k 08/19/25
Dáma Lovag Erdő...
Örül a szívem.
Nagy tábla ringó tenger
Lesz új kenyér az asztalon terítve...
Örül a lelkem,
Az idő nem bánt el vele.
Csak egy kicsi szárazság volt,
Amit a kalász tűrt, tűrte...
Teremjél csak, szép búzánk,
|
v 08/17/25
Dáma Lovag Erdő...
Köszöntelek „Ősök Napja”,
Magyar nemzetet vidd diadalra!
Nem akarunk már benne hinni,
Taposnak bennünket Európa urai.
Pedig hős volt egykor a magyar,
Összefogott, s övé volt a diadal.
De mindig felütötte az árulás a fejét,
Átok sújtott rá, s okozta vesztét.
|
v 08/17/25
Dáma Lovag Erdő...
Augusztus huszadika nemzeti ünnepünk.
Minden évben újra, s újra emlékezünk.
Eljön a mi hazánknak szép ünnepe,
Tűzijáték fényei ragyognak az égen,
Tükörfényük a Duna vízében...
|
p 08/15/25
Dáma Lovag Erdő...
Versben mondom el,
Hogy szomorú a lélek.
Sötét felhők gyülekeznek fölétek,
Mikor a nap ontaná sugarát.
Áldott esővel öntözné a határt,
Mikor a fák adnák a termő koronát.
Virágok nyílnak adják a csodát...
Szomorú a lélek, sír belül.
Emberek milliói megváltoztak kegyetlenül.
|
cs 08/14/25
Dáma Lovag Erdő...
/Búcsú László öcsémtől/
Zokog a lelkem, fáj a szívem,
Miért hagytál itt bennünket, testvérem?
Szerettél bennünket, ahogy mi is,
Jó lelked volt, szeretett az Isten is.
Minden szó csak gyenge vigasztaló,
Szívünk fáj, nem ad megnyugvást a szó.
Mindenkihez volt kedves szavad,
Az elesetteknek megnyugvást adtad.
|
szo 08/09/25
Dáma Lovag Erdő...
A nap hajnalsugara
Ébresztette az alvót,
A fákat sűrű, fehér köd lepte,
Csend honol most a völgyben,
Aludt a lent, köd ült fölötte.
És én álltam a hegyoldalon,
Nekem már ragyogott a napom.
Pintyőke énekelt vidáman,
Hargita, akkor én a nyugalmadat csodáltam.
|
cs 08/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Hogy szaladnak a fák!
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba,
Sok jót, szépet, bánatot cipelve...
Száguld az életvonatom velem,
Néha megáll, jön egy új állomás.
Nem tudja, milyen nehéz az elszámolás,
Közeledik már a végállomás...
|
sze 08/06/25
Dáma Lovag Erdő...
Vad, sűrű viharfellegek tornyosulnak az égen.
Száguldó lovak vágtatnak "Illés szekerével".
Óriási szél korbácsolja a tájat...
Megmutatja, ő az ura ez eltévedt világnak.
Ember-ember egymást pusztítja el.
Rombol mindent, amit útjában lel.
|
k 08/05/25
Dáma Lovag Erdő...
Az éj leterítette subáját a földre.
Kigyúlt sok millió lámpa fénye.
Ragyognak, mint a csillagok az égen.
Aludj el kicsi gyermekem szépen.
Elült a zaj, elcsendesült a világ.
A menny álomporát hinti rád.
Mamád elringat kedvesen.
Aludj el kincsem, aludj el szépen.
|
h 08/04/25
Dáma Lovag Erdő...
Hazaszeretetről unokáimnak...
Látod, kicsim, itt a földgömb.
A mi hazánk egy kis pont rajta,
Kárpátok hegyei átkarolja.
Magyarul beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének.
Panaszok és keservek.
Magyarul becézett édesanyád,
Bölcsőd ringatva vigyázott rád.
|
cs 07/31/25
Dáma Lovag Erdő...
Sárga napraforgó ragyog a fényben.
Fordítgatja fejét a nap felé tekintve,
Sugárzik a nap, meleget ont a tájra.
Napraforgó örül, hisz ezt várja.
Dalol a kismadár, megpihen rajta,
Tücsök ciripel, száll hegedűje hangja.
Sehol egy árnyék, amerre szem lát.
|
cs 07/31/25
Dáma Lovag Erdő...
Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid.
Láttam, mit alkotott az ember.
Szép templomaid, milyen volt a hit.
Békegalamb szállt a légben.
Nyugalmat, szeretetet hirdetve.
Alkotott az okos elme.
A rombolást, ha tudta, elkerülte.
|
h 07/28/25
Dáma Lovag Erdő...
Emlékek nyaraló utcáján
Végigmegyek az emlékek hídján.
Kedves fenyőfák, sokasodjatok.
Öreg diófák, lombosodjatok!
Kakukkmadár szépen köszön,
Mókus ugrik, ez nagy öröm!
Más nyitja már az ablakokat,
Más zörgeti már az ajtózárat!
|
sze 07/16/25
Dáma Lovag Erdő...
Mikor barátok szeretettel körülvesznek,
Mikor haldokló küldi féltett kincsét,
Az Olt folyó forrástól sziklakő emlékét,
Mikor a Hargitáról küldik a havasi gyopárt,
a szeretet három virágszálát.
Mikor a fából faragott
turulmadár hozzád száll.
Mikor zászlócska jelzi,
|
v 07/13/25
Dáma Lovag Erdő...
Az élet könyve sok-sok lapból áll!
Lapozgatom, lapok száma vége felé jár!
Ó, eltűnt, szép gyermekévek!
Felhőtlen napok, csíntevések!
Volt esteli, hajnali csalogányszó,
Mezítlábas porban futó, daloló!
Gondtalan évek hosszú sora,
Öröm és vidámság szállt velünk tova.
|
v 07/13/25
Dáma Lovag Erdő...
Elnyíltak már a rózsák kertemben,
Piros, fehér, sárga színben.
Kacag a napsugár,
Boldogan dalol a madár
Napsugár köszöntőt, itt a nyár...
Elnyíltak már a rózsáim,
Egy, kettő még virít, vihar tépte.
Erős napsugár szirmaik perzselte,
|
szo 07/12/25
Dáma Lovag Erdő...
Szegedről indultam az emlékpark felé,
Szívem egyre gyorsabban vert,
Árpád vezért lássam, alig vártam.
Fényt terveztem oda,
Ahol nagyobb fényt láttam.
Árpád szobor előtt főt hajtottam.
Tiszteletem Árpád vezérnek megadtam,
Láthattam e szent helyet, boldog voltam.
|
sze 07/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Elmentél Szegedre, szólított a régi ház.
Jó osztálytárs, hű barát.
Elmentél gyermekeid után,
Hogy a szeretet tovább éljen velük ezután.
Sok kis emlék, ami ölel bennetek,
Melengeti, őrzi szívetek.
Házat, amit magad építettél,
Körbeveszi a természet, jó barát, s hű kutyád.
|
k 07/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Messze, messze
Nyugati szelek szárnyán
Repültem veletek képzelet útján
Oda, hol tűz a nap,
Régi múlt felett töpreng a gondolat:
Királyok völgye, piramisok,
Évezredek titka, sok
Homok dűnét alkot a szél,
Titkokat, s a múltról mesél.
|
v 07/06/25
Dáma Lovag Erdő...
Születésnapod közeleg,
Gondolataim sorban gyűlnek.
Mit is írjak kedves, szép emléket neked?
Közös, szép emlékekre emlékezek.
|