Huncut vagy, mondtad huncutul,
szemünkben zöld manók kacagtak,
és egy apró róka égszín madarat kergetett.
Kavartad kávémat, habját kóstolgattuk,
vállamon egy puszid mosolyomban fürdött.
És a konyhaszekrényben,
a mindent értő csendben,
két kicsi csésze felnevetett.

2024. december 30.

TM

Pince, kamra legyen tele,
a sok férget vigye el az óév tele.

A betegség elkerüljön,
asztalod az minden jóval megterüljön.

Tavasszal már fagy ne legyen,
szőlő érjen, újbor forrjon kint a hegyen.

Ha asszonyból vagy, azt kívánom,
szeressenek egész évben, télen, nyáron.

Tőled kaptam minden sejtemet.
Tőled kaptam minden percemet.
Köszönöm, Uram!

Szeretném boldoggá tenni az embereket!
Egyedül nem megy, csak Veled!
Járd át gondolataimat, szívemet!
Átengedem magamon Fényedet.

Tőled kaptam minden sejtemet.
Tőled kaptam minden percemet.
Köszönöm Uram, egyszerű,
gyermeki hitemet.

Rejtem titkomat előled,
Éjjel hiába keresed.
Megbújik szívemben, alszik.
Pecsétet teszek ajkamra,
Ha ébredek.

…………….

Gondolatok mögé bújik,
És míg ezer szóvirág nyílik,
szívembe rejtem csendesen,
bezárom,
és kulcsát titkos-zsebembe elteszem.

…………….

Egy titkos, szép világ
(Enikő – szócseppek)

pukkan a pezsgő
csendül a pohár
táncol az asztal
és rock and rollt jár

ketyeg az óra
siet előre
két szemed csillog
kapj most erőre

ropjad a táncot
idd a pezsgődet
köszöntsd az éjfélt
öleld a nődet

szorosan tartsad
el ne szökhessen
nehogy eltűnjön
csalfa óévben

Az idővel ne játssz, az nem egy kártyalap,
mit csak előhúzol, ha úgy tartja kedved,
mert míg játszol, az biz kegyetlen halad,
az osztó az élet, s könnyen vesztes maradsz.

A lapok a pakliba mind cinkelve vannak,
és nem te mondod meg, ki lesz a nyerő,
ebbe a játékba már oly sokan belehaltak,
drága barátom, hát ez itt a bökkenő.

Száll egy sirály a szélben,
csak egyedül, magányosan, szépen.
Előtte az égbolt bárányfelhős, kék is,
most már madár lettem, sirály vagyok, s így repülök én is.

Repülök a messzeségben,
a gyönyörű szikrázó napsütésben.
Egyenesen hozzád szállok,
bár messze vagy, odáig meg sem állok.

Szürke napok
benned vagyok
ünnepvarázs
adod a szád
titkok, szavak
pár pillanat
az éj alatt
két puha kéz
Isten lenéz
mosolya cseng
miénk a csend
arcod nevet
fénylő szemek
siklik a kéj
lelkünk mesél
ringat az est
falon kereszt
mindent adok
te meg hagyod
öled meleg

Pislákoló fénnyel
álmodik az este
szerelmetes Holdját
már rég elvesztette

Csillagtalan éjen
Holdját visszavárja
elmerülne csendben
annak mosolyába'

Csillagoknak táncát
vágyja minden este
hisz egész életében
a szerelmet kereste

Szent karácsony ünnepén,
mikor az ég a földdel összeér,
Betlehemben Mária magához ölelhette
újszülött gyermekét.
József féltőn vigyázta őket,
gyengéden a jászolba fektette.
Napkeletről fáradtan három királyok megjöttek
köszönteni az újszülött kisdedet.
Hoztak aranyat, tömjént, mirhát,
méltón köszöntötték a kis Jézuskát!

Ma délután csoda történt,
rám talált a boldogság,
körbeölelt, meg is csókolt,
s azt súgta,
hogy oly régóta várt már rám!
Úgy örültem, mint egy gyermek,
gyorsan vert az én szívem,
megköszönni alig tudtam,
hisz úgy mondták,
csodák ma már nincsenek!
Csoda történt, most már tudom,
itt volt velem, megfogta a két kezem,

Hol van a régi tél,
a csillogó hópelyhek,
örvendező arcok,
kipirult gyerekek.

A figyelő hóember,
ablakon a jégvirág,
hol a finom takaród
hófehér újvilág.

Hol az ünneplő
havas Betlehem,
napsütésben ragyogó
jégcsapot keresem.