Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen a Magura Hegység közepén állt egy kicsi vár. Olyan kicsi volt, hogy igazán nem is lehetett igazán várnak nevezni.

(Kép forrása: internet)

Valamikor nagyon régen, túl az Óperenciás – tengeren, de még a Nekeresdi üveghegyen is, volt egy gyönyörű ország. Ennek közepén egy magas hegy tetején állt egy arany vár, és ebben lakott egy öreg király feleségével és leánykájával Napsugárkával.

(Kép forrása: internet)

Volt egyszer egy lány, aki arról volt híres, hogy állandóan kiabált. Nem tudott csöndben beszélni. Anya hiába csitítgatta, kérlelte de a lány csak visított. Egész nap tőle zengett a ház. Még a falu másik végén is hallották, amikor megszólalt.

(Kép forrása:internet)

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy dúsgazdag uraság a feleségével és a hisztis leánykájával.(Kép forrása: internet)

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren égig érő hegyek között volt egy gyönyörű ország. Lakói nagy boldogságban éltek és soha nem veszekedtek egymással. A háborúságnak még csak a hírét sem hallották.

Minden házban található egy vacak óra, amit már senki sem használ, csak porosodik valahol a konyhaszekrény mélyén.

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr éltek a törpék kicsinyke házaikban.

Hol volt, hol nem volt, túl a hetedhét országon, de még az Óperenciás-tengeren is, ott ahol a kurta farkú kismalac túr élt egy király a fiával.

Nagyanyámnak mindig rengeteg virágja volt a kertben. Büszke is volt rájuk. Még a szomszéd faluból is a csodájára jártak.

Ezt a mesét, édesanyám  mesélte sokszor, amikor még kis gyermek voltam.

Hol volt, hol nem volt, a szépséges Felvidék aranyat rejtő hegyei közt állt a selmeci vár, sűrű erdővel körüléve.

Túl a virágos réten, egy hatalmas kerek erdő közepében egy száraz falevél alatt, takaros házacskájában lakott az erdő tündére.

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr. Élt egy király és ennek a királynak volt egy fia.

Még fiúcska koromban nagymamám mesélte, hogy volt neki egy macskája, aki királyfinak képzelte magát.

Egyszer egy nevesincs városban, de történhetett volna a ti városotokban vagy falutokban is, élt két nagyon rossz fiú Ferkó és Gyurkó.

Nagyapó minden télen, amikor vastag hó borította a földeket, és jeges szél csavargatta a kopasz fák ágait, megvendégelte az erdő – mező madárkáit. Épített számukra egy nagy madáretetőt, ahová naponta rakott finom magokat és különböző madáreledelt.

Brassó városától nem messze egy hegy tetején állt egy kicsi vár. Nem laktak benne főurak, grófok és bárók. A környék szegényei emelték, hogy legyen hová menekülniük, ha jön az ellenség.

Egyszer régen a messzi virágos réten, de még a kis virgonc, kacskaringós patakon is túl, élt egy picinke színes szárnyú pille. Egésznap boldogan repdesett a virágok felett, és hallgatta a közeli fákon lakó madarak vidám csivitelését.