A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Hirdettétek, „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán,
Mégis a templomok csendjében,
Kínok közt a keresztről néz le ránk.
Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk,
Ne kerüljön értünk keresztfára.
Istenem, én téged kérlek,
|
|
Rovatok: Vers Mit súg a levél a fának,
Isten áldjon, engem várnak.
Felkap engem, tovavisz a szél,
Bús elmúlásról nekem beszél.
Köszönöm, hogy védtél,
Karjaidba öleltél.
Köszönöm az életet,
Hogy veled élhetek.
Elbúcsúzok tőled,
|
|
Rovatok: Vers Szent Erzsébet kenyere,
Szent Erzsébet, magyarok szentje,
Kenyerét a köténye alá rejtette,
Szegény éhezőket így etette.
Galamb képében szállt el kenyere,
Hiába vigyázták, hiába dorgálták.
Szíve szeretetét elvenni nem tudták.
|
|
Rovatok: Vers Üdvözlégy Magyar Anyanyelv napja!
(1844. november 13.)
Van-e még a világon
Ilyen szép anyanyelv?
Ahol szebben hangzik a szó,
Édesanyám, Édesapám?
Bölcsőben megtanult, ringató szó!
Édes hazám, Magyarország!
Kárpátokkal ölelt rónaság!
|
|
Rovatok: Vers Híd képét választottam
„Híd két part között”
Hidat a múlt és jelen fölött
Ó, én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid...
Hol a mai „Legnagyobb magyar”,
Ki enyhíti gondjaid?
Mély szakadék felett
Ki nyújt most feléd kezet?
|
|
Rovatok: Vers Elengedte a fa a levelét,
Mint édesanya gyermeke kezét.
Hulljatok csak, aludjatok levelek,
Bús őszi földnek öröme legyetek.
S ködök kelnek, ködök szállnak,
Nagy bánata van a feketerigó párnak.
Csend és némaság ül a tájon,
Csak remény van, az ember örömre találjon.
|
|
Rovatok: Vers Csendben búcsúzik az ősz,
Ragyog az ősz a nap fényében.
Méltósággal andalog a Duna medrében.
Színes ecsettel jár a napsugár,
Levél hullik, szellő erre jár.
Ó, mily szép e táj,
Leírni sem lehet.
Ezerszínű árnyalatával
Szárnyal itt tova, mint a képzelet.
|
|
Rovatok: Vers Őszi napsugár festi a fákat, Ne sirass engem, jön még kikelet,
|
|
Rovatok: Vers Őszi éjjelen beragyog a Hold fénye a szobámba.
Érdekes jelenség, ilyet én még nem láttam.
Arcomat holdsugár megvilágítja.
Azt gondolom, ez egy lámpa.
De tudom, más szobát cseréltem!
Kis szoba, elég az már nekem!
Furcsa ez az erős őszi fény,
Mint ez a ragyogás, s késői remény.
|
|
Rovatok: Vers Óriási tüzes napkoronggal
Kel fel a nap a keleti égen,
Millió sugarát ontja a vidéken,
Festegeti az őszi tájat serényen.
Ó, milyen öröm ez az őszi sugár,
Komor vidéket felmelegíti már.
Elűzi a ködöt a tájról,
Felhangzik az örömóda a madarak dalától.
|
|
Rovatok: Vers Hajnal hasad, felszáll a pára,
Szarvasagancsokon csillan a fény.
Badacsony erdejében szarvasviadalra hív,
Ki az első, aki győzelemért vív.
Tisztáson óvatosan gyülekeznek,
Mutatják trófeájuk, milyen szépek.
Rozsdabarna falevél hull le a fáról,
|
|
Rovatok: Vers Én láttam…(1956.nov.4.)
Én láttam elbukásod
Ó, szent forradalom!
Még fiatal voltam, de elmondhatom.
Értettem minden jajszavát,
Láttam a menekülők áradatát.
S láttam a szenvedő anyát, apát,
Ki siratta távozó hős lányát, fiát.
|
|
Rovatok: Vers Zuhog a szomorú őszi eső,
|
|
Rovatok: Vers Mikor eljön az est, s megszólal a harang,
Lélekharang szól, giling- galang.
Az est csendjében értetek szól...
Az elhunyt lelkekhez vigasztalón,
S gyúlnak a gyertyák, milliók.
Értetek égnek, nekünk vigaszt adók.
Hálavirágunk koszorúba fonva,
Hozzátok visszük zarándok útra.
|
|
Rovatok: Vers (Hédervár)
Ragyog az őszi napsugár Minden tél elaltatja,
|
|
Rovatok: Vers Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat,
Siratok anyát, apát,
Testvéreimet, rokonaimat.
Mert hiába viszem száz virágom,
Nem térnek vissza soha már...
Csak az emlékük a szívünkben,
Ami mindig vissza-visszajár...
|
|
Rovatok: Vers Álmosan ébred a hajnal,
A napsugár a tónak köszönt.
Eltakarja képét a köd homálya,
Mint ki fehér fátyolba öltözött.
Megkésett vadlibák szállnak,
Várják őket melegebb tájak.
Követik őket a tó tükrében az árnyak,
Köszönnek ők a napsugárnak.
|
|
Rovatok: Vers Teleírtam sok füzetem,
Utolsó lapra írom versem.
De te itt vagy nekem,
Itt teremsz „Szemem-fényem”.
Hozod a kis kockás füzetedet,
Ráírtad a nevemet.
Rád nézek, könnyem pereg,
Köszönöm őszinte szíved.
Ráírtad, hogy nekem hoztad,
Senki másnak nem adtad.
|
|
Rovatok: Vers Kopog ablakomon
Csendes őszi eső, halkan
Elbúcsúzott már a nyár,
Hűvös szél fúj, fújdogál.
Elszedtük aranyát a nyárnak,
Borongós napok járnak.
Az ágon elhalkult a madár,
Ideje nekünk is kicsit pihenni már.
|
|
Rovatok: Vers Keresztre feszítve,
Mint Mária, Jézus anyja,
Fia fejét ölében tartja,
Úgy ölelte gyermekét,
Ki nem volt több, csak tizenhét.
Nem volt bűne más,
Csak csodára várva énekelt,
Szózatot énekelte,
Hogy hazádnak, hogy rendületlenül...
MAGYAR....
|
