A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Ó, március, te kikeleti varázs, Ó, mondd, kedvesem,
|
|
Rovatok: Vers Már ébredezik a tavasz,
Még fehér felhők tarkítják az eget.
A hideg velük paroláz,
De a ragyogó napsugár hívására
Kibújik a földből egy szerény kis virág.
Zöld levele kinéz a havas tájra,
Nyílhat-e már fehér virága?
Alig várja ő is a tavasz virradatát.
|
|
Rovatok: Vers Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virágnyitogató méhek zümmögése.
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása.
|
|
Rovatok: Vers Fehér liliom illatozik kertemben, Fehér virágszál emlékeimbe fűzve,
|
|
Rovatok: Vers Haldoklik a hattyú,
Nincs neki már párja.
Ő is elment örökre,
Párját hiába várja.
Keserű az élet, magányban élni.
Nincs szeretet, a magány nem kíméli.
Felkelő nap sem ragyog rája.
Elbújik a nádasban, magányába zárva.
|
|
Rovatok: Vers Hazamegyek a nagy falumba.
Messziről is három tornya látszik.
Város lett, s új neve már az úton
Messzire világít.
Szívem dobban házunk előtt.
Megváltozott minden.
Ismerős, régi házak rám köszönnek,
De az emberek csak alig emlékeznek.
|
|
Rovatok: Vers Mondd, miért bántod az időseket?
Mondd, miért nyílik szitokra szád?
Ez a hála, hogy felneveltek,
Szüleid, jó anyád, s jó apád?
Mondd, miért bántod az öregeket?
Miért mond rosszat róluk a szád?
Hisz dolgoztak ők már eleget,
|
|
Rovatok: Vers Ősz volt, hullottak a falevelek.
|
|
Rovatok: Vers Vers vagy nekem,
|
|
Rovatok: Vers Nézem a festményt,
|
|
Rovatok: Vers De jó lenne
Még egyszer hazamenni,
Nagyszüleim átölelni,
Kicsi sámlira leülni,
Nagyapa meséit hallgatni.
De jó lenne
Még egyszer hazamenni,
Kemencében sült lángost enni,
A főutcán nagyanyámmal sétálni,
|
|
Rovatok: Vers Mikor a kincs drágább, mint az élet,
Mikor az emberi érték semmivé lett,
Mikor élesek a fegyverek,
Mikor nem tisztelik egymást az emberek,
Mikor az érdek a lélekben élősködik,
Mikor az emberből a tisztelet kiköltözik.
Mikor az idős ember nyűg az asztalnál,
|
|
Rovatok: Vers Nézem a megsárgult imakönyved,
Vajon, mit üzensz nekem?
Szívemben most is ott él a szeretet.
S örökké itt maradsz velem.
Barna már az olvasó, mely érintette kezed,
Minden nap visszahozza régi emlékedet.
Szavaid, hogy jók az emberek,
|
|
Rovatok: Vers Hívó szóra elindult az emberek árja,
Csak mi magyarok vigyázunk Európára. Hömpölyög, mint a tenger árja,
Mindent elsöpör, mi útját állja!
Nem ismer Istent, sem Isten fiát,
Tör, zúz szobrot, Isten templomát.
Ördög vigyorogva üli meg lelketek,
Saját hazátok, országotok nem véditek meg!
|
|
Rovatok: Irodalom Emlékeimbe vissza-visszatérnek megtörtént események.
Felvidéken (Búcs) jártam magyar tagozatú iskolába, meghívtak: "Költészet napjára" megemlékezni. Boldogan mentem, jártam már náluk. Ismertem őket, s kedves tanítványaikat.
|
|
Rovatok: Vers Békét a világnak!
Békét minden népnek!
Háború nem old meg semmit!
Csak pusztítja az embert, földet!
Békét a világnak!
Természet is ezt várja.
Válasszal tüzet indít a természet az ember fiára.
Az ember pusztít, s embertársait nem sajnálja!
|
|
Rovatok: Vers Ó, Attila, Bendegúz vére, hunok nagy királya,
Reszketett Európa, kardod, ha látta.
Félt tőled Napkelet és Napnyugat,
Reszkettek tőled mind a nagy birodalmak.
Most kellene jönnöd, szólítanálak.
Nagy szüksége van a nemzetnek,
Fiai földönfutóvá váltak.
Múlt században nyögtük
|
|
Rovatok: Vers (2013.01.12.) Szegény nemzet, de sok csatát
|
|
Rovatok: Vers Isten tenyerén gyöngyszeme a világnak,
Alkotó éveimben, tervezőként bejártam.
S boldog voltam, szép arcát láthattam.
Szülőföldem, Kisalföld, a Hansággal,
Ő állította meg régen a törököt, a tatárrajt.
Nyögtük bíz a hadakat, védtük a hazát
Osztrákok uralmától, zártuk a határt.
|
|
Rovatok: Vers Becsüljétek az időseket!
Sokan megértek már szörnyű éveket.
Becsüljétek az idősöket!
Háború, beszolgáltatás, forradalom
Gyötörte szívüket, lelküket, testüket.
Becsüljétek az időseket!
Társuk a bot, lábuk roskad,
Hajlott hátuk, bizonytalan járásuk,
|
