élt egyszer, talán nem is annyira régen
sűrű, kerek erdő kellős közepében
egy apró, ráncos, kissé morcos apóka 
nem volt néki társa, csak egy apró róka

együtt járták az erdőt, mint két jóbarát
egymást segítették hosszú éveken át
mígnem a sötét, téli ködfátyol között
kis róka barátja a mennybe költözött

szedi apró lábait, ahogy csak bírja
ha esti pihenőhöz a párja hívja
átgázol a vízen, nem néz jobbra-balra
vigyázz teknős, nehogy kitévedj az útra

2022. május 18.

igaz történet, szomorú példa
már régóta nagyon forró téma
fekete vagy fehér, kényes kérdés
egyiknek öröm, másiknak küzdés

nem számít, hol vagy, égben vagy földön
valaki számára minden börtön
repülőn ülve mit lehet tenni
fekete mellől kell menekülni

"Legyetek támasza a reménykedőnek!"
Vigasza minden éhségtől szenvedőnek!
Legyetek mellettük, és nyújtsatok támaszt,
ha látjátok, ahogy utcasarkon gubbaszt.

Karoljátok fel, ne hagyjátok elveszni,
ha segítségre szorul, kell védelmezni,
egy tál meleg leves, egy pár szelet kenyér,
higgyétek el, neki mindennél többet ér.

lobban a mécses ringó fénye
messzire száll sok apró szikra
őseink ezer kicsiny lénye
nyugalmat áraszt minden sírra

2022. október 28.

Kép:http://blog.medvesnagyker.hu/2017/10/02/gyongyhazasmecsesek/

megállt a levél kellős közepén
egy elkóborolt esőcseppecske
majd elindult lefele könnyedén
talán földet érhet majd reggelre

cseppjében a napfény tükröződött
álmosan, fáradtan, vörös színben
egy kósza sugár benne fürdőzött
vakító fehér ünnepi díszben

Lehet, hogy megtörtént, vagy mégsem igaz?
De legyen számunkra a humor vigasz.
Hogyan járt pórul a fiatal rabló,
Mennyire is lehet egy ember gyarló.

Történt egyszer, valahol a világban,
egy fiú lépett a boltba ziláltan.
Kezében vadászpuska, arca komor.
-Ide a bevételt! Hol van a trezor?

John és Rick nagyon jó barátok voltak
együtt nevettek és együtt mulattak
együtt koptatták az iskolapadot
együtt gyűjtöttek sok-sok leányskalpot

boldogok voltak, mindig gondtalanok
egy üveg whisky-vel mulatták a napot
együtt vonultak be a hadseregbe
együtt harcoltak vállt a vállra vetve

lassan csend borul a tájra
a nap is nyugovóra tér
nem várhatsz itt semmi másra
de az éj csendje elkísér

halkan susognak már a fák
titkokat rejt az éjszaka
az erdő egy álomvilág
csodákra nyíló ablaka

jöjj velem, hív az álomár
elviszlek messze, csak ne félj
elviszlek, hol a csoda vár 
hol mesés a sejtelmes éj...

míg bátran előtör a föld hűs rejtekéből
kicsi fejét félőn a nap felé fordítja
semmi kétség, nincs bánat eljövetelétől
hisz tavasz hírnöke, mindenki őt áhítja

2022. június 1.

Kép: Pixabay ingyenes képek

hogyha nekem szárnyam volna
tudom, messzire repülnék
ahol a nap megcsókolna
oda mindig visszatérnék

hogyha nekem szárnyam lenne
nem törődnék már semmivel
elszöknék, s a nap lemenne
élnék az éj rejtelmivel

hogyha nekem szárnyam lenne
nem repülnék, megértettem
szívem végre megpihenne
tudnám, hozzád megérkeztem

fázósan bújt össze két kis faág
dércsípte törzsükön sok jégvirág 
súlyuk alatt a földig hajolnak
leveleik a ködbe olvadnak

érzik már, az elmúlás közeleg
hullámzik fenn a felhőgörgeteg
fehér fátylát teríti a földre
búcsút int a nyárnak egy időre

2022. március 22.

"Tied lesz a színek egész kavalkádja,"
a háborgó víztükör dús, fodros árja,
tied lesz az ég vörösben fürdő kékje,
a zöldben úszó hegycsúcsok szenvedélye.

Tied lesz a sárga és lila varázsa,
a tűzpiros egyre csak izzó parázsa,
tied lesz az ezüst és szürke meséje,
a csilingelő arany csábos zenéje.

A felkelő nappal életre kelsz,
bimbóid nyitod, a fényre figyelsz.
Feletted az ég még oly halovány,
lassan nyújtózol, ha szól csalogány!

Aztán szépen, mosolygva kivirulsz,
ernyőcskéiddel szellőhöz simulsz.
Hagyod, hogy a nap simítsa arcod,
de hallod, kongat lélekharangod.

egy gomolygó, fehér habfelhőn ülve
nézek a mélyben elterülő rétre
tudom, csak egy lépés, s máris repülve
zuhanhatok le, a csábító mélybe

de jó volna elszállni a vad széllel
szárnyat széttárva, suhanni szabadon
versenyt villogni a tűző napfénnyel
s megpihenni egy távoli havason

néztem az égen úszó felhőket
mint csendben vonuló bárányokat
az alattuk zöldellő erdőket
erdők mélyén nyíló virágokat
a sok színben virító mezőket
a napot elűző villámokat
a hűsítő, lágy nyári esőket
a tavon vibráló hullámokat

féltelek, világ... könyörgök félve
repülj fehér galamb, legyen béke...

2022. június 1.

addig szeresd őt, amíg lehet
addig öleld, míg megteheted
addig fogd két kezét szorosan
amíg még foghatod, boldogan...

de ha elment, te árva maradsz
hiába hívod, rá nem akadsz
átkarolnád és hozzá bújnál
már késő... érte gyertyát gyújtsál

2022. május 9.

Kép: PxHere ingyenes képek

ma ilyen időket élünk...
önzés és nyílt harácsolás
napról napra jobban félünk
ideje, jöjjön változás

nyomorba döntött milliók
nélkülöző sok-sok gyerek
sárba tiport illúziók
egyre sokasodó terhek

romos, roskadó kórházak
alulfizetett személyzet
inkább már csak hullaházak
mit felzabál az enyészet