szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a napsugár,
Itt a tavasz, virág nyíljál!
Mert elolvadt hó,
Boldogítsd a lelkét, ki rád talál.
Kiskertemben én is rád találtam,
Szívem dobbant a remény sugarában.
Fehér hóvirág köszönt felém,
Látványtól oly boldog voltam én.
|
szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Ablakomnál csivitelnek,
Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló,
Ki lesz benne a fészeklakó?
Új madárka érkezett meg,
Kicsi a hely, csivitelnek.
Ki érti ezt a cinege nyelvet,
Egyik repdes, másik szárnyát veri,
Mi lesz ebből, kutyám nézegeti.
|
szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.
Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.
|
p 03/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény.
Egy suhintásra olvad a jég,
Mátyás megtörte jegét!
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek.
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek!
|
k 03/04/25
Dáma Lovag Erdő...
Aki átment a Hargitán,
S látta a másvilágot,
Égig érő fenyveseket,
Reménykedő embereket.
Aki átment a Hargitán,
Szívét szorította valami,
Egy hang, egy szó,
Amit nem lehet kimondani.
Aki átment a Hargitán,
S látta a csíksomlyói búcsútengert,
Annak szíve hevesen vert,
S hite felemelt!
|
k 03/04/25
Dáma Lovag Erdő...
Emlékszel-emlékszem?
Fogjuk most egymás kezét,
Felidézzük újra-újra
Gyermekkorunk idejét.
Lépteink tétovák, mint annak idején.
Egyikünk balra, másikunk jobbra lép.
Így idézünk fel múló éveket,
Megélt szép időt, s emlékeket.
|
v 03/02/25
Dáma Lovag Erdő...
Istenem, kiben hiszünk,
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk.
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget,
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra.
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk.
Hallgasd meg könyörgésünk,
|
cs 02/27/25
Dáma Lovag Erdő...
Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll,
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nemsoká.
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll,
Köszöntő énekét énekli,
Mert megjött a napsugár.
Te vagy a napsugár nekünk,
|
h 02/24/25
Dáma Lovag Erdő...
Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.
Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen,
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.
|
p 02/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Még fehér felhők tarkítják az eget.
A hideg velük paroláz,
De a ragyogó napsugár hívására
Kibújik a földből egy szerény kis virág.
Zöld levele kinéz a havas tájra,
Nyílhat-e már fehér virága?
Alig várja ő is a tavasz virradatát.
|
p 02/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virágnyitogató méhek zümmögése.
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása.
|
sze 02/19/25
Dáma Lovag Erdő...
Fehér liliom illatozik kertemben,
Tavaszt hozza minden évben.
Nyíljál hát, liliom, szép virágom,
A szépséges színed megcsodálom.
Fehér virágszál emlékeimbe fűzve,
Kitől kaptam, szívembe zártam örökre.
Drága, jó László öcsém ajándékként adta,
Ha kinyílik, szívem mindig boldogítja.
|
sze 02/12/25
Dáma Lovag Erdő...
Nincs neki már párja.
Ő is elment örökre,
Párját hiába várja.
Keserű az élet, magányban élni.
Nincs szeretet, a magány nem kíméli.
Felkelő nap sem ragyog rája.
Elbújik a nádasban, magányába zárva.
|
v 02/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Hazamegyek a nagy falumba.
Messziről is három tornya látszik.
Város lett, s új neve már az úton
Messzire világít.
Szívem dobban házunk előtt.
Megváltozott minden.
Ismerős, régi házak rám köszönnek,
De az emberek csak alig emlékeznek.
|
sze 02/05/25
Dáma Lovag Erdő...
Mondd, miért bántod az időseket?
Mondd, miért nyílik szitokra szád?
Ez a hála, hogy felneveltek,
Szüleid, jó anyád, s jó apád?
Mondd, miért bántod az öregeket?
Miért mond rosszat róluk a szád?
Hisz dolgoztak ők már eleget,
|
v 02/02/25
Dáma Lovag Erdő...
Ősz volt, hullottak a falevelek.
Meghatódva tervezni mentem.
Emlékeim mindig visszatérnek,
Elém jönnek ifjúkori alkotó képek.
Mikor még összetartott az ország,
Mikor pártok meg nem osztották,
Mikor bankok nem gyötörték a népet,
Volt jövő, az lakott, ha épített.
|
p 01/31/25
Dáma Lovag Erdő...
Vers vagy nekem,
Versbe szőtt elmém, kezem.
Rímekben lüktető szeretetem.
Versből dalok, dallamok,
Dúdolom, ha boldog vagyok.
Versben szavak, ritmusok,
Szívdobbanásnyi szinuszok.
|
cs 01/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Nézem a festményt,
nézem a képet.
Sorakoznak elém
ifjúkori emlékek.
Visszahívnak a Hanság
ölelő karjára,
hol a munka várt,
s a vidék csodavilága.
|
sze 01/29/25
Dáma Lovag Erdő...
Még egyszer hazamenni,
Nagyszüleim átölelni,
Kicsi sámlira leülni,
Nagyapa meséit hallgatni.
De jó lenne
Még egyszer hazamenni,
Kemencében sült lángost enni,
A főutcán nagyanyámmal sétálni,
|
h 01/27/25
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a kincs drágább, mint az élet,
Mikor az emberi érték semmivé lett,
Mikor élesek a fegyverek,
Mikor nem tisztelik egymást az emberek,
Mikor az érdek a lélekben élősködik,
Mikor az emberből a tisztelet kiköltözik.
Mikor az idős ember nyűg az asztalnál,
|