sze 11/29/23
Dáma Lovag Erdő...
(adventi ima)
Ó, adj Uram békét a világnak!
Hallgasd fohászát millió vágynak.
Ne fordítsd el fejed a szenvedőktől.
Hallgasd meg imáit hozzád esdeklőktől.
Mert lángol már a világ, füstje felszáll,
Szomorú szívvel fordulunk hozzád :
"Mi atyánk Isten, ki vagy a mennyekben!"
Ne engedd szenvedni benned bízó népedet!
|
sze 11/29/23
Dáma Lovag Erdő...
Készül a Mikulás,
Vizsgálgatja zsákját,
Az angyalok jó erősre varrták?
Sok ajándékot gyorsan rakják.
Gondosan elkészül,
Megnézi a szánját.
Szarvasok is az indulást
Türelmetlenül várják.
Ők is szeretnének
Nagy útra kelni,
Minden jó gyerekhez
Idejében megérkezni.
|
szo 11/25/23
Dáma Lovag Erdő...
Elmúlt az ősz, s búcsúzik már,
Álmosan süt a napsugár.
Fák, bokrok lehullajtották levelüket,
Rőt, sárga levélszőnyeget terítettek.
Kertem lakója kis cinegemadár,
Közeleg a tél, elmúlt az ősz is már.
Fürgén ugrándozik a kerti padon,
S tovaszáll, s vele a gondolatom.
|
sze 11/22/23
Dáma Lovag Erdő...
Lajta partján andalogva
Halk léptekkel az avarban.
Őszi lombok, fűzfa ága
Belesimul a Lajtába.
Ó, ti szép diákévek, emlékek,
Mindig, mindig visszatértek.
Mikor a Lajta partján sétáltam,
Természet őszi színeit csodáltam.
|
h 11/20/23
Dáma Lovag Erdő...
Szent Erzsébet, magyarok szentje,
Kenyerét a köténye alá rejtette.
Szegény éhezőket így etette,
Galamb képében szállt el kenyere.
Hiába vigyázták, hiába dorgálták,
Szíve szeretetét elvenni nem tudták.
Önként adott a szegénynek, nem számításból,
|
h 11/20/23
Dáma Lovag Erdő...
(100 éves egyesítésének évfordulós köszöntője)
Mutattad nekem szép orcádat,
Hömpölygő Dunán ringott csónakom.
Boldog voltam gyermekként is benned, tudom,
Míves házaidat csodáltam, csodálom.
Millió villanyfényed világítja az utat,
Régmúlt lassan halványul.
De ki feledné ívelő, magas tornyaidat,
Aki bennük a szépség, boldogság felé kutat?
|
p 11/17/23
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a nap száz sugárból,
E novemberi nap rád mosolyog.
Azt üzeni, jó ember vagy,
Szerető szívedtől boldog vagyok.
Soraimmal én köszöntelek, édesanyád,
Születésnapod nekem is boldogság.
Életemet bearanyozta szíved,
A jó Isten még sokáig éltessen téged.
|
cs 11/16/23
Dáma Lovag Erdő...
(elbeszélő költemény)
Egy meghívó és egy csoda,
Egy öröm, az emlék mostoha.
Hogy is írjam, hogy is kezdjem,
Régi, régi szomorú emlékem.
Gimnazistaként minden reggel
Templomba imára mentünk be.
Adva volt erre a templom közelsége, igaz, csak pár percre,
Istenhez imát mondva, napra áldást kérve.
|
sze 11/15/23
Dáma Lovag Erdő...
Ködfátylat terít az ősz a fákra,
Sűrű ködharmat mindent befed.
Mi csak várunk titkon a napsugárra,
Talán lelkünket melengeted.
De egyre hidegebb napok jönnek,
Nem kegyelmeznek az embereknek.
Hulló falevél mindent befed,
Elnémult a madársereg.
|
sze 11/15/23
Dáma Lovag Erdő...
/Soproni emlék - 2014. Szívszanatórium/
Őszi avar teríti a földet,
Ragyog a nap, sétálni megyek.
Velem van a magány,
Hű társam, nem hagy engemet.
Levélszőnyeg közül kis virág virít,
Felém nyitja lila szirmait.
Oly kedves, oly hívogató,
|
h 11/13/23
Dáma Lovag Erdő...
(1844.11.13)
Van-e még a világon
Ilyen szép anyanyelv?
Ahol szebben hangzik a szó
Édesanyám, Édesapám?
Bölcsőben megtanult, ringató szó!
Édes hazám, Magyarország!
Kárpátokkal ölelt rónaság!
Ki tud szebben énekelni?
Magyar szót igaz szívvel kiejteni?
|
szo 11/11/23
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzik az ősz,
Természet színes ruháját levetette,
Napsugár behunyta szemét,
Ködfátyol ül a tájra sietve.
Én csak hallgatom, mit üzen a napsugár,
Kialudt fénye, s a ködös határ.
Távoli ködfátyol int felém,
S csak remélem, mi vár az út végén.
|
szo 11/11/23
Dáma Lovag Erdő...
Volt egy vitéz nagyon régen,
Szolgált ő nagy seregében,
De szíve nemes volt, s kegyes,
Szegényekkel tettei emlékezetes.
Istenhez szállt a fogadalma,
Szegény népét felkarolta.
Ahol tudott, ott segített,
Nem csak mondta, jót is tett.
|
p 11/10/23
Dáma Lovag Erdő...
Régi mondás
Úgy szól a fáma
Jézus vigyáz
Parasztember munkájára
Meg is szaporodtak
Régen az útszéli keresztek
Egyik fából
Másik téglából épített
Ragyogtak, virágoztak
Az útszéleken
Jézus vigyázta
Ami a földben terem
Déli harangszókor
Mellettük pihentek
Az emberek, fáradt tagjaiknak
Felüdülést leltek
|
sze 11/08/23
Dáma Lovag Erdő...
Láttátok a rózsaszín fényt, s ragyogását?
Földre küldte az Ég csillogását.
Üzent az Ég rózsaszín tűzi fénnyel,
Föld ragyogta vissza, válaszul idézte.
Vigyázzatok, ilyet még nem láttatok!
A csillagösvényt megzavartátok.
Morog a Föld, az Ég, hullnak a csillagok.
Mit csináltatok ti emberek, hatalmasok?
|
sze 11/08/23
Dáma Lovag Erdő...
Őszi napsugár festi a fákat,
Sárguló a levél, elhagyja az ágat.
Búcsú nélkül, halkan hull a földre,
El kell válni, el kell mindörökre.
Ne sirass engem, jön még kikelet,
Ha új tavasz jön, kihajtanak a levelek.
Üzennek zölden, van még remény,
Várok rád az ég peremén.
|
k 11/07/23
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó nap bujkál a ködön át,
Fűzi az őszi fa koronát.
Rőt s barna levél hull a fákról,
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról.
Andalgó Duna széles, mint a tenger,
Ködfátyolba burkolódzik a meder.
Szürke színe összeér az éggel,
Csendesen folydogál reménnyel.
|
k 11/07/23
Dáma Lovag Erdő...
Őszi fák közt ballagok,
Elkísérnek ők, kicsik s nagyok.
Ágaikat nyújtják az ég felé,
Sóhajuk a lehullott leveleké.
Elsárgult levelek zizzennek lábam alatt,
Lassuló lépteimmel visz a gondolat.
Fáj ez a magány, s az elszállt idő,
Lelkem csendjében a szomorúság nő.
|
szo 11/04/23
Dáma Lovag Erdő...
Én láttam elbukásod
Ó, szent FORRADALOM!
Még fiatal voltam, de elmondhatom,
Értettem minden jajszavát.
Láttam a menekülök áradatát,
S láttam a szenvedő anyát, apát,
Ki siratta távozó hős lányát, fiát.
Ó, mily keserű éveket zártam a szívembe!
|
szo 11/04/23
Dáma Lovag Erdő...
Ó, szent Forradalom
Kérész életű virága,
Érted sír a lelkem,
Érted vagyok gyászba'.
Gyászban, feketébe'
Kis magyar hős népe,
Tankok áradatával
Forradalmad legyőzve.
Legyőzve, de nem eltiporva!
Jön még ünnep a magyarra!
Mikor felemeli ismét fejét,
Azt mondja, most már elég!
|