A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Sötét felhők gyülekeznek,
Vad ellenszelek fújnak.
Fenn az égen turul jelenik,
Üzenete az Úrnak.
Turul madár felhő képen
Kiterjeszti szárnyát...
Azt üzeni a magyar népnek,
Védje meg hazáját...
Égi jelek sokasodnak,
Sötét felhők úton vannak.
|
|
Rovatok: Vers Beköszöntött a szeptember,
Fényes napsugárral.
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral.
Jöhet a szüret, száll a víg ének,
Hegyoldal, domboldal visszhangzik,
Szebb így az élet...
Finom a zamata körtének, almának,
Érik a gyümölcse a szorgos munkának.
Badacsony köszönget, Gulács hegy feleli,
|
|
Rovatok: Vers Az utolsó keringő,
Még egy utolsó keringő
Oly szép, oly felemelő
Egy utolsó tánc,
Óvatosan lépj, jól vigyázz!
Száll a dallam, repülünk,
Lelkünk zenéje, jöjj velünk.
Látod könnyű, már repülünk,
Utolsó keringő, volt szép életünk.
|
|
Rovatok: Vers Már sárgák, barnák a falevelek,
|
|
Rovatok: Vers Hull a levél, vége a nyárnak.
Szelek fújnak, szelek járnak,
Arcunkat pirítja az őszi szél.
Parkban csak a csend beszél.
Itt-ott makk koppan, földet ér.
Napsugár bágyadtan fűzi a fákat.
Sugarai a patak vízén táncot járnak.
Egy-egy cinke füttyent párjának.
|
|
Rovatok: Vers Három szál havasigyopár üzenete
(Oláh Máriának, Erdély)
Három szál havasigyopár
Mit üzensz te nekem...
Fenn a havasokban
Tiszta, őszinte szeretet terem,
Őszinte szeretet kivirágzik szépen
Hófehér virág képében.
Messze erdélyi havasokból
|
|
Rovatok: Vers Nem tudom, kinek, mit jelent e dátum?
Nekem ünnep a szívemben.
Imával gondolok rád,
Édesapám, téged soha nem feledve.
Az évek száguldó vonatként szállnak tova,
Te az én szívembe vagy bezárva.
Mindig látom mosolygó arcodat,
Gyermekeid felé kitárt, óvó karodat...
|
|
Rovatok: Vers Miért hagytuk, hogy elhallgasson a kolomp?
Lehanyatlott már a nyáresti alkony.
Kolompszó hallik a messze távolból,
Tarka gulya tér meg a falu legelőről,
Gazda várja tehenét, látszik már messziről.
Megérkezik a gulya, a kolompos vezeti.
Kolomp-kolomp, szól tompa hangja neki.
|
|
Rovatok: Vers Volt egy madár,
Fecskemadár,
Nem is olyan régen.
Itt az idő, történetét elmesélem...
Törött ablak volt egy háznál.
Vihar jött, nem is látván.
Beköltözött a fecskemadár,
Építgette házát.
Azt gondolta, jó emberek,
Talán őt is visszavárták.
|
|
Rovatok: Vers Színes ruhájában jött az ősz,
|
|
Rovatok: Vers Zúgnak a harangok, jön a veszedelem,
Már itt is van, s nincs kegyelem.
Nincs irgalom, nem ismerik,
Bomba robban!
Félelemben tartanak emberek millióit.
Zúgnak a harangok, figyeljetek!
Megtévesztik az embereket,
Míg szívetek nyitva szépre, jóra.
|
|
Rovatok: Vers „Mama, szeretlek!”
Pici gyermek fut, szalad,
Utolérem, csak a gondolat.
Csöpp kis lábát úgy szedi,
Kitárja karját, lábam öleli.
Fekete szeme ragyog rám,
Viktória, az én kis unokám.
„Mama, szeretlek!”
Mondja csörfös szája,
|
|
Rovatok: Vers Zuhog a szomorú őszi eső,
Sír a fának a színes levele.
Nyár is elment, szép időt temetve,
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve...
Az eső csak egyre esik...
Mintha az égbolt a földre költözne.
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette,
S jött az ősz esős vad iramban.
|
|
Rovatok: Vers /Kiskundorozsma/ A teraszok felkötözött piros láncai
|
|
Rovatok: Vers Nyílik még a ciklámen virága
Erdő mélyén, fenyőfák tövében.
Lila szirmaival nyílik a ciklámen
Tölgyek, fenyők alján...
Csendben bólogatván
Nagy lombú tölgyek árnyat adnak.
Madarak röptükben dalolnak,
Ciklámen virágok szép emléket hoznak....
|
|
Rovatok: Vers Rózsaszín a színe, fényes húrok rajta,
Elnémult a kis gitár.
Nincs, ki dalokat kicsalogassa,
Sarokban pihen, elutazott gazdája.
Dalos madár sem dalol, ősz köszönt rája.
Azt üzenték, visszajönnek nyárra,
vagy ünnepre.
Megpengetik végre
|
|
Rovatok: Vers Vad nyugati szél
Egy történetet mesél
Elhagyott házról,
Szeretetről, gyermekkacagásról.
Üres a ház, nem füstöl kéménye,
Csendes itt az udvar, a kert,
Némák a gyermekszobák,
Lehunyták szemüket, bezárták ablakát.
Bús kutya is hiába ugat,
|
|
Rovatok: Vers Még állnak a falak,
Égre mementónak kiáltanak,
Ne pusztítsd el a múltat!
A művészetet, kultúrát olcsón ne add !
Mert állnak még a falak.
Ha szobrot is zúznak, lebontanak,
Hős kezek újrarakják,
Új Kőműves Kelemenek felfalazzák.
Minden téglája kiáltja majd:
|
|
Rovatok: Vers Forró nyár volt, augusztus hete,
|
|
Rovatok: Vers Elmentél örökre,
Lehunytad két szemed.
Édesanyád után fájt a szíved.
Búcsúszavad "Rozália",
Névnapján utána vágyva.
Elég volt szenvedésed.
Érted ég a gyertya az asztalon,
Míg élünk, hiányzol nagyon.
Nyugodj békében!
E nap nekünk feledhetetlen!
|
