Az idő lejárt
A dal tova szállt
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már
Emlék csupán
A dal,a vers,a próza
Elhalkult a hegedű
Elszakadt a vonó húrja
Nincs,aki tovább húzza

Mint szomjas szarvas 
Hűs forrást keresve
Úgy vágyik a szívem a kikeletre
Mint éneklő pacsirta
Énekét, ha zengi
Itt a tavasz fenn hangon énekli

Mint a széncinege csicsergi
Nyitni kék, nyitni
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre
Mint a rügy, ha ágon pattan
Úgy zakatol a szívem halkan
Ha utolsó reményért dobban

/Galyatető, Kékestető kirándulás 2002/

Farsang ideje eljött
Szól a zene ,áll a bál
Álarcok takarják az arcokat
A zenekar szívből muzsikál

Párizsban zokog az ősz
Hullnak a falevelek
Utca kövét pirosra festik a fegyverek
Könnyeket hullajt az ég
Nem mossa le azt soha
Áldozatok vére az égre kiált istenért
Lobban a gyertya értük ég

Mátyás király, Te igazságos!
Törd meg újra a jeget!
Szenvedett e föld népe eleget
Őrizd meg, védd meg nemzeted

Mátyás király, mi szentté avatunk!
Te voltál a mi szent királyunk!
Szent koronánkat visszaváltottad
Isten is velünk megmutattad

Engem szüleim úgy tanítottak
Válaszoljak, ha valamivel vádolnak
Ma van „Magyar Kultúra Napja”
Ezen a napon válaszom megadva :

/l823.Ol.22 /

Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengenek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének

/200.éves születése napján/

Betűztem kiskoromban a falvédő feliratot-
" Vissza mindent, Nagy-Magyarországot!”
Vissza mindent, amit az élet adott
Nem kérdezek, csendben vagyok.. 

S múlik az idő, s tova szalad
Megértettem már a kérő szavakat
Átérzem már a szívfájdalmakat
Szomorú a lelkem, látom a gondokat

Védd meg a könyvet!
Szép magyar anyanyelvünket
Nem tud így írni, más nemzet
Nem fűti ily heves lelkület!

Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok,
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok.

És csend, fagyhalál
Mindenütt, amerre kaszált
Az áldozat már nem beszél,
Aki bír még útra kél
Arra, Magyarország felé.

Ó Attila, Bendegúz vére, hunok nagy királya
Reszketett Európa kardod,ha látta
Félt tőled nap Kelet és nap Nyugat
Reszkettek tőled mind a nagy birodalmak
Most kellene jönnöd,szólítanálak
Nagy szüksége van a nemzetnek
Fiai földön futóvá váltak!

S beköszönt az Új Év
Ó Évet hátra hagyta
Induljunk hát a munkára
Ki-ki dolgát tegye szorgalmasan
Ki új évben a tollat jól forgassa
Legyen sok jó barátod
Mert velük sokkal könnyebb
Elérni a célodat,amit kitűzted
Segítenek neked, melletted állnak
Ha elesnél, nem fordítanak hátat

Hol vagytok ti bús BÉKE galambok?
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek, s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ!
Hogy gyökerestől kifordult a fa, letört az ág
Rét kipusztult, nem nyílik nyárban virág
Hogy ember, embernek farkasa
Nem volt emberiség, ily önpusztító soha!

Már megint nagy tűzet raktatok!
Lobogó fénye az égre száll!
Nincs kegyelem számotokra sehol!
Pusztít  mindenhol  a kegyetlen halál!

Lobogó fénye jelzi az égre
Ezen az úton nincs megállás!
Pusztul az ember, állat, s nincs vége!
Hitek templomain is tűzkakas kiabál!

Sűrű dér szitál a tájon
Nem láthatsz át a homályon
Köd borult fűre, fára
Új évet köszönt a csend homálya

Csend van, egy varjú sem károg
Pedig a gonosz lelkek űzik a galambot
Éles csőrével üti az ártatlant
Sűrű ködben titkon osonhat

Ó év fogta tarisznyáját
üres volt már nem várták
el szaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok
Itt a vége már az évnek
Búcsúztassuk, ahogy illik
szóljon az ének
Ne sirassuk, ami elmúlt
visszahozni nem lehet
Talán nem is bánjuk
Köszöntsük az új életet
Küszöbön az Új Év
hajnala halványan dereng