Most bágyadtan borongós permetével, ólomszínű felhőivel a valóság visszaránt a nemrég bennünk és körülöttünk tomboló nyárból.

Kicsit restelkedve, kicsit félve, csengettem az ajtón. Megismer-e, mit fog szólni? Kár volt aggódnom. Ma is ugyanolyan, mint volt.

A kis bárányka, amit Mariann kapott Zsigmondtól, működésbe lépett. Simogatni vágyta, és mivel különös érzés kerítette hatalmába, ha kézbe vette, hát Leventével is gyakran simogattatta.

      Istikém a hét végén le kell menjek a telekre, mert az egyik ember visszajött. Persze, kérdezd meg, tudunk e valamiben segíteni neki.

 Erzsikém! Ma érkezni fog nyolc ember odaátról. Segítenünk kell nekik. A kisbusz itt marad a garázsunkban elrejtve, és én az én Zukommal leviszem őket a telekre. Pár napig, biztosan ellehetnek a hétvégi házunkban.

    1956 évét írtuk. Budapesten kitört a forradalom,  és az éteren át a hír eljutott a szülőfalumba is. Ebben az időpontban még gyermek voltam.

     Mikor ez az eset történt, Pistike csak öt éves volt. Mégis annyira mély hatást gyakorolt rá a fehér köpenyes, kiabáló doktor bácsi, hogy ha álmából keltették fel, akkor is pontosan tudta idézni a szavait.

A selyemgubó hatása

      Sok éve már annak, hogy láttam egy csodálatos filmet. A címe: Selyemgubó. Nagy hatással volt rám.

Első lépések

Sorsok

Amíg tanuló voltam,  dolgoznom kellett, hogy legyen miből élni. Az egyik nyári szünetben, egy ortodox hitközség szeretetotthonában kaptam munkát.

 - Olgika! Mariann vagyok. Azért hívlak, mert már tudjuk az időpontot, mikor lesz a Dóri záróünnepsége a Balett táborban. Levivel úgy beszéltük meg, hogy megint viszünk magunkkal. Ugye nincs egyéb programod?
- Ugye, hogy nincs! Hogyan is lenne? Mióta magam vagyok, minden évben erre várok. Arra, hogy veletek lehessek.

Ahogy múlik az idő, annál jobban hiányzol. 
De már csak a fizikai léted hiányát érzem.
Kihunytak, kialudtak az érzések.
Már nem tudom, milyen volt, amikor jó volt.

   Hogy van az, hogy a mamák tudják? Nem később, - majd - hanem rögtön,akkor! Elsőre. 
   Én semmit sem akartam tudni, de azt elismerem, kezdetektől fogva éreztem , hogy valami rosszat tettem. Igen hamar kiderült, hogy nem kellett volna,  nem kellett volna hozzá mennem.

   Tamással így kezdődött a kapcsolatunk. Levelezve, mert mondanom sem kell, ezután hetente érkeztek a levelek Nagyatádról, ahol katonai szolgálatot teljesített.
   Egy napon teljesen váratlanul beállított. Zavarban voltam. Hogyan kell ilyenkor viselkedni?

Hamar kiderült, hogy nem tudom beosztani a fizetésem. Soha nem mértem fel, mi mennyibe kerül, csak megvettem, mert volt pénzem éppen.

Egy ortodox szeretetotthonban kaptam munkát, és egy kis szobát.  Úgy tűnt, innen nyugodtan járhatok iskolába, hisz a munkáltató nem zárkózott el előle. Ellenben a személyzet...rövid idő elteltével, nem nézte jó szemmel, hogy heti három alkalommal helyettem is dolgozniuk kell esténként. Hamar kimartak maguk közül.