v 01/14/24
Dáma Lovag Erdő...
Emlékeimbe visszajárok,
Visszavisznek fagyos álmok.
Tél volt akkor, igazi tél,
Hóhegyeket hordott a szél.
Fagyott lábbal, kézzel értem,
Tanulni vágyó lélekkel.
Messze volt a gimnázium,
A hideg tél sem tántorított utamon.
Nyugati szél csak kacagott,
Havat hegynek összehordott.
Jöttek a hóekék,
|
szo 01/13/24
Dáma Lovag Erdő...
Álmaimban is szeretlek
Drága, édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted:
Te a béke galambját féltve őrizgetted,
Karjaidba rakott fészket,
A rászorulót mindig befogadtad.
Szeretettel ölelted, mint barátodat.
Jaj, mi lett őszinte lelkedből,
Kufárok hada támad rád,
Kifoszt fészkedből!
Idegen tömeg villáma zúdul.
|
p 01/12/24
Dáma Lovag Erdő...
Ne hagyj itt, Testvér!”
Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok,
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok.
És csend, fagyhalál!
Mindenütt, amerre kaszált,
Az áldozat már nem beszél.
Aki bír, még útra kél
Arra, Magyarország felé.
|
sze 01/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Neked írom rokon, ismerős, jó barát.
Neked írom verseim sorát.
Ha elmegyek is, gondolj rám, velem!
Könyveimben megtalálod üzenetem.
Könyveimben küldöm szeretetem.
Gondolj rám, ha kérdésedre nincs feleletem!
Legyen veletek szeretet, boldogság!
|
h 01/08/24
Dáma Lovag Erdő...
Kis írónőm, kis virágom, Viktóriám!
Mosoly ül huncut arcán,
Kérlek, mesélj, mesélj mamám!
Ahogy kér, ahogy mondja,
Nem tudok ellenállni, mesélek nyomban.
Mesélek kiskoromról,
Manciról, a jó csikóról,
Mesélek, merre jártam,
Utam során mit csodáltam.
|
h 01/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Elcsendesült a város zaja,
Sötét fellegek borultak a tájra.
Vidám petárdák elaludtak az éjen,
Nem csillogtak tükörképként a Báger tó vízében.
Csend, hideg, némaság nehéz súlya.
Eltűnt a vidámság zaja.
Reménykedve várunk egy Új Évet!
Mikor az emberek szíve boldog lehet.
|
cs 12/28/23
Dáma Lovag Erdő...
Hallod a csengőszót?
Ismerős a hangja,
Család apraját, nagyját
Karácsonyi ünnepre hívja.
Ünnepre, a karácsonyfához,
Megérkezett, eljött a karácsony.
Öröm kicsinek és nagynak,
Szól a csengő, a családot ünnepre hívja.
|
h 12/25/23
Dáma Lovag Erdő...
"Fázik a kis Jézus"
A múlt idők Karácsonyát idézem,
A kandallóban lobogott a láng,
Volt tüzelőnk, szép ruhánk,
Nővéreink köré ültünk,
Ők vigyáztak ránk,
Mesélték a kis testvéreknek,
Kis Jézuska érkezik hozzánk,
Mi áhítattal hallgattuk,
A szép mesét, a csodát,
Nemsokára eljön hozzánk,
Hoz nekünk ajándékot, karácsonyfát,
|
sze 12/20/23
Dáma Lovag Erdő...
Mikor száll feléd a karácsonyi ének,
Visszatérnek gyermekkori emlékek.
Mikor négy éves voltam talán,
Így szólt jó apám:
„Jegyezd meg jól kislányom,
„Jónak lenni jó ezen a világon!”
Kézen fogva elmentünk falunk temploma elé,
|
h 12/11/23
Dáma Lovag Erdő...
Mi felöltöztetjük szívünket,
Ünnepeljük adventi ünnepet,
Jézus születése örömünnep.
Nagynak és kis gyermeknek
Fenn az égen ragyogott a fény,
Jézus megszületését hirdetvén,
S mutatta a szegényeknek,
s királyoknak is az utat,
Jászolban megtalálják Megváltójukat.
|
h 12/11/23
Dáma Lovag Erdő...
Te fájdalmak hordozója,
Borongós, zúzmara
Felhőkkel beborul az ég alja.
December, te fájdalmak hordozója,
Könyörülj rajtunk, szív ne fájna,
Ha gyász, nagy gond támad,
Fáj a szív, kegyelmezz a világnak.
|
szo 12/09/23
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a csillagok ragyognak az égen,
Mikor a szél nyargal a falevéllel,
Vele küldöm üzenetem neked.
Mikor a felhő hullajtja cseppjét,
Hulló eső könnyes arcod mossa meg.
|
k 12/05/23
Dáma Lovag Erdő...
Várjuk a Mikulást,
Begyújtottunk a kandallóba.
Hideg idők járnak,
A kis unokáim a Télapóra várnak.
Nagy izgalom a várakozás,
Mesét mondok, ami csodás.
Télapó megigazgatja szakállát,
Ideje már elindulni,
Gyerekekhez útra kelni.
Kikészíti a szánkóját,
|
h 12/04/23
Dáma Lovag Erdő...
Készül a Mikulás,
Vizsgálgatja zsákját,
Az angyalok jó erősre varrták?
Sok ajándékot gyorsan rakják.
Gondosan elkészül,
Megnézi a szánját,
Szarvasok is az indulást
Türelmetlenül várják.
Ők is szeretnének
Nagy útra kelni,
Minden jó gyerekhez
Idejében megérkezni.
|
h 12/04/23
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a csend eltakarja az ablakod,
Nincs öröm, nincs várakozás.
Egyedül gyújtod meg az első gyertyát,
S egyedül mondod el az imát.
Mintha osonva várna rád a gonosz,
S elhalványul minden körülötted,
Eltakarja a csend s a magány,
Hit, szeretet, béke, remény csak ábránd.
|
p 12/01/23
Dáma Lovag Erdő...
Decemberi éjben kigyúltak a csillagok,
Milliói fényük ragyog, csak ragyog.
Hold is felvágtatott
Göncölszekérrel az égre,
Pitvara fénylik hideg fénnyel.
Azt mondja a fáma,
Hideg szél lesz másnap,
Ha nagy pitvara van a holdnak sugarának.
|
p 12/01/23
Dáma Lovag Erdő...
Ó, Te szegény bohóc,
Látom, szomorú vagy.
Kinek nyújtod csokrodat?
Arcod festett, könnyed pereg,
Az idő már megint elbánt veled.
Virágaid nyújtod bánatosan,
Porond szélén szomorúan.
Csokrod nem kell, adhatod
mind hiába!
Bús lelkedet senki nem szánja!
|
sze 11/29/23
Dáma Lovag Erdő...
(adventi ima)
Ó, adj Uram békét a világnak!
Hallgasd fohászát millió vágynak.
Ne fordítsd el fejed a szenvedőktől.
Hallgasd meg imáit hozzád esdeklőktől.
Mert lángol már a világ, füstje felszáll,
Szomorú szívvel fordulunk hozzád :
"Mi atyánk Isten, ki vagy a mennyekben!"
Ne engedd szenvedni benned bízó népedet!
|
sze 11/29/23
Dáma Lovag Erdő...
Készül a Mikulás,
Vizsgálgatja zsákját,
Az angyalok jó erősre varrták?
Sok ajándékot gyorsan rakják.
Gondosan elkészül,
Megnézi a szánját.
Szarvasok is az indulást
Türelmetlenül várják.
Ők is szeretnének
Nagy útra kelni,
Minden jó gyerekhez
Idejében megérkezni.
|
szo 11/25/23
Dáma Lovag Erdő...
Elmúlt az ősz, s búcsúzik már,
Álmosan süt a napsugár.
Fák, bokrok lehullajtották levelüket,
Rőt, sárga levélszőnyeget terítettek.
Kertem lakója kis cinegemadár,
Közeleg a tél, elmúlt az ősz is már.
Fürgén ugrándozik a kerti padon,
S tovaszáll, s vele a gondolatom.
|