A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Irodalom Nagyon régen történt, de mai nap is emlékszem, arra a régi-régi karácsonyra, mikor jó apám elment az erdőbe, hogy egy szép nagy fát hozzon nekünk. Meg is hozta és boldogok voltunk, hogy milyen óriási karácsonyfánk lesz.
|
|
Rovatok: Irodalom Nem tudom elképzelni a karácsonyt dió nélkül. Mindig készítek egy gyümölcsös tálat, rajta sok fényes almával, szőlővel és dióval. De kerülhet rá narancs mogyoró, sőt újabban gránátalma is, amit aztán ha együtt a család, gerezdekre vágva mindenki egy szeletkét elfogyaszt.
|
|
Rovatok: Irodalom Hatéves korától táncol. Klasszikus balettet.
|
|
Rovatok: Irodalom Elhagytam hát a város zaját, Csendes kis falumért, hol születtem Hol anyám sokszor mondta: Ez a föld adja majd kenyered. Emlékszem, mint tette félre a finomságokat,
|
|
Rovatok: Irodalom Utálom ezt!
|
|
Rovatok: Irodalom Karácsony közeledett. Beleborzongtam a gondolatba. Ki néztem az ablakon és figyeltem, amint a hatalmas hópelyhek hullnak a földre. Mint nehéz zsákok huppantak a száraz avarra. Betakarták, elrejtették az elmúlás jeleit. Szinte, ott voltam. A hegyek körül ólálkodó szél, szegélyezte utamat. Átölelt a lenyugvó nap álmos sugara és csak néztem a távoli hegyeket.
|
|
Rovatok: Irodalom Hogyan regulázzuk meg rosszcsont gyermekünket?
|
|
Rovatok: Irodalom
|
|
Rovatok: Irodalom Korinthus I/13 “Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három közül pedig legnagyobb a szeretet”
|
|
Rovatok: Irodalom Tamás elhatározta, hogy elmegy motorozni, és magával viszi öccsét, Bencét. November közepe volt, de a nap még szórta sugarát. Tamás 18 éves volt, Bence 15. Jó testvérek voltak, azonban Bencének úgy kellett csinálni, ahogyan a nagyobb testvére mondta, mindig ő diktált, ha jónak tűnt, ha rossznak.
|
|
Rovatok: Irodalom Ha már Pesten voltam, összekötöttem a kellemest a hasznossal. Pár napot ott maradtam, régi emlékeim között, ezek közül egyet megosztok veletek. Dórikám ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen engem a kedvenc kávézójába! ( Hiába tinédzser, már van ilyen neki ). Gondoltam, a zsebpénzének lőttek, ha ő fog fizetni.
Nos nem így történt.
|
|
Rovatok: Irodalom Drága Mama!
|
|
Rovatok: Irodalom
Brassó főterén egy teraszon ülve elmélkedem a látottakon. Barátnőm méltatlankodik a kávéért elkért összegen. Tíz lei! Ezt az érvágást, nem fogja megbocsátani a románoknak sohasem.
|
|
Rovatok: Irodalom Timothy, az unoka Ő már tipikusan Amerikai. Lévén, hogy angol anyanyelven tanult beszélni, magyarul ő már nem beszél és érteni is csak keveset ért.
|
|
Rovatok: Irodalom Steve...a Fiú
|
|
Rovatok: Irodalom Lassan kezdődik a tanév, még egy hét van hátra a szünetből. Igyekszem kihasználni minden percét. Bulizok a haverokkal, járkálok ide is meg oda is. Azt hiszem, hogy a napokban Pestre is felmegyek Rebekához, ahhoz a lányhoz akivel a múltkor találkoztam.
|
|
Rovatok: Irodalom István egy dunántúli kis faluban Bakonycsernyén született, még az 1900-as évek első felének derekán. Édesanyja egyedül nevelte gyermekeit, nehéz sorsuk volt. Már fiatalon munkát kellett vállalnia. Munkát, - mint a falubeli férfiaknak általában - a közeli bánya nyújtott.
|
|
Rovatok: Irodalom Egy napon azzal állított be: Mami!- Mami! Megtaláltam! Ő lesz a feleségem! Olyan boldog volt. Arcomat csókolgatta, ölelgetett, szorongatott. Rám ruházta minden szeretetét, amit csak Joannenek adni tudott. Még csak tizenhat éves volt. Bizonyítanom kell! a Maminak a Dedinek, és most már Joannenek is. Jó amerikai magyar vagyok. Maximalista, mint a mami.
|
|
Rovatok: Irodalom Csakúgy bóklászgattam a kertben, mindig van itt tennivaló, őszbe fordult lassan a nap. Látom, mennyire élnek, újból virulnak rózsáim! Gondoltam, már nincs az a nagy hőség, Papókának viszek egy csokorral. Örülni fog, tudom mennyire szerette a rózsát, sok tövet ültettünk együtt. És lám, most valóságos színkavalkádban pompáznak.
|
|
Rovatok: Irodalom Tulajdonképpen Bánkot édesanyám apukájának köszönhetem. Iván nagypapa építette fel a Napsugár utcában azt a kis nyaralóházat, mely annyi örömöt szerezett már a családnak és nekem is. Valószínűleg nem ismerném Bánkot, ha ez nem így történik. És milyen hálás vagyok a Nagypapának!
|
Karácsony?
