sze 06/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi történt már megint?
Parajd omló sóbánya!
Rohanó patak, nincs remény?
Háromszék a romok tetején.
Székelyföld árvízben úszik,
Itt az idő, most menteni kell!
Bajban a testvér,
Bajban segíteni kell!
|
szo 06/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a mi szép ünnepünk,
„Pünkösdi Király”-t választani megyünk.
Szól a zene, vigalom,
Ki lesz a pünkösdi királyom.
Király az egy ügyes legény,
Megüli a lovat szőrén.
Gerendarudat is nagyot emel,
Ő koronát megérdemel.
Egész évben ő nagy legény,
Rá hallgatni kész nyeremény.
|
cs 06/05/25
Dáma Lovag Erdő...
(Zarándokúton Pünkösdkor)
Mi történt itt, mi áradt meg
Úgy, mint a tenger?
Az ember lát, szíve ver,
Gondolni ilyet nem mer.
Szűzanya hív, s mi itt vagyunk,
Egységre szólít, zarándokolunk.
Hozzá megyünk úttalan utakon,
Énekelve, velünk a Szűzanya kegyelme.
|
k 06/03/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi magyarok, székelyek összetartozunk!
Törhet ránk természet vad vihara, nagy veszedelem.
Zúgó ár, ármány, járvány.
Mi tudjuk, szívünk egy ritmusra ver.
Mert minket lélekben semmi nem szakíthat el!
Mi összetartozunk!
Jöhet az ár, mint a tenger árja.
|
p 05/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, útját nem nézve,
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!
Mint gyors patak,
De célját eltévesztve
Száguld mindig csak előre.
Útjában elsodor mindent, ami szent!
|
v 05/25/25
Dáma Lovag Erdő...
Még egy utolsó nap, s olvadunk!
Mindegy, akarunk, vagy nem akarunk!
GYŐZELEM!
Kivel, mivel???
A földünk még a mienk!
s alólunk tűnik el.
Versenyben leszünk a SEMMIVEL!
Ha bírjuk, igen, ha nem, ELVESZÜNK!
Keserű lesz életünk!
Zsebet dörzsölnek egyesek, nagy a tét!
A gúnár csípje meg!
S vagy így, vagy úgy, megsemmisülünk.
|
p 05/23/25
Dáma Lovag Erdő...
Megálltam a Székely kapunál,
Csodáltam faragott díszeit.
Fejem felett fehér galamb szállt,
Kapuba rakta fészkeit.
„Isten hozott” köszöntött az írás.
Nem felejtem el a szép szavát.
Isten hozott felétek e tájra,
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva.
|
sze 05/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Van egy vidék a kis hazánkba',
Ősi földje s strázsáló kapuja,
Megállított ő törököt, tatárt,
Visszafordította s megvédte a hazát.
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!
Van egy kis vidék a magyar hazában,
Harccal védte hazát Európában,
Mikor már mindenki feladta.
|
cs 05/15/25
Dáma Lovag Erdő...
Üdvözöllek, XIV. Leó pápa!
Istenünknek Földi helytartója!
Nekünk "Béke nektek", így köszöntél...
Népek szívét boldogság önté...
Reményt adtál az elesettnek.
Békét kértél a szenvedőknek.
Kérünk, segíts az emberiségnek.
Hogy a sátán ne uralkodjon,
|
h 05/12/25
Dáma Lovag Erdő...
/Mindszenty József bíboros:
„Ha lesz egy millió imádkozó magyar
Nem féltem a nemzetet”/
Gyújtsátok azt a rőzsét!
Magas legyen lángja!
Szíve sajogjon, aki csak látja.
Lobogjon magasan,
Fel a magas égre!
Szóljon a székely nép
Imádkozó éneke!
|
v 05/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mindhiába ragyog a tavaszi napsugár,
Szívemre jeget fú a zord idő.
Jégcsapok takarják már,
De reménykedek, a meleg nyár eljő.
Dideregve fázom.
Messze a túlparton a tavaszi táj.
Betakarom szomorú szívem.
Ne sajnáljon senki, valami fáj,
|
szo 05/10/25
Dáma Lovag Erdő...
Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja.
Uralkodik már a pénz ember millióin,
Fegyver pusztít, s jön a halál, s a kín!
Istent tagad, gyilkolja papját.
Hitet gyaláz, így hirdeti igazát.
Nem kímél sem gyermeket, sem anyát.
|
cs 05/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Öreg akác, mióta állsz?
Időd számlálót már nem találsz.
Törzsed gyötört, sok kínt kibírt,
Vad gerle rólad vitt hírt.
|
sze 04/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Május elseje van, ragyog a napsugara.
Hív a dobszó cintányér találkozóra.
Ide hallik a vidám zeneszó.
Reggel korán, ébresztő, harsogó.
Visszhangozza a Báger vize.
Itt van május ünnepe!
Más ez a május, nekem emlékosztó.
Gyermekeknek vidám ünnep, kacagó.
|
p 04/25/25
Dáma Lovag Erdő...
Nyílik a sárga rózsa, tulipán.
Csokorban kaptam egy nap hajnalán.
Szeged városában nyílott.
Szívet, lelket boldogított.
Emlékeimhez de jó volt visszatérni...
A kertemben a tavaszt köszönteni.
Virágözön, amerre jársz.
Napsugár ragyog le rád.
|
k 04/22/25
Dáma Lovag Erdő...
Hull a fák fehér virága.
Komor felhők gyülekeznek.
Húsvét Vasárnapján Ferenc Pápa
Tőled így köszöntek:
Elköszönünk mi is,, Isten földi helytartója.
Áldjon meg az Isten, hitünk megtartója.
Hull a könnyünk, mint a zápor.
|
h 04/21/25
Dáma Lovag Erdő...
„Látjátok feleim, mik vagyunk?
Por és hamu vagyunk!”
/Ómagyar Mária siralomból/
„Látjátok, mi vagyunk?”
Önmagát pusztító emberiség!
Jézus hiába halt meg a keresztfán!
Mi ebből semmit nem tanulván!
|
sze 04/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Míg itt voltál, beköszöntött a tavasz,
Virágterítőt hozta
A kertek, erdők aljába.
Ragyogott a nap, táncot járt sugara.
S te csendben, tőlünk búcsú nélkül elmentél...
Minket itt hagytál, pedig szerettél.
Összeszorult, fáj a szívünk.
Neked most szomorúan búcsút intünk.
|
k 04/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Hit, szeretet, természet.
Ha szeretet, s hit van szívedben.
Nem veheti azt el senki sem.
Hiszel Istenben, s önmagadban.
Hiszel az emberben, a rendben.
A tél után a tavasz eljövetelében.
Tudod, hogy a természet pihen.
A hó elolvad, a rét zöldell.
|
k 04/08/25
Dáma Lovag Erdő...
BÉKÉÉRT kiáltok, ti hatalmasok! Legyen már végre béke!
A szenvedésből már égen-földön sok!
Ne pusztuljon az ember s a Föld, az állat!
Hallgattassanak el a fegyverek!
Nézni is gyalázat!
Békét kérek minden ember fiának!
Hallgattassanak el a fegyverek!
|