A nagy ellipszis alakú erdőben két sűrűsödési pont alakult ki az idők során, ezek egyikében lakott mézés-mázos krematóriumában a vaSSorrú bába, míg a másikban, jó messze a furcsa füstöt eregető kéményes borzalomtól lakott a betegeskedő Nagymama.

    Jancsi és Juliska bekopogott a mézeskalács házikó ajtaján. A vasorrú bába morgolódva nyitott ajtót - el nem tudta képzelni, ki zavarhatja itt a sűrű söté

Lillácska egy aranyos, de nagyon kíváncsi kislány volt. Minden nagyon érdekelte. Egész nap szüleit, sőt még a nagymamáját és nagypapáját is nyaggatta, hogy, mi ez, hogy mi az?

( Kép forrása internet)

  Gergő nagyszülei az erdőszélen laktak, egy kis fehérre meszelt házikóban.

Volt nekem egy kicsi barátom Peti. Már nagyon várta a Mikulást. Igaz nem tartozott éppen a legjobb kisfiúk közé.

(Kép forrása internet)

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, de még az égig érő hegyen is, egy városkában élt egy pék.

(Kép forrása: internet)

Most egy igaz történetet mesélek el nektek. Nem is olyan régen történt. Cseresznyét szedtem és a fűben egyszer csak egy barnás színű kígyót vettem észre. Ott napozott szépen összetekeredve, mit sem sejtve, hogy vendég érkezik a kertbe.

(Kép forrása: internet)

Él egy kislány errefelé aki esténként sosem akar lefeküdni,  szinte bele kell könyörögni az ágyba. Így az anyukája elkezdte mesélni neki mi történik ha...

Nagymamám emlékére, aki ma ünneplné nevenapját (Teréz).

(Kép forrása internet

Öreganyám virágoskertjében élt egy kövér giliszta. Jó dolga volt ott, egész nap a szebbnél szebb virágokat szagolhatta.

(Kép forrása internet)

Volt egyszer fazék. Nagyon szeretett locsogni. Be nem állt a szája. Reggeltől estig beszélt és beszélt. Mindegy, hogy kivel beszélt. Egyszer még az öreg seprűvel is szóba elegyedett.

(Kép forrása internet)

Hol volt, hol nem volt, Nagy – Magyarország északi részén közel a Sajó folyóhoz egy magas hegy tetején állt már nagyon régóta a szépséges Kapivár. Már messziről látszódtak erős, vastag falai. 

(Kép forrása internet)

    Élt egyszer egy kis cica az anyukájával, úgy hívták, hogy Cili cica.  Szép hófehér volt a bundácskája. Ez a kiscica egyszer elkóborolt, gondolta, hogy megismerkedik a különböző állatokkal, növényekkel. Nem messze ment ugyan, csak a kert végébe, de egy kiscicának, az is nagy távolság.
Alighogy elindult ott virított egy pipacs. Meg is kérdezte tőle:

Mese Nárciszkának Julika nénitől

Már az idejét sem tudom mikor volt az a nap ami nárcisz illatával elvarázsolta a tájat, és mindent de mindent olyan csodássá tett mint az kislány aki épp most a tükörbe néz.

       Egyszer volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túl. Volt egy kislány Nárcisznak hívták. Tengerparti házukban élt szüleivel, 2 testvérével, és a bozontos Buksi kutyájukkal.

Egyszer régen, nagyon régen, Nagyanyám mesélte ezt nekem. Élt egy öreg kertész ember.Virág hagymákat árult varázs kertjében. Nagymamámnak két nárcisz hagymát adott emlékben. – Hagymáknak varázs ereje van! – mondta az öreg kertész. - Szívvel kell öntözni, hogy megnőjenek! De vigyázni kell vele, egy csepp víz is elég belőle!

    Nagyon zord, kemény tél uralkodott az erdőkön, mezőkön és réteken.