Mi lesz ebből? Kutyám nézegeti.
|
|
Rovatok: Vers Szép volt a gyermekálom,
Szép volt a kert és a ház,
Hiába keresem, nem találom,
Romba döntötte a történelem...
Idő és törvény elvette tőlem.
Jussom keresem, s nem lelem.
Hatalmas sorompó zárta el utam,
Mire megértettem, nincs visszaút!
Idegen országban találtam magam,
|
|
Rovatok: Vers Békét kívánok lelketekbe...
Eljött a tavasz ünnepi ruhában..
Illatozik kék, lila, sárga virággal.
Békéért turbékol a galamb..
E felfordult világban...
Én is BÉKÉÉRT szólok...
Legyen lelketekben nyugalom és béke..
Szeretet költözzön szívetekbe..
|
|
Rovatok: Vers Ó, nagy költője a nemzetnek!
Hányszor támadsz fel?
Hányszor temetnek?
„Talpra magyar”, itt az ideje!
Hányszor tagadnak meg?
Szívükből kivetve?
Sírodat megtalálva,
Hányszor sírnak sírod megásva?
Támadj fel ismét, mert itt az idő!
Magyar nemzetre
|
|
Rovatok: Vers Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette,
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke.
"Bocsáss meg nekik, Atyám"!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán!
S az anya, aki elveszítette fiát,
Zokogva hullt a semmibe,
Összetörve teste, lelke,
Fájdalomtól szakadt meg a szíve.
|
|
Rovatok: Vers Székely kislány
Tipeg, totyog, meg-megáll,
Okos szeme csak úgy ragyog,
Áll a baba, arca mosolyog.
Ruhácskája díszes székely,
Ezt nézzétek, büszkén lépdel.
Megnövök én nemsokára,
Édesanyja féltve vigyázza.
Nézzétek, ti jó emberek,
|
|
Rovatok: Vers Gyorsan folyó patak partot mossa,
Sodró, morajló habok futnak tova.
Szaladnak, mint édes hazánk fiai,
Akik nem lelnek nyugalmat.
Kergeti őket a nincstelen kín,
Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Hiába tépázzák fánkat irtó szelek,
Magyar megmutatja mindig.
|
|
Rovatok: Vers "Óvár, Óvár rongyos Óvár, Megcsodálni Duna, Lajta andalgó folyását.
|
|
Rovatok: Vers Nyílik az aranyeső, sárga
Virágszirma rákacsint a világra.
Itt a tavasz, örvendjetek,
Kék kis ibolya is a fűben rád nevet.
Ó, de öröm ez lelkemnek,
Fehér jácint illatának is örvendek.
Fák is virágokba öltöznek.
Eljött a tavasz, így köszöntenek.
|
|
Rovatok: Vers Ó, nagy költője a nemzetnek,
|
|
Rovatok: Vers Mit üzentek bús sírhantok?
Mit üzentek néma, repedt harangok?
Mit üzentek hegyek, dombok?
Mit üzen a bús pacsirta?
Mintha jártam volna itt köztetek,
Láttam szomorú, hulló könnyetek.
Mert nem felejt évtizedekig a magyar lélek,
Bús fájdalmában meghasad a szívetek.
|
|
Rovatok: Vers Hallod az éneket, látod a lobogást?
Hallod az éneket,
a rigó fütyülését?
Azt dalolja, itt a tavasz, ragyog a nap,
Kék az ég, s az élet szép.
Látod, a fa nyitja virágkelyhét,
Rózsaszín, fehér virága él.
Eljött a tavasz ünnepi ruhában.
|
