A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Emlékszel? Ültünk a Duna partján,
Szemben velünk a Gellérthegy
Hallgatott némán.
Egyszer csak megszólalt, s szórta
Millió csillagát,
Szent István nap ünnepe ragyogott ránk!
S hömpölygött a tömeg,
Boldog örömmel tapsolta meg,
Ki ritkán látott ily csodát,
|
|
Rovatok: Vers Megérett a búzakalász,
Örül a szívem.
Nagy tábla ringó tenger
Lesz új kenyér az asztalon terítve...
Örül a lelkem,
Az idő nem bánt el vele.
Csak egy kicsi szárazság volt,
Amit a kalász tűrt, tűrte...
Teremjél csak, szép búzánk,
|
|
Rovatok: Vers Köszöntelek „Ősök Napja”, Pedig hős volt egykor a magyar,
|
|
Rovatok: Vers Augusztus huszadika nemzeti ünnepünk.
|
|
Rovatok: Vers Versben mondom el, Áldott esővel öntözné a határt, Szomorú a lélek, sír belül.
|
|
Rovatok: Vers /Búcsú László öcsémtől/ Zokog a lelkem, fáj a szívem, Minden szó csak gyenge vigasztaló,
|
|
Rovatok: Vers A nap hajnalsugara És én álltam a hegyoldalon,
|
|
Rovatok: Vers Hogy szaladnak a fák!
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba,
Sok jót, szépet, bánatot cipelve...
Száguld az életvonatom velem,
Néha megáll, jön egy új állomás.
Nem tudja, milyen nehéz az elszámolás,
Közeledik már a végállomás...
|
|
Rovatok: Vers Vad, sűrű viharfellegek tornyosulnak az égen.
Száguldó lovak vágtatnak "Illés szekerével".
Óriási szél korbácsolja a tájat...
Megmutatja, ő az ura ez eltévedt világnak.
Ember-ember egymást pusztítja el.
Rombol mindent, amit útjában lel.
|
|
Rovatok: Vers Az éj leterítette subáját a földre.
Kigyúlt sok millió lámpa fénye.
Ragyognak, mint a csillagok az égen.
Aludj el kicsi gyermekem szépen.
Elült a zaj, elcsendesült a világ.
A menny álomporát hinti rád.
Mamád elringat kedvesen.
Aludj el kincsem, aludj el szépen.
|
|
Rovatok: Vers Hazaszeretetről unokáimnak...
Látod, kicsim, itt a földgömb.
A mi hazánk egy kis pont rajta,
Kárpátok hegyei átkarolja.
Magyarul beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének.
Panaszok és keservek.
Magyarul becézett édesanyád,
Bölcsőd ringatva vigyázott rád.
|
|
Rovatok: Vers Sárga napraforgó ragyog a fényben.
Fordítgatja fejét a nap felé tekintve,
Sugárzik a nap, meleget ont a tájra.
Napraforgó örül, hisz ezt várja.
Dalol a kismadár, megpihen rajta,
Tücsök ciripel, száll hegedűje hangja.
Sehol egy árnyék, amerre szem lát.
|
|
Rovatok: Vers Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid.
Láttam, mit alkotott az ember.
Szép templomaid, milyen volt a hit.
Békegalamb szállt a légben.
Nyugalmat, szeretetet hirdetve.
Alkotott az okos elme.
A rombolást, ha tudta, elkerülte.
|
|
Rovatok: Vers Emlékek nyaraló utcáján Kakukkmadár szépen köszön,
|
|
Rovatok: Vers Mikor barátok szeretettel körülvesznek,
Mikor haldokló küldi féltett kincsét,
Az Olt folyó forrástól sziklakő emlékét,
Mikor a Hargitáról küldik a havasi gyopárt,
a szeretet három virágszálát.
Mikor a fából faragott
turulmadár hozzád száll.
Mikor zászlócska jelzi,
|
|
Rovatok: Vers Az élet könyve sok-sok lapból áll!
Lapozgatom, lapok száma vége felé jár!
Ó, eltűnt, szép gyermekévek!
Felhőtlen napok, csíntevések!
Volt esteli, hajnali csalogányszó,
Mezítlábas porban futó, daloló!
Gondtalan évek hosszú sora,
Öröm és vidámság szállt velünk tova.
|
|
Rovatok: Vers Elnyíltak már a rózsák kertemben,
Piros, fehér, sárga színben.
Kacag a napsugár,
Boldogan dalol a madár
Napsugár köszöntőt, itt a nyár...
Elnyíltak már a rózsáim,
Egy, kettő még virít, vihar tépte.
Erős napsugár szirmaik perzselte,
|
|
Rovatok: Vers Szegedről indultam az emlékpark felé,
Fényt terveztem oda,
|
|
Rovatok: Vers Elmentél Szegedre, szólított a régi ház. Sok kis emlék, ami ölel bennetek,
|
|
Rovatok: Vers Messze, messze
Nyugati szelek szárnyán
Repültem veletek képzelet útján
Oda, hol tűz a nap,
Régi múlt felett töpreng a gondolat:
Királyok völgye, piramisok,
Évezredek titka, sok
Homok dűnét alkot a szél,
Titkokat, s a múltról mesél.
|
