Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, de még az égig érő hegyen is, egy városkában élt egy pék.

(Kép forrása: internet)

Most egy igaz történetet mesélek el nektek. Nem is olyan régen történt. Cseresznyét szedtem és a fűben egyszer csak egy barnás színű kígyót vettem észre. Ott napozott szépen összetekeredve, mit sem sejtve, hogy vendég érkezik a kertbe.

(Kép forrása: internet)

Él egy kislány errefelé aki esténként sosem akar lefeküdni,  szinte bele kell könyörögni az ágyba. Így az anyukája elkezdte mesélni neki mi történik ha...

Nagymamám emlékére, aki ma ünneplné nevenapját (Teréz).

(Kép forrása internet

Öreganyám virágoskertjében élt egy kövér giliszta. Jó dolga volt ott, egész nap a szebbnél szebb virágokat szagolhatta.

(Kép forrása internet)

Volt egyszer fazék. Nagyon szeretett locsogni. Be nem állt a szája. Reggeltől estig beszélt és beszélt. Mindegy, hogy kivel beszélt. Egyszer még az öreg seprűvel is szóba elegyedett.

(Kép forrása internet)

Hol volt, hol nem volt, Nagy – Magyarország északi részén közel a Sajó folyóhoz egy magas hegy tetején állt már nagyon régóta a szépséges Kapivár. Már messziről látszódtak erős, vastag falai. 

(Kép forrása internet)

    Élt egyszer egy kis cica az anyukájával, úgy hívták, hogy Cili cica.  Szép hófehér volt a bundácskája. Ez a kiscica egyszer elkóborolt, gondolta, hogy megismerkedik a különböző állatokkal, növényekkel. Nem messze ment ugyan, csak a kert végébe, de egy kiscicának, az is nagy távolság.
Alighogy elindult ott virított egy pipacs. Meg is kérdezte tőle:

Mese Nárciszkának Julika nénitől

Már az idejét sem tudom mikor volt az a nap ami nárcisz illatával elvarázsolta a tájat, és mindent de mindent olyan csodássá tett mint az kislány aki épp most a tükörbe néz.

       Egyszer volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túl. Volt egy kislány Nárcisznak hívták. Tengerparti házukban élt szüleivel, 2 testvérével, és a bozontos Buksi kutyájukkal.

Egyszer régen, nagyon régen, Nagyanyám mesélte ezt nekem. Élt egy öreg kertész ember.Virág hagymákat árult varázs kertjében. Nagymamámnak két nárcisz hagymát adott emlékben. – Hagymáknak varázs ereje van! – mondta az öreg kertész. - Szívvel kell öntözni, hogy megnőjenek! De vigyázni kell vele, egy csepp víz is elég belőle!

    Nagyon zord, kemény tél uralkodott az erdőkön, mezőkön és réteken.

Hallottátok nevét Furfangos Jankónak? Azért kapta ezt a nevet, mert mindenkinek az eszén túl járt.

(Kép forrása internet)

Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen a nagyurak a dédesi várban elhatározták, hogy hatalmas lakomát csapnak.

(Kép forrása: internet)

 Egyszer a kertünkben télvíz idején összevesztek a cinkék és a verebek, hogy a madáretetőben lévő magok kiket illetnek. Mindegyik madár azt hitte, hogy csak övé a finom eledel, amit reggelente kiraktam nekik.

(Kép forrása internet)

   Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren túl, élt egy szegény ember. Volt felesége és hét gyermeke. Négy lány és három fiú, mint az orgona síp. A lányok még kicsik voltak.

Egyszer réges-régen a magas sziklahegyen lévő nyitrai várban élt egy szépséges hajadon. Azt mondják olyan szép volt, hogy amikor kiállt a vár fokára a Nap elszégyellte magát és sápadtan elbújt egy nagy, sötét felhő mögé.

(Kép forrása internet)