A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Emlékek nyaraló utcáján Kakukkmadár szépen köszön,
|
|
Rovatok: Vers Mikor barátok szeretettel körülvesznek,
Mikor haldokló küldi féltett kincsét,
Az Olt folyó forrástól sziklakő emlékét,
Mikor a Hargitáról küldik a havasi gyopárt,
a szeretet három virágszálát.
Mikor a fából faragott
turulmadár hozzád száll.
Mikor zászlócska jelzi,
|
|
Rovatok: Vers Az élet könyve sok-sok lapból áll!
Lapozgatom, lapok száma vége felé jár!
Ó, eltűnt, szép gyermekévek!
Felhőtlen napok, csíntevések!
Volt esteli, hajnali csalogányszó,
Mezítlábas porban futó, daloló!
Gondtalan évek hosszú sora,
Öröm és vidámság szállt velünk tova.
|
|
Rovatok: Vers Elnyíltak már a rózsák kertemben,
Piros, fehér, sárga színben.
Kacag a napsugár,
Boldogan dalol a madár
Napsugár köszöntőt, itt a nyár...
Elnyíltak már a rózsáim,
Egy, kettő még virít, vihar tépte.
Erős napsugár szirmaik perzselte,
|
|
Rovatok: Vers Szegedről indultam az emlékpark felé,
Fényt terveztem oda,
|
|
Rovatok: Vers Elmentél Szegedre, szólított a régi ház. Sok kis emlék, ami ölel bennetek,
|
|
Rovatok: Vers Messze, messze
Nyugati szelek szárnyán
Repültem veletek képzelet útján
Oda, hol tűz a nap,
Régi múlt felett töpreng a gondolat:
Királyok völgye, piramisok,
Évezredek titka, sok
Homok dűnét alkot a szél,
Titkokat, s a múltról mesél.
|
|
Rovatok: Vers Születésnapod közeleg,
|
|
Rovatok: Vers Álmomban egy űrhajó szállt az űrben,
S nem álom volt, Kapu Tibor üzent!
Üzent kedves hazánknak, magyarságnak,
Köszöni, hogy őt választották űrutazójának!
Üzeni, hogy könnye hull az örömtől,
Mikor letekint, s látja kicsi hazánk az űrből.
Hazafias lelkét büszkeség tölti el,
|
|
Rovatok: Vers Meleg levegő zizzen,
Ragyog a határ.
Búzavirág, pipacs,
Margaréta, szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.
Felhő eltűnt az égről.
A forró nap kergette el.
Ért kalásszal leng a határ,
Búzatábla aratásra vár.
|
|
Rovatok: Vers Ragyog a nap, szinte éget,
Dolgos ifjúságom emlékei visszatérnek.
Érett búzamezőtől sárgállik a határ.
Indulni kell korán, sok munka vár.
Éles volt a kasza, csillant a napfényben,
Kora hajnaltól kezdődött a munka serényen.
Marokszedő sarlója szedte a búzát kévébe,
|
|
Rovatok: Vers /Szent László év! László napja/
Ragyog a nap, június napja,
Lászlóknak van ma neve napja.
Ragyog a nap, kék az ég is,
Lászlókat köszöntöm én is.
Száll a madár, éneke boldog,
Köszönti ő is e szép napot.
Írom soraim, kedves öcsém,
S barátaim köszöntve,
|
|
Rovatok: Vers Ragyog a nap tűzkorongja,
Forró melegét ránk ontja.
Sugarai szinte perzselnek,
Ideje már az aratás kezdésnek....
Pipacstenger szépen virít,
Tücsök muzsikája elhalkul.
Nincs zenélni most kedve,
Csak ez a tűző nap ne égetne!
|
|
Rovatok: Vers Hegyek alján, dombok között
Sárga virág rám köszönt.
Ragyogott a nap fénye,
Mint a virág tükörképe...
Ott jártam én pihenni,
Hol a csend s madár is üzeni,
Szép a természet lágy ölén
Virágtenger intett felém...
|
|
Rovatok: Vers Forr a világ, mint a katlan.
Forr a világ, mint a katlan.
Istenem, a nép de megtévedett!
Ember ember ellen küldi
Vad, pusztító fegyvereket.
Mivé lett az emberi okos elme?
Fegyvert gyárt, földet, embert gyilkolja vele.
Jön a mindent megsemmisítő veszedelem,
|
|
Rovatok: Vers Még állnak a falak!
|
|
Rovatok: Vers /Zarándok úton Pünkösdkor/ Mi történt itt, mi áradt meg
|
|
Rovatok: Vers Virágos nyár ölén,
Hegyek alján, dombok között
Sárga virág rám köszönt.
Ragyogott a nap fénye,
Mint a virág tükörképe.
Ott jártam én pihenni,
Hol a csend, s madár is üzeni,
Szép a természet lágy ölén,
Virágtenger intett felém.
|
|
Rovatok: Vers /Apák napjára: Erdős György/
A mi jó apánk küzdött, harcolt értünk,
Megmaradjon a mi nemzetségünk!
Gyermekeit két karjába zárta,
Boldogan ölelte minden unokája.
A mi jó apánk, ha most élne,
Bizony el lenne keseredve!
Nem ily jövőt képzelt el nekünk!
|
|
Rovatok: Vers Fogd a kezem, mert fáradok!
Göröngyös úton haladok.
Fogd a kezem, ne engedd el!
Menjünk együtt, ne hagyj el!
Egyedül nehéz oly nagyon,
Kimondani én nem tudom.
Az élet még így is tartogat
Napsugaras, szép napokat.
Jöhet öröm, jöhet boldogság,
|
