„Minden csoda három napig tart.“  szól a közmondás, és ez bizony nagyon sok igazságot takar. A búcsú utáni napokban sokan ujságolták, hogyan „mulatott“ Hurnyák Pisti a bálban

Nagyboldogasszony ünnepe ennek a kis falunak a búcsú napja. Régen ez inkább egyházi ünnep volt, de a mostani „modern“ korban sokan azt sem tudják, mit is jelent ez a szép ünnep.

Nem régen egy leginkább bizalmasomnak tekintett barátom, azt mondta rám: szemforgató vagyok. Éreztem, hogy ez rossz ómen, hát megnéztem az értelmező szótárban: szemforgató egyenlő:  képmutató, álszent...

Az 1848-as márc.15-i forradalom előzményeiről, és lefolyásáról
Fölkérésre, v. Kasza-Márton Lajos beszéde az Ontariói,  Kitchenerben.
  Akik az elnyomóiktól megijednek, és félnek, s főként a félelem ellen nem tesznek semmit, azok járom-járókká válnak, ezáltal önszántukból lemondanak az ember legelemibb jogáról, a gondolati, és a cselekvési szabadságról.

Szomorúan nézték, ahogy a róka eltünik a távoli bokrok között. Egy szót sem szóltak, még csak nem is mérgelődtek.

Minden jel azt mutatja, tavasz van. De, még csöpögő ereszünk sincsen. Jégcsapok? Elmaradtak. Hó? Csak mutatóban volt, de az is csak kevés ideig. Talán pár órát. Akkor, mire várunk még?

Először persze terepszemlét tartottak, és Gyuri, aki a legbátrabb lévén vezérnek érezte magát, úgy gondolta, itt az idő, hogy beszédet tartson, és lelket öntsön a másik két Gy. -be. „Fiúk, mi van veletek, miért nem figyeltetek jobban? Ha figyeltünk volna, a nyúl biztosan nem szökik meg!"

A három Gy. már türelmetlenül várta a karácsonyt. Mi tis hoz majd nekik a Jézuska...? Tudták ők, mit szeretnének, de azért már annyira tényleg nem voltak gyerekek, hogy ne legyenek tisztában azzal, hogy ki is hozza az ajándékokat.

Ez a hét minden gyereknek a türelmetlen várakozások hete volt. Nem csak a téli szünidő közeledett a jövő héten, hanem a karácsony is.

 A fiúk boldogan tértek haza. Végre „talán“ megvan az első trófea, és Pesta bácsi is azt mondta, hogy így, jól megfüstölve biztosan nem romlik meg. Most már azon törték a fejüket, milyen szemeket tegyenek az egértrófeára.

Őszintén, nem tudom, hogy e különleges alkalomra mi lenne a legmegfelelőbb gesztus; - csupán csak a vallomás, a köszönő szavak, vagy egy szál virággal és egy üveg borral üljek le veled szembe és úgy mondjam el azt, amit el kell mondanom.

Mind a három Nagyvadász haza szaladt egércsapdát keresni. Becsületükre legyen mondva, Gyuszinak, Gyurinak, és még Győzőnek is átvillant az agyán, hogy csapda állítás nem is méltó az igazi vadászokhoz, és hogy az így elejtett vad talán meg sem érdemli a „Trófea“ becsületes elnevezést.

A Három Gy.  a szérűben tervezte berendezni a leendő trófeaszobájukat, amit csak amolyan gyüjtőhelyként akartak használni, mert majd az egész nagy gyűjteményt az iskola álattani szertárának fogják ajándékozni 

Volt három jó barát a Gyuri, a Gyuszi és a Győző. Igaz, hogy még alig taposták életük tizedik évét, az osztálytársaik között már öreg, tapasztalt vadászoknak számítottak..

Zoltánnak, és Ágnes asszonynak is könny csillogott a szemében. Sok kérdés kavargott agyukban, de megszólalni egyikük sem tudott.  Pisti a pohárban csillogó vörösbort vizsgálgatta.