Őseink vallása nem a pogányság;
Hitének alapja: természetimádás.
A villámló égzengések, s a zivatar,
Elemek tombolása, mennydörgés,

Történelem nélkül nem épül jövőnk.
Identitás nélkül nincs nemzetünk.
Tudás nélkül szaporodik belső ellenségünk.
Elhallgatott történelem a szocializmus átka.

Éppen Mikulásjárás volt azon a napon, amikor Paca hozzánk érkezett. Unokáinkkal beszélgettünk, minek örülnének legjobban, amikor lányomék megérkeztek. Már beszélgettünk arról mostanában, hogy puli nem lenne szerencsés ezen a kicsi udvaron, mert a természete terelőkutya. 

Szabad szél száll a pusztáról,
Szilaj paripák vágtatnak vele.
Itt ontott vért a hét vezér…
Pusztaszer honfoglalásunk jelképe.

„És vissza nem foly az időnek árja,
Előre duzzad feltarthatatlanul,
Csak szélein marad veszteg hínárja:
S partján a holt víz hátra kanyarul.”
                                Arany János 

Feledhetetlen marad ez az út,
Mi Erdély felé vitte velünk a buszt.
Az utolsó lehetőség megadatott…
Gyönyörűségtől könnyünk csordult 

Kilépő küszöbünk fölé fészket rakó
Barna farkú pici madár, Hankó.
A tejszínű lámpáról le-lepottyan,
Sebes röptével röppen nyomban.

Mindig többet gondolok rád vissza.
Múlt éjjel is rólad álmodtam, Anya.
Már virágba borult udvarunk, kertünk.
De boldog is lehetnél itt most velünk!

Hozsánna! Hozsánna!
Jézus Jeruzsálembe bevonult.
A természet is virágba borult.
T/iszta öröm -, tavasz és virágözön…

Áprilisi ragyogás bontogat rügyeket,
Virágba borulnak mind a kertek.
Gyümölcsfákon méhek zümmögnek,
Édes illat száll fel, és éled az élet.

Nagyon vártunk, áldott napsütés!
Március idusára vártunk igazán.
Madarak danája szólt fönn, égi zene.
Erdő muzsikája csendült, zengett.

1961-ben kezdtem pályámat, Máriapócson, Patikában. Első hetekben belép egy látszólag is nagyon ideges ember, aki tőlem kér gumit.

A széttépett hazát elfeledhetjük-e?
A feledés, lehet az elhallgatás bűne?
Miért, mért mérte ránk így a sors?
A háború, az nem a mi bűnünk volt.

Viharvert történelmünk legszebb napja ez,
A vér nélküli forradalom örök emléke lesz.
Mit feltámadt eszmékből életre hívtak,
 Reformkor nagyjai nyomán a magyar ifjak;

I.

Kinek a bűne az újkori  bevándorlás?
Kinek a bűne, hogy szétvernek államokat?
Kinek a bűne, hogy Ázsia, népe menekül ide?
Európa kultúrája végleg elvész a semmibe.

Negyvenöt éve volt télen ily meleg a nap sugara.
Emlékszem: havas, jeges úton szálltam a vonatra.
Majd buszra kellett ülnöm, s tovább vitt Parádra.
Ablakon szikrázott, sütött be ránk a nap melege.
Vígan vitt utam és tudtam én, -: találkozom vele.
Találkozom az álmaimmal, visz utam a vágyaimmal.

   (Megemlékezésünk a református templomban és intézményben 2009-ben)

Kedvesem! Már négy évtizede köszöntelek,
Ennyi, s néhány éve, hogy megismertelek.
Sorsunk összefonódott, s meg sem bántuk,
Romantikus és oly kedves volt találkozásunk.