szo 02/07/26
Dáma Lovag Erdő...
Végre felragyogott a nap,
Szórja, teríti sugarát.
Szállnak az égen gágogó vadlibák.
Köszöntik a napot,
Mely végre felragyogott.
Olvad a jég, a hó.
Nincs már a fákon hótakaró.
Azért a természet hálás lesz érte,
Tavasszal kinyílnak a virágok örömünkre.
|
p 02/06/26
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzom, búcsúzni fáj,
Eltűnt a szeretet, ami várt.
Rohanó életünkben elfogy a szeretet.
Ami megmarad, a hideg tél, s csak a vágy.
Megálljatok, szólnék hangosan!
A fájdalom nem látszik, amit a szív takar.
Szomorú a lélek, elmúlt az élet.
Lassan vonszolod fáradt lépteidet.
|
cs 02/05/26
Dáma Lovag Erdő...
Mint szomjas szarvas
Hűs forrást keresve.
Úgy vágyik a szívem a kikeletre,
Mint éneklő pacsirta
Énekét, ha zengi,
Itt a tavasz, fennhangon énekli.
Mint a széncinege csicsergi,
Nyitni kék, nyitni.
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre,
|
sze 02/04/26
Dáma Lovag Erdő...
Tavasz, boldogság te vagy nekem,
Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virágnyitogató méhek zümmögése.
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi, bágyadt napsugár búcsúzása,
|
k 02/03/26
Dáma Lovag Erdő...
Hozzám tartozol,
Mint fűhöz a harmat,
Mint naphoz a fény,
Mint fához a levél.
Hozzám tartozol,
Mint zivatarhoz
A villám,
Mint virághoz az illat,
Mint édes mosoly
A gyermek arcán.
|
h 02/02/26
Dáma Lovag Erdő...
Hóvirág, hóvirág, nyitja a szirmait,
Boldog öröm szívének, ki rátekint.
Napsugár csalogat,
Nyisd ki szirmaid.
Hóvirággal üzented,
Eljön a tavasz.
Szívünkben új reményt fakaszt
a szeretet.
Hóvirág, hóvirág, ujjong a lelkem.
|
v 02/01/26
Dáma Lovag Erdő...
Megváltozott életünkben
Minden eladó,
Csak a szeretet a szívünkben,
Amire nem kell foglaló!
Gyermeki szeretet igazi kincset ad,
Aki nem érzi, szíve szeretete kiapad.
Boldogság tölt el, ha gyermeked átölel,
A szívből jövő szeretetet soha ne feledd el!
|
p 01/30/26
Dáma Lovag Erdő...
De jó lenne
Még egyszer hazamenni,
Nagyszüleim átölelni,
|
cs 01/29/26
Dáma Lovag Erdő...
Elmentem a tavasz elé,
(A Balaton partjára).
Mikor februárban erre jártam,
Jeges takarót találtam.
Balaton-part jege olvadt,
Barka selyme kipattant.
Hideg volt és minden kopár,
Fázós szívem kalapált.
Reménykedtem, jön a tavasz,
|
sze 01/28/26
Dáma Lovag Erdő...
Válasz egy vádra (Szélsőséges)
Engem szüleim úgy tanítottak,
Válaszoljak, ha valamivel vádolnak...
Ma van „Magyar Kultúra Napja”,
Ezen a napon válaszom megadva:
Láttam a kórusok szívből énekeltek,
A magyar táncot hetykén járták a legények.
|
h 01/26/26
Dáma Lovag Erdő...
Ülök a téli csendben,
Rám terítette palástját a téli nap.
Még egy madárka sem rebben,
Némaság fogva tart...
Öreg fánk is hallgat némán,
Ráhullott az éjszakai hó.
Mintha akarna szólni,
De fél, hogy közben lehull a hótakaró...
|
v 01/25/26
Dáma Lovag Erdő...
Mátyás király, te igazságos!
Törd meg újra a jeget!
Szenvedett e föld népe eleget,
Őrizd meg, védd meg nemzeted.
Mátyás király, mi szentté avatunk!
Te voltál a mi szent királyunk!
Szent koronánkat visszaváltottad,
Isten is velünk, megmutattad.
|
v 01/25/26
Dáma Lovag Erdő...
Ősz volt, hullottak a falevelek,
Meghatódva tervezni mentem.
Emlékeim mindig visszatérnek,
Elém jönnek ifjúkori, alkotó képek,
Mikor még összetartott az ország,
Mikor pártok még nem osztották,
Mikor bankok nem gyötörték a népet,
Volt jövő, az lakott, ha épített.
|
cs 01/22/26
Dáma Lovag Erdő...
Isten megáldotta a magyart,
Mikor megszülettél,
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél,
Magyarok "Himnusza" a létnek.
Benned zengenek múltak és keservek,
Magyarok ajkán győzelmi ének.
Mert "Megbűnhődte már e nép
a múltat s jövendőt"!
Elsírt már minden könnyet, keservet,
|
cs 01/15/26
Dáma Lovag Erdő...
Itt a tél, beköszöntött!
Ködpára szállt fűre, fára, házra,
Amerre nézel, minden fehér.
Csak ez a ködpára ne szállna
Az ember fejére, gondolatára!
Tisztulna ki az értelem,
Mire a tavasz eljön, tiszta legyen.
Virágozzon az értelem fája!
Köd helyett fény ragyogjon rája!
|
h 01/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Zajló, múló történelem
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.
Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát.
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.
|
h 01/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Üzenem hazánknak, s minden magyarjának,
Isten tenyerén gyöngyszeme a világnak,
Alkotó éveimben, tervezőként bejártam,
S boldog voltam, szép arcát láthattam.
Szülőföldem, Kisalföld, a Hansággal,
Ő állította meg régen a törököt s a tatárrajt.
Nyögtük bíz a hadakat, védtük a hazát,
Osztrákok uralmától zártuk a határt.
|
v 01/11/26
Dáma Lovag Erdő...
"Vers a lélek tápláléka"
Neked írom verseim sorát,
Ki nem vagy más, jó barát.
Neked írom, mi szívem titka,
Neked írom, ki szereti a verseket,
„Mert a vers a lélek tápláléka”.
Ha úgy érzed, mindennek vége,
A remény is elveszett,
Nyugtasd meg lelked,
Fogj tollat, s írjon kezed,
Lelkedből írj verseket!
|
cs 01/08/26
Dáma Lovag Erdő...
Ó, magyarság, Te áldozati bárány,
Miért téged áldoznak fel
Az emberiség oltárán?
Miért éhes szent földedre a karvaly,
Miért rajtad csattan az ostor szíja,
Miért támad ellenség, ki véredet szívja.
Békét szerető ember,
Nem te vagy első a csatában,
Mégis te vagy a vesztes a háborúban.
A te gyermekeid maradnak árván,
|
sze 01/07/26
Dáma Lovag Erdő...
Volt nekünk egy Bundi kutyánk... Olyan nagy volt, mint egy oroszlán, szép bundája, és nagy hangja volt. Mikor ugatott, az iskolámban, ami körülbelül 200 méterre volt a házunktól, hallottam a hangját, s gondoltam, hogy vagy a postás, vagy idegen ment hozzánk.
|