Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Dáma Lovag Erdős Anna

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Szent Márton napja emlékére

Rovatok: 
Vers

Volt egy vitéz nagyon régen,
Szolgált ő nagy seregében,
De szíve nemes volt, s kegyes,
Szegényekkel tettei emlékezetes.

Istenhez szállt a fogadalma,
Szegény népét felkarolta.
Ahol tudott, ott segített,
Nem csak mondta, jót is tett.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Útszéli Krisztusok

Rovatok: 
Vers

Régi mondás
Úgy szól a fáma
Jézus vigyáz
Parasztember munkájára

Meg is szaporodtak
Régen az útszéli keresztek
Egyik fából
Másik téglából épített

Ragyogtak, virágoztak
Az útszéleken
Jézus vigyázta
Ami a földben terem

Déli harangszókor
Mellettük pihentek
Az emberek, fáradt tagjaiknak
Felüdülést leltek

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Üzent az Ég és a Föld sarki fénnyel

Rovatok: 
Vers

Láttátok a rózsaszín fényt, s ragyogását?
Földre küldte az Ég csillogását.
Üzent az Ég rózsaszín tűzi fénnyel,
Föld ragyogta vissza, válaszul idézte.

Vigyázzatok, ilyet még nem láttatok!
A csillagösvényt megzavartátok.
Morog a Föld, az Ég, hullnak a csillagok.
Mit csináltatok ti emberek, hatalmasok?

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Őszi, hulló falevelek

Rovatok: 
Vers

Őszi napsugár festi a fákat,
Sárguló a levél, elhagyja az ágat.
Búcsú nélkül, halkan hull a földre,
El kell válni, el kell mindörökre.

Ne sirass engem, jön még kikelet,
Ha új tavasz jön, kihajtanak a levelek.
Üzennek zölden, van még remény,
Várok rád az ég peremén.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Őszi utamon

Rovatok: 
Vers

Ragyogó nap bujkál a ködön át,
Fűzi az őszi fa koronát.
Rőt s barna levél hull a fákról,
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról.

Andalgó Duna széles, mint a tenger,
Ködfátyolba burkolódzik a meder.
Szürke színe összeér az éggel,
Csendesen folydogál reménnyel.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Séta az avarban

Rovatok: 
Vers
Őszi fák közt ballagok,
Elkísérnek ők, kicsik s nagyok.
 
Ágaikat nyújtják az ég felé,
Sóhajuk a lehullott leveleké.
Elsárgult levelek zizzennek lábam alatt,
Lassuló lépteimmel visz a gondolat.
 
Fáj ez a magány, s az elszállt idő,
Lelkem csendjében a szomorúság nő.
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Én láttam (1956. november 4.)

Rovatok: 
Vers

Én láttam elbukásod
Ó, szent FORRADALOM!
Még fiatal voltam, de elmondhatom,
Értettem minden jajszavát.

 Láttam a menekülök áradatát,
S láttam a szenvedő anyát, apát,
Ki siratta távozó hős lányát, fiát.
Ó, mily keserű éveket zártam a szívembe!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

November negyedike

Rovatok: 
Vers

Ó, szent Forradalom
Kérész életű virága,
Érted sír a lelkem,
Érted vagyok gyászba'.

Gyászban, feketébe'
Kis magyar hős népe,
Tankok áradatával
Forradalmad legyőzve.

Legyőzve, de nem eltiporva!
Jön még ünnep a magyarra!
Mikor felemeli ismét fejét,
Azt mondja, most már elég!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Könyörgés a békéért

Rovatok: 
Vers

Ember! Te Isten teremtménye!
Nézz fel, nézz az égre!
Nézd milyen tiszta, békés az égbolt,
Ragyog a napsugár, ne vess rá béklyót.

Béke van, szeretet a szívekben,
Ne oltsd ki fegyverrel belőle!
Bízzál magadban, ne a fegyverekben,
Békéért könyörgök, Hatalmasok, szívetekbe!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

A csend

Rovatok: 
Vers

/Halottak napján/
Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján
Fogyó Hold egyre halovány

A csend átkarol a néma estben
Milló gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva

Isten velünk van e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben
Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Eljött az ősz, újra eljött

Rovatok: 
Vers
Ködfátylat terít az ősz a fákra,
Sűrű ködharmat mindent befed.
Mi csak várunk titkon a napsugárra,
Talán lelkünket melengeted.
 
De egyre hidegebb napok jönnek,
Nem kegyelmeznek az embereknek.
Hulló falevél mindent befed,
Elnémult a madársereg.
 
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

A túlélők mindig emlékeznek

Rovatok: 
Vers

/ Azok a megszenvedett évek /

Én gyermeki fejjel láttam a beszolgáltatást,
Géppisztollyal szembe néző apám bánatát,
Míg lesöpörik előtte a padlásról a gabonát.
Láttam apámat ökölbe szorult kézzel állni, némán.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Remények országútján

Rovatok: 
Vers
(Forradalom, háború elől menekülők)
 
S elindultak kéz a kézben,
Harcok elől, s remény országútján,
Rájuk köszöntek ködös nappalok,
Hitükkel, melyet követtek, mint vezércsillagot.
 
Elindultak félelemmel és reménnyel,
Isten szeretetével.
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Megszólal a zászló

Rovatok: 
Vers

/Mosonmagyaróvár, 1956. október 26./

Mintha megint látnám
Régi színben tündökölni,
Ha ötvenhat évet kellett is pihenni,
Nem talált rá azóta senki.

Én most is látom büszkén ragyogni,
Nem csak szürkén szomorkodni,
Megtörve és arcul ütve,
Eldugva padlás mélyébe.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Az a tizenhárom nap

Rovatok: 
Vers

(1956.10.23 - 11.04)

Tizenhárom nap elég volt,
Hogy hulljanak csillagok,
Összedőljenek zsarnok szobrok.
Tizenhárom nap elég volt,
Hogy a szabadság híre szétszaladt,
Mindenki egyetértett a nap alatt.

Tizenhárom nap elég volt,
Vidék és város egymásra találjon.
Tizenhárom nap elég volt,
Hogy a szovjetekkel szembeszálljon.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Még egy szó a pesti srácról

Rovatok: 
Vers

/1956. emlékére/

A Pesti Srácról még nem írtam én,
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén.
Ki repített benzines palackot nagy erővel,
Tankok repültek tüzet okádó csővel.

Egy Pesti Srácot ismertem én,
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén.
Alig volt tizenkét esztendős,
Reggel még élt, este már hős.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Október volt akkor is

Rovatok: 
Vers

Te verőfényes októberi Budapest,
Ereidben lüktet az ország.
Láncait ledobva vonul a diákság,
Éljen a SZABADSÁG!
Ezer torok kiált.

Tömeg egyre dagad,
Fojtott keserűség fakad.
Nincs megállás, nincs kegyelem,
Mint kiáradt folyó,
Dördül a tank és a golyó.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Emlékszel a zenére

Rovatok: 
Vers
(1956.10.23.)
Hallod a zenét, s a néma csendet?
S mi mögötte zajlik, a vészes üzenetet?
Mi történik az országban?
Kitört a forradalom!
A puskaropogást hallom.
 
De a zene csak szól, hol halk, hol crescendo,
A lélek változó ritmusát hordozó.
A lassú, a halk és erős változatát,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Séta az avarban

Rovatok: 
Vers

Őszi fák közt ballagok
Elkísérnek ők, kicsik s nagyok
Ágaikat nyújtják az ég felé
Sóhajuk a lehullott leveleké

Elsárgult levelek zizzennek lábam alatt
Lassuló lépteimmel visz a gondolat
Fáj ez a magány, s az elszállt idő
Lelkem csendjében a szomorúság nő

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Mit tettetek

Rovatok: 
Vers

Mit tettetek a jövő nemzedékkel?
A gyermek keservesen zokog,
Sír anya, vagy apa után,
Nem esik meg szívetek a könnyek láttán?

A gyermek ártatlan lélek.
Kicsi szívét nem kíméltétek.
Mindkét szülő szeretetére vágyik,
Kis szívét kegyetlenül gyötritek.

Oldalak