Mindketten csurom vizesek voltak, és a lány csak azért nem reszketett, és azért nem vacogtak a fogai, mert aléltan, magatehetetlenül feküdt Béla karjaiban. Vadász százados maga is sebet kapott a koponyáján. Egy osztrák dragonyos úgy akkurátusan fejbe kólintotta, de szerencsére az ütést a csákó, és az abba tömött zsebkendő, amit azért tett bele valamikor Vadász Józsi, hogy a csákó tartsa a formáját, megvédte a fejét.

A ravasz  Jelassics nagyon jól tudta, hogy a magyar seregek táputánpótlása sem megbízható, ezért biztos volt benne, hogy lépre csalja Klapka hadait.  Persze, az előre látó hadvezérek nem dőlnek be minden kósza hírnek, és legalább megerősített fürkésző csapatot küldenek, hogy meggyőződjenek a valódiságáról.

Viola éppen álmodott amikor a telefonban megszólalt az ébresztő zenéje. Mozdulatlanul feküdt, habár agya hullámai már lassan magukhoz tértek és apró rándulásokkal jelezték a nőnek, hogy itt az idő a felkelésre.

 Nem történt semmi, és mégis mennyi minden történt. Számoltam a napokat. Írtam: Még két hónap és nálatok leszek. Még négy hét és nálatok leszek. Még egy hét és nálatok leszek. Már csak hat nap... már csak ö nap. Még két nap és nálatok leszek.
Így történt. Megérkeztem és betöltöttünk egy hiátust.

A Horvát bán mindég szeretett mindenható nagyurat játszani. Mikor a két fiatalt meglátta, lekezelő, hangnemben, németül szólt hozzájuk, de ezzel csak annyit ért el, hogy Erzsike artikulálatlan hangon visongani kezdett.  

 Közel három hónapja nem láttam. Mielőtt elutaztam arra kértem a legjobb szomszédomat, legyen szives távollétemben etetni. Ne vaduljon el tőlem teljesen.

Benyiczky Lajos őrnagy furfangos terve, merész elképzelése, de a kis sereg bátor viselkedése, és a kémek, első sorban Majni Béla pontos jelentései nagy győzelmet hoztak. 

   Telik az idő... lassan már nyolc éve, hogy Édesanyámat elvesztettem. Nem igaz az, hogy az idő enyhíti a fájdalmakat! Egyszerűen csak megy tovább az élet körülöttünk.

Csendes, szép őszi este volt. A falu utcáit gondosan felseperték a holnapi ünnepnap tiszteletére, mert faluhelyen a szombat előkészületet jelent a vasárnapra.

    A két tiszt nagyot nevetett Debrődi strázsamesteren, mikor arról beszélt, hogy a rájuk bízott legény nem itta, hanem magára kente a pálinkát.

- Béla, hogy kerültetek ide?- ugrott Majnihoz Vadász százados, és a kebelére is akarta szorítani, de mikor látta a bekötözött fejét, csak keményen kezet rázott vele. A legény elmondta az útjukat Kenyhecről egészen Osgyánig.

  60 Év távlatába tekintek vissza.  Szinte előttem folynak az események… Múlt évben, 8.-ban március 15-én egyedül én tűztem fel a nemzeti kokárdát, s úgy mentem iskolába. Az osztálytársaim nevetve kuncogtak. - te ünnepre készültél?

Csak egy pillanatra került öntudatlan állapotba, és arra tért magához, hogy Erzsike a testével védi őt. Mikor a szemét is kinyitotta, fekvő helyzetében csak bocskoros lábak sokaságát látta, és feltekintve husángokkal, fokosokkal hadonászó kezekre, és tót nyelven ordibáló legényekre lett figyelmes.

   Fontolgatta, hogy egy bozótos helyen megszöknek, hiszen a pásztor előttük haladt, de elvetette ezt a gondolatot. A kutyákat talán le is tudná valahogy rázni, de minek szöknének, hiszen semmit el nem követtek.

  Amikor először találkoztam Veled, még egészen kicsi gyermek voltam, alig három-négy éves.

Merre induljon? Ha a hegyközt választja, és Tokaj felé veszi útját, ugyanazon az úton halad, ahonnan Klapka vitézei jöttek. Mehetne Mád irányába, vagy Hatvan, Miskolc felé. Hová menjen?

Majni Bélát azon a márciusi hajnalon, mikor Kocsos Erzsikét a frissen hantolt sírnál találta a Felső Tiszai Hadtest ügyei kicsit sem érdekelték.