–Sepertem én eleget. Megöregedtem. Helyemet átadom a fiataloknak. Ideje már egy kicsit megpihenni. Különben is megkoptam, elvástak a cirokjaim.

(Képforrása internet)

   A két fiatalasszony könnyen összebarátkozott, hiszen nagyon sok közös vonásuk volt.

Lacinak annyira jól ment a válalkozása, hogy kénytelen volt könyvelő és titkárnőt alkalmazni, mivel egyedül nem győzte ezeket a munkákat.

Karon fogva, de mindketten gondolataikba merülve sétáltak. Marika először az ételt tette Laci elé, és mikor a férje megvacsorázott, ő is mellé ült.

Esténként sokat beszélgettek, tervezgettek, közösen gondolkodtak. Az első napokban csak úgy a semmiről a ház szépítéséről, vagy akár a focicsapatról.

- Te mondtad, hogy akármilyen eredményt hoz a vizsgálat, közösen megoldjuk.- figyelmeztette a férjét Marika, mikor reggel az autóba ültek, hogy megtudják, mit hoz számukra a jövő.

Petri-csészében zöld epe –
E.P. halála ünnep-e?
Vaj’ ki szabadult meg kitől?
A gyűlölet lám meg kit öl?
Ím, irigy sah-lány: hálni kár
vele – csak az dukál, mi jár..

Persze, az a holnap azért elég nagy túlzás volt. Igaz, hogy másnap mindketten bejelentkeztek a kivizsgálásra, de időpontot csak két hét múlva kaptak. Laci már nagyon szégyellte a hirtelen durva kirohanását.

A lagzi csodálatos volt. A fényképek sokasága is bizonyította, amelyeket most, pár héttel az esemény után a „férjecskéjével”, ahogyan Lacit az esküvő után szólította Marika, nézegettek.

Éppen csak véget ért a régi, a majd egy fél évszázados rendszer. Azóta a kezdetén fiatalok már rég öregek, nagymamák, nagyapák lettek. Felnőtt egy nemzedék, amelyik nem is tudta, milyen az a másik rendszer. Magyarok voltak, legalábbis az édesanyjuk magyarul tanította őket beszélni, de már kevesen jártak magyar iskolába, hiszen Szlovákiában éltek.

Kalapos Pali már hajnalban kiosont a pincéből. Nem törődött Ferenc fiatal úr intelmeivel, hogy lapuljon ott, amedig a vész elmúlik.
„A lapulás a te mesterséged.“ – gondolta Pali, és a Szakaly patak partján növő bokrok takarásában a kocsma felé igyekezett.

„ A három kenyheci honvéd biztosan becsületesebben védi a hont, mint sok évszázados jogokkal felruházott nemes.“ -gondolkodott Vadász főhadnagy.

Persze, Palit sem kellett félteni. Nagyon jól tudta, hogy itt már nem babra megy a játék. Gondolkodott, hogyan tudná lerázni a három koloncot, de úgy, hogy ő ne kerüljön bajba.

Mivel Vadász József nemzetőr főhadnagy a felső-tiszai hadtastel Tokajban tartózkodott, a kenyheci fiúk kicsit fellélegehettek.