Gödöllőt elhagyta, és, úgy gondolta, legjobb, ha Pest-Budát érintve Komárom felé veszi az útját. Még Vadász századostól tudta, hogy a főváros az ellenség kezén van, és hogy Komárom ugyan tarja magát, de kemény ostromgyűrűvel van körülvéve. Úgy vélekedett, Pest-Budára meg sem próbál bejutni, csak a környéken tanyázó ellenséges alakulatokat figyeli meg, és tovább halad  Felvidék felé.

    Tudod…velem mindig történik valami. Akkor is volt story, amikor Dedike megszületett.

    Vége lett a jó világomnak, amikor elmentél a PIÁR-ba tanulni.

   Emlékszem… Kicsike voltam, Te ültél az ágyam sarkába kuporodva, és meséltél nekem arról, hogyan építesz várat a fából készült építő kockákból.

Vadász százados már pár napja elment Ceglédről, de Béla állandóan a szavain rágódott. Nem volt tanult ember, még írni-olvasni sem tudott, ezért neki igen keveset jelentett az a szó hogy „trónfosztás”.

Gyönyörű este volt, a nappali forróságot már elnyelte a kezdődő éjszaka komor sötétje, miközben egy langyos szellő úgy simította végig a tájat, mint ahogyan a legpuhább anyakéz szokta simítani édes gyermekét.

Amikor zordul az idő és fehér pelyheket kavar a decemberi szél, felidéződik bennem a gyermekkori disznóvágások emléke. Amiért nem disznóölésről szólok azért teszem, mert nálunk nem ölték, hanem vágták a disznót. 

Építészetet tanultam, tehát ismerem az aranymetszés szabályait - a matematikában, geometriában is.

Mindketten csurom vizesek voltak, és a lány csak azért nem reszketett, és azért nem vacogtak a fogai, mert aléltan, magatehetetlenül feküdt Béla karjaiban. Vadász százados maga is sebet kapott a koponyáján. Egy osztrák dragonyos úgy akkurátusan fejbe kólintotta, de szerencsére az ütést a csákó, és az abba tömött zsebkendő, amit azért tett bele valamikor Vadász Józsi, hogy a csákó tartsa a formáját, megvédte a fejét.

A ravasz  Jelassics nagyon jól tudta, hogy a magyar seregek táputánpótlása sem megbízható, ezért biztos volt benne, hogy lépre csalja Klapka hadait.  Persze, az előre látó hadvezérek nem dőlnek be minden kósza hírnek, és legalább megerősített fürkésző csapatot küldenek, hogy meggyőződjenek a valódiságáról.

Viola éppen álmodott amikor a telefonban megszólalt az ébresztő zenéje. Mozdulatlanul feküdt, habár agya hullámai már lassan magukhoz tértek és apró rándulásokkal jelezték a nőnek, hogy itt az idő a felkelésre.

 Nem történt semmi, és mégis mennyi minden történt. Számoltam a napokat. Írtam: Még két hónap és nálatok leszek. Még négy hét és nálatok leszek. Még egy hét és nálatok leszek. Már csak hat nap... már csak ö nap. Még két nap és nálatok leszek.
Így történt. Megérkeztem és betöltöttünk egy hiátust.

A Horvát bán mindég szeretett mindenható nagyurat játszani. Mikor a két fiatalt meglátta, lekezelő, hangnemben, németül szólt hozzájuk, de ezzel csak annyit ért el, hogy Erzsike artikulálatlan hangon visongani kezdett.  

 Közel három hónapja nem láttam. Mielőtt elutaztam arra kértem a legjobb szomszédomat, legyen szives távollétemben etetni. Ne vaduljon el tőlem teljesen.

Benyiczky Lajos őrnagy furfangos terve, merész elképzelése, de a kis sereg bátor viselkedése, és a kémek, első sorban Majni Béla pontos jelentései nagy győzelmet hoztak. 

   Telik az idő... lassan már nyolc éve, hogy Édesanyámat elvesztettem. Nem igaz az, hogy az idő enyhíti a fájdalmakat! Egyszerűen csak megy tovább az élet körülöttünk.