A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers (Üzenet messze földre)
Van-e a nagyvilágban
Ennyi szó, több, mint ezer éve?
Van-e szebb nyelv,
Mely szárnyalni képes?
Turulmadár szárnyán?
Kárpát-medencéből származó,
Messze földre távozó magyaroknak
Viszi az üzenetet, szeretetet.
|
|
Rovatok: Vers Ó, Istenem, hallgasd meg fohászomat!
|
|
Rovatok: Vers Álmomban kitárt karral hívtál.
Eljöttem hát Szűz Anyám hozzád.
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem,
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.
Családomért, édes hazámért,
Száz sebből vérző Magyarországért.
|
|
Rovatok: Vers Emlékezem egy tanyasi iskolára.
Itt az idő, csengő szólal.
|
|
Rovatok: Vers Isten veled, gólyamadár!
Itt az idő, tovaszálltál...
Reméled, hogy visszajössz jövőre,
Szeretett szülőföldedre.
Remény, ami tovaszáll veled.
Szép idő lesz ott, hol a másik lakhelyed.
Életedre jól vigyázzál,
A vezérgólya útjáról le ne szálljál!
|
|
Rovatok: Vers Elmúlt a nyár, repült tova.
Emlékeid még itt hagyta.
Csendes patak vize csobban,
Kövek közt susog halkan.
Nagy folyóval egyesülve
Emlékeink tovavigye.
Eljött az ősz rőt levéllel,
Patak csobban selymes vízzel.
Színes levélre az van írva,
|
|
Rovatok: Vers Érik a kukorica,
Gyermekéveim visszahozza
Augusztusi napsugárral,
Költözésre induló fecskepárral.
Kukoricacső sárguló hajával,
Kedves, jó nagyanyámmal,
Kukoricababa hajfonatával
Együtt fontuk, boldog emlék,
Mikor a gyermek elhiszi még a mesét.
.
|
|
Rovatok: Vers Az éj leterítette subáját a földre,
Kigyúlt sok millió lámpa fénye.
Ragyognak, mint a csillagok az égen,
Aludj el kicsi gyermekem szépen.
Elült a zaj, elcsendesült a világ,
A menny álomporát hinti rád.
Mamád elringat kedvesen,
Aludj el kincsem, aludj el szépen.
|
|
Rovatok: Vers Az idő lejárt,
A dal tovaszállt.
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már.
Emlék csupán...
A dal, a vers, a próza...
Elhalkult a hegedű.
Elszakadt a vonó húrja.
Nincs, aki tovább húzza...
Csend van a világban,
Törött szárú virág a dalban.
|
|
Rovatok: Vers Mint lengedező szellő,
átsuhan a virágos réten...
Mint hajnali napsugár,
felragyog az égen...
Mint boldog madár dala
eső után a légben,
olyan a lelkem,
de nehéz a cipelésem!
Engedj engem szellőként
tovaszállni!
Hajnali napsugárként
|
|
Rovatok: Vers Fájdalom koszorúba fonva
/Török Mihályné-Bazsó Gizella/
+2018. augusztus 19.
Hát elmentél te is, a többi után sorban,
Tegnap még üzentük,
„Szeretlek gimnazista” korunk óta.
Cikolasziget-Mosonmagyaróvár
Közötti utad hányszor leróva.
Hány koszorút kötöttél
|
|
Rovatok: Vers Emlékszel? Ültünk a Duna partján,
Szemben velünk a Gellérthegy
Hallgatott némán.
Egyszer csak megszólalt, s szórta
Millió csillagát,
Szent István nap ünnepe ragyogott ránk!
S hömpölygött a tömeg,
Boldog örömmel tapsolta meg,
Ki ritkán látott ily csodát,
|
|
Rovatok: Vers Megérett a búzakalász,
Örül a szívem.
Nagy tábla ringó tenger
Lesz új kenyér az asztalon terítve...
Örül a lelkem,
Az idő nem bánt el vele.
Csak egy kicsi szárazság volt,
Amit a kalász tűrt, tűrte...
Teremjél csak, szép búzánk,
|
|
Rovatok: Vers Köszöntelek „Ősök Napja”, Pedig hős volt egykor a magyar,
|
|
Rovatok: Vers Augusztus huszadika nemzeti ünnepünk.
|
|
Rovatok: Vers Versben mondom el, Áldott esővel öntözné a határt, Szomorú a lélek, sír belül.
|
|
Rovatok: Vers /Búcsú László öcsémtől/ Zokog a lelkem, fáj a szívem, Minden szó csak gyenge vigasztaló,
|
|
Rovatok: Vers A nap hajnalsugara És én álltam a hegyoldalon,
|
|
Rovatok: Vers Hogy szaladnak a fák!
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba,
Sok jót, szépet, bánatot cipelve...
Száguld az életvonatom velem,
Néha megáll, jön egy új állomás.
Nem tudja, milyen nehéz az elszámolás,
Közeledik már a végállomás...
|
|
Rovatok: Vers Vad, sűrű viharfellegek tornyosulnak az égen.
Száguldó lovak vágtatnak "Illés szekerével".
Óriási szél korbácsolja a tájat...
Megmutatja, ő az ura ez eltévedt világnak.
Ember-ember egymást pusztítja el.
Rombol mindent, amit útjában lel.
|
